Románia, a fordított Robin Hood

Pedig az elején nem egészen erről volt szó.

A hivatalos indoklás szerint azért kell közel kétszeresére emelni az ingatlanadót – ami egyébként most halasztódhat az eredetileg tervezett január elsejei időpontról, mivel az alkotmánybíróság, egyértelműen a bírák és ügyészek különleges nyugdíjainak megnyirbálására készülő kormány megleckéztetése céljából, csak februárra tűzte ki az ellene benyújtott fellebbezés tárgyalását, és bár végül előre hozta az időpontot decemberre, semmi sem garantálja, hogy idén dönt –, mert az elmúlt évek felelőtlen kampányosztogatásai, a hitelből való költekezés miatt elszállt költségvetési hiány nyomán az állam már képtelen az eddigi mértékben támogatni az önkormányzatokat.

Így aztán azok a megemelkedő helyi adókból pótolhatnák a kieső összegeket.

Amúgy az ingatlanadó növelése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a román illetékesek szerint az részben Brüsszel, illetve nyugati közgazdászok felszólítására történik.

Ennek nyomán érdekes jelenségnek lehettünk szemtanúi: a román sajtó egy részében egymást érték a propagandisztikus hangvételű elemzések, amelyek azt ecsetelték, micsoda dolog már, hogy Romániában ilyen alacsony az ingatlanadó, miközben Nyugaton sokkal többet fizetnek az emberek, és amúgy is, Nyugaton sokkal kisebb a saját ingatlannal rendelkezők aránya, mint az „elmaradott” Közép- és Kelet-Európában.

Az illető sajtóorgánumok munkatársainak a jelek szerint meg sem fordult az agyában, hogy

Arról nem is beszélve, hogy Európa „boldogabbik” felében nagyságrendekkel magasabb jövedelmek mellett fizetnek nagyobb adókat. Ráadásul az adóemelés forszírozása meglehetősen baloldali eszmeiséget tükröz, hiszen a központosítás jegyében elveszi az emberektől a pénzük jó részét, hogy aztán felülről ossza el azt újra „magasabb” ideológiai szempontok alapján.

Bolojan kapcsán amúgy érdemes tudni, hogy „liberális” mivolta ellenére híve a magasabb adóknak, Nagyváradon az ő polgármesteri időszaka alatt jókora mértékben megemelkedett az ingatlanadó.

Most azonban a közel kétszeresére emelkedő adó összegének nagy részét az állami költségvetés feneketlen zsákjába dobná, ami azt jelenti, hogy nem sok érdemi fejlesztést látunk majd belőle helyi szinten – igaz, a kormány szempontjából már az is eredmény, ha a fejlesztések helyett sikerül belőle kifizetni az állami alkalmazottak bérét és a nyugdíjakat.

Mindezek nyomán megállapítható: a brutális mértékű adóemelés több okból is méltánytalanság az állampolgárokkal szemben.

Elvégre a politikum velük fizettetné meg a saját felelőtlen kormányzásának a költségeit – az az abszurd helyzet állt elő, hogy ugyanaz a két párt, a PSD és a PNL alkotja a jelenlegi kormány gerincét is, és vájkál a zsebünkben a saját balféksége következményeinek elhárítása érdekében, amely az előző kormányokban összehozta a brutális költségvetési hiányt.

A koalíciós pártok most éppen amiatt készülnek egymás torkának ugrani, mert nem értenek egyet abban, mely minisztériumokban, mely ágazatokban kell mentességet adni a tíz százalékos leépítés és az illetmények csökkentése alól.

Mindeközben kezd tragikomikus szélmalomharccá válni a saját irháját az igazságszolgáltatási felelősségre vonással szemben menteni akaró politikumnak köszönhetően méltánytalanul magas összegű bírói és ügyészi nyugdíjak csökkentése,

Persze annyiban legyünk igazságosak Bolojannal, hogy bár a jelenleg általa vezetett párt is felelős a mostani helyzetért, neki személyesen kevés a felelőssége benne, sőt, valójában bizonyos mértékű tisztelet is megillette azért, mert egy ilyen kilátástalan helyzetben elvállalta, hogy egy olyan kormányt vezessen, amelynek rengeteg zsebbe vágó, népszerűtlen intézkedést kell elfogadtatnia.

– bármennyire is fáj ez a klientúrájukat jól fizető állami és önkormányzati pozíciókban elhelyező pártoknak.

Bolojan maga mondta többször is a fájdalmas és zsebbe vágó megszorítások kapcsán, hogy nem tragédia, ha az ember népszerűtlenné válik, csak ne történjen hiába.

Kíváncsiak várjuk a végeredményt, de arra mérget vehet, hogy az átlagemberek és az önkormányzatok kizsebelése nyomán a népszerűségvesztés már biztosan meglesz.

Hogy aztán ezzel sikerül-e az országot stabilizálni, vagy hiába lesz az egész, és Bolojant csak a fordított Robin Hood üzemmód meghonosítójaként emlegetik majd a dicstelen sorsú román politikusok sorában, az még kérdéses.

De az előjelek nem túl biztatóak.