Makkay József
2024. február 07., 13:002024. február 07., 13:00
Tanár-szülő konfliktusokról szóló panaszok sorakoznak a megyei tanfelügyelőségeken, amelyekre a tanügyminisztérium helyi szerveinek kell megoldást találniuk. A legtöbb esetben azonban nehéz elfogulatlanul dönteni, mert ahogy mondani szokás, az igazság valahol középen van.
Felháborodott ismerőssel futottam össze a napokban, aki arról panaszkodott, hogy gyereke osztályának szülői közössége hetek óta belső internetes fórumon vitázik arról, miként tudják kezelni az egyik tanárnő minősíthetetlen viselkedését, aki rossz hangulatában egyes és kettes jegyekkel ,,tömte tele” az osztálynaplót. Több gyerek bukásra áll, az apuka szerint viszont ezek jó képességű diákok, akikre valamiért neheztel a tanárnő.
Egy szülői értekezleten – amikor az osztályfőnök békítő szándéka ellenére a szülők és a tanárnő szinte kiabáltak egymásra –,
Az iskola vezetősége nem tudta kezelni a helyzetet: a végleges tanári állásban dolgozó pedagógust nagyon nehéz eltanácsolni, elmozdítani állásából. Ehhez hosszadalmas fegyelmi eljárásra volna szükség, de ahogy a szülők mondják, ,,a tanárnő senkit nem pofozott fel, csak éppen teletömte egyessel a naplót”.
A feljelentett pedagógus mellett kiálló tanárok zöme túlzónak tartja a szülők felháborodását. Azt állítják, a tanárnak szinte semmi fegyelmezési eszköz nincs a kezében, ezért csak a jegyek révén tudja a diákokat fegyelmezni, és tájékoztatni a szülőket arról, hogy nagy bajok vannak a nebulók viselkedésével.
Ez az iskolai történet nem egyedi eset Erdélyben. Ilyen és ehhez hasonló panaszok sorakoznak a megyei tanfelügyelőségeken, amelyekre a tanügyminisztérium helyi szerveinek kell megoldást találniuk. A legtöbb esetben azonban nehéz elfogulatlanul dönteni, mert ahogy mondani szokás, az igazság valahol középen van.
Másrészt
Olyan világban élünk, ahol mindenkinek egyre nagyobb elvárásai vannak környezetével, a számára nyújtott szolgáltatásokkal, mindennel szemben. A gyerekes családok számára az ,,elváráscsomagban” értelemszerűen kiemelt helyen szerepel az iskola és a pedagógus. Mindenki a legjobb tanítónőhöz és a legjobb tanár(ok)hoz szeretné íratni gyerekét. Csakhogy milyen alapon döntünk arról, ki az igazán jó pedagógus?
Az, aki nem számonkérő, és elnézi a diák slendriánságát, vagy a szigorú, következetes tanár? Aki nem csak tanít, hanem nevel is, bepótolva ezzel az otthonról hozott hiányosságokat? Csupán néhány kérdés, amelyek mélyebb elemzése révén eléggé eltérő válaszokat kapnánk szülők és pedagógusok részéről.
A téma kapcsán azonban látni kell azt is, hogy
Miközben jelentősen megemelték a pedagógusok bérét, a kormány által félszájjal emlegetett szigorúbb számonkérés, az oktatás minőségének ellenérzőse valahogy elmarad. A rendszer nem képes, de nem is akarja kiszűrni a gyenge, felkészületlen pedagógusokat. Aki egyszer versenyvizsgával bekerül a tanügybe – függetlenül attól, hogy jó vagy rossz tanár –, rendszerint onnan megy nyugdíjba.
A romániai állami rendszer nagy hibája ez, hiszen ilyen védettség magáncégeknél nem létezik: aki nem dolgozik megfelelően, előbb-utóbb elbocsátják, leépítik. Ilyen irányba kellene elmozdítani a romániai tanügyet, egészségügyet és mindenféle más közintézmény humánerőforrás-politikáját.
Ha nincs mindenki számára érthetően körülírt, teljesítményorientált kritériumrendszer – az adott szakterületen ki teljesít jól és rosszul –, akkor a megoldást kereső bizottságok bármiféle panasz esetén sötétben tapogatóznak. Végül nem objektív, hanem szubjektív döntések születnek.
Példa rá az ismerősöm esete. Gyerekének osztályfőnöke az igazgatóval közösen azt tanácsolta néhány felháborodott szülőnek, ha ennyire elégedetlenek az iskolával és a tanárnővel, talán jobb lenne más iskolát keresniük a gyerek számára.
Kérdés, hogyha jövőre egy másik osztályközösségben ismétlődik meg a történet, mi lesz az iskola vezetőségének a válasza?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!