2009. február 20., 10:362009. február 20., 10:36
Ha ugyanis most lennék gimnazista, és Nagyvárad helyett Kolozsvárott járnék suliba, akkor lehetőségem nyílna arra, hogy már zsenge fejjel legálisan, mintegy választható tantárgyként ismerkedjem a szórakozóhelyek világával és a klubélet gyönyöreivel.
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség ugyanis szerződést kötött a város egyik „elit” klubjával – ahová zömmel a betelepített újgazdagok aranyifjai járnak, és ahová már bekopogni is csak úgy lehet, ha az ember előtte a fél fizetését lecsengeti –, a megállapodás értelmében, a város gimnáziumában tanuló diákok minden vasárnap délután négy és este 11 óra között élvezhetik a klub vendégszeretetét, „jelképes”, tízlejes belépti díj fejében. A hivatalos indoklás szerint egyrészt amíg a gyerekek a szórakozóhelyen tartózkodnak, addig sem forognak rossz társaságban, itt ugyanis nem fogyaszthatnak szeszes italt, és este a kidobóemberek el is kísérik őket a legközelebbi buszmegállóig. Másrészt pedig a fiatalok számára a klubban töltött idő szocializációs lehetőséget is biztosít.
Mármost távol álljon tőlünk az álszent, farizeus hozzáállás, e sorok szerzője sem gyöngyfűző és babzsákkészítő szakkörre járt zsenge ifjúkorában hétvégenként. Hanem azért mégiscsak fölmerül a kérdés: a tanfelügyelőség illetékesei úgy átlagban életük mekkora hányadát nem töltik öntudatlan állapotban? A történet tanúsága szerint ez az időtartam igencsak elenyésző lehet, másképp elég nehezen képzelhető el, hogy intézményesítsék, és szocializációs gyakorlatnak kiáltsák ki azt, hogy egy éjszakai mulatóhely már a fiatalkorúakat is szeretné ügyfelévé tenni, hogy aztán a 18. életévük betöltése után állandó vendéggé váljanak.
Persze értem én, ez az idők szava, bennünket annak idején még legfeljebb szilvát szedni vittek az iskolából a Macskadombon lévő gyümölcsösökbe, a 21. században azonban ez már vérciki lenne. Ma már a csontkemény nagyvárosi életre kell felkészíteni a fiatalokat. Ezért aztán már csak idő kérdése, hogy az apukák és anyukák a következő tanári üzenetet olvassák csemetéjük ellenőrzőjében: „Tisztelt szülő! Hétvégén a mindennapi életre való nevelést szolgáló program részeként sztriptízbár-látogatásra visszük a diákokat. A fiúk bugyi-pénzt, a lányok csipkés tangát hozzanak magukkal!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok