Okkal jegyezték meg többen a Tusványos kapcsán, hogy bár idén több külföldi meghívott volt a korábbiaknál, éppen a legfontosabb, a magyar–román párbeszéd, vita maradt el szinte teljes egészében.
2013. július 29., 20:442013. július 29., 20:44
2013. július 29., 20:442013. július 29., 20:44
Nem véletlen, hogy a zárónapon Tõkés László – sajnálatát fejezve ki Traian Bãsescu távolmaradásáért – megjegyezte: a román–magyar párbeszéd mûhelyének indult szabadegyetem idõnként „átcsapott párbeszédbõl perbeszédbe\", és talán ennek is tulajdonítható, hogy sokan már nem merték vállalni a közös dolgok megbeszélését.
Mindez igaz, még akkor is, ha nem a szervezõk tehetnek azért, hogy a meghívott román elõadók – például Mihai-Rãzvan Ungureanu exkormányfõ – visszamondták a Tusványoson való részvételüket. Holott bizony másképp festett volna, ha a sokak által a román jobboldal leendõ államfõjelöltjeként láttatott politikus „az oroszlán barlangjában\" fejti ki véleményét a kisebbségi kérdésrõl, és nem távolról figyelmeztet a védhatalmi státus alkotmányellenes voltára. Annál is inkább, mivel Ungureanu a tavalyi parlamenti választásokon még nem restellte magyar nyelvû kampányüzenetben kérni a székelyek szavazatát.
A Tusványosról hiányolt román–magyar párbeszéd azonban teljesen más megvilágítást kap, ha felidézzük, miként nyilvánította belügynek a bukaresti külügyminisztérium a régióátszervezést, illetve milyen reakciók láttak napvilágot Tõkésnek a védõhatalmi státus kiterjesztésére vonatkozó javaslatára. A román politikai és politológusi elit még mindig szemtelenségnek, provokációnak tartja, ha a magyarok olyan témákkal hozakodnak elõ, mint például kisebbségi jogok, önrendelkezés, határok fölötti nemzetegyesítés.
És eközben mi történik? Ugyanezek a politikusok – élen az államfõvel – kiteregetik a kártyáikat, és nyíltan beszélnek vágyálmaikról: Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének esélyeirõl, a „két ország, egy nemzet\" állapotának tarthatatlanságáról, Nagy-Románia visszaállításának víziójáról. Közben belegondolni is rossz, milyen reakciók érkeznének mondjuk egy, Erdély Magyarországgal történõ egyesülését szorgalmazó kezdeményezésre. A jelek szerint ebben az országban egy kérdés az alapján számít tabunak, hogy van-e „nemzetisége\".
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!