2009. január 20., 22:582009. január 20., 22:58
Ennek fényében érthető, hogy Szász Jenő most előre menekül: csatlakozik a nemzeti összefogást sürgető kezdeményezéshez, a bírálatokat elkerülendő pedig hajlandónak mutatkozik a saját EP-lista állítására. Ámbátor a „saját” jelző talán mégsem a legmegfelelőbb, hiszen a Szász által tegnap ismertetett ötlet a Mátyás király meséiből ismert okos lányt idézi, aki gyalog is ment, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is. Ez a lista ugyanis a Szász által javasolt formában MPP-lista is lenne, meg nem is, hiszen a párt égisze alatt ugyan, de az eddig független képviselőként tevékenykedő Tőkéssel az első helyen, valamint a püspök-politikus által javasolt személyekkel a többi pozícióban nyújtanák be a választási hatósághoz. Ami a hivatalos indokláson túlmenően – amely szerint így nyílik lehetőség a széles körű egyzetetés nyomán történő jelöltállításra – még egy dologra rávilágít. Nevezetesen arra, hogy az MPP a jelek szerint továbbra sem képes saját erőből elindulni a választásokon. Ez vélhetően annak tudható be, hogy a párt még mindig híjával van az olyan, köz- és elismert arcoknak, akikkel „el lehetne adni” egy országos listát. Ráadásul a belső konfliktusok miatt – nyílt titok, hogy számos területi vezető látna szívesen mást a párt élén – a már meglevő, ismert arcok sem mind megbízhatóak. Mármint Szász Jenő szempontjából. Ezért lenne ideális Tőkés László az MPP-lista élén, hiszen az ő népszerűségét felhasználva vélhetően több szavazót lehetne rábírni, hogy erre a listára voksoljon.Vélhetően azonban Tőkés is tisztában van ezzel, mint ahogy azzal is, hogy függetlenként továbbra is nagyobb eséllyel pályázna a voksok három százalékának megszerzésére, mint listavezetőként az ötszázalékos küszöb átlépésére. Kivéve persze, ha az mégiscsak az RMDSZ részvételével összeállított, közös lista lenne.
Erre azonban jelen állás szerint nemigen érdemes nagy tétekben fogadni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok