Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

2025. november 21., 20:332025. november 21., 20:33

2025. november 21., 20:412025. november 21., 20:41

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan miniszterelnök felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a 9 százalék fölötti költségvetési hiányt kétségbeesetten lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

A hírek szerint ugyanis Románia miniszterelnöke közölte a megyei jogú városok polgármestereivel, hogy a jövő évtől drasztikusan emelkedő helyi ingatlan- és gépjárműadókból befolyó összeg túlnyomó részét nem hagyja az önkormányzatoknál, hanem az államkasszába utalja.

Sőt az is fölmerült, hogy a teljes összeg a központi költségvetést hizlalja majd.

Pedig az elején nem egészen erről volt szó. A hivatalos indoklás szerint azért kell közel kétszeresére emelni az ingatlanadót, mert az elmúlt évek felelőtlen kampányosztogatásai, a hitelből való költekezés miatt elszállt költségvetési hiány nyomán az állam már képtelen az eddigi mértékben támogatni az önkormányzatokat. Így aztán azok a megemelkedő helyi adókból pótolhatnák a kieső összegeket. (Az adóemelés egyébként most halasztódhat az eredetileg tervezett január elsejei időpontról, mivel az alkotmánybíróság, egyértelműen a bírák és ügyészek különleges nyugdíjainak megnyirbálására készülő kormány megleckéztetése céljából, csak februárra tűzte ki az ellene benyújtott fellebbezés tárgyalását, és bár végül előre hozta az időpontot decemberre, semmi sem garantálja, hogy idén dönt).

Most viszont úgy néz ki, hogy az állam ugyan visszanyesi a támogatásokat, de legalább az emelés összegét is zsebre teszi.

Amúgy az ingatlanadó növelése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a román illetékesek szerint az részben Brüsszel, illetve nyugati közgazdászok felszólítására történik. Ennek nyomán érdekes jelenségnek lehettünk szemtanúi: a román sajtó egy részében egymást érték a propagandisztikus hangvételű elemzések, amelyek azt ecsetelték, micsoda dolog már, hogy Romániában ilyen alacsony az ingatlanadó, miközben Nyugaton sokkal többet fizetnek az emberek, és amúgy is, Nyugaton sokkal kisebb a saját ingatlannal rendelkezők aránya, mint az „elmaradott” Közép- és Kelet-Európában.

Az illető sajtóorgánumok munkatársainak a jelek szerint meg sem fordult az agyában, hogy

nem feltétlenül muszáj mindent szervilis módon majmolni, ami a „fejlett” Nyugaton van, mert az is előfordulhat, hogy bizonyos, ott alkalmazott gyakorlatok valójában az ottani polgároknak is többet ártanak, mint amennyi hasznot hajtanak.

Arról nem is beszélve, hogy Európa „boldogabbik” felében nagyságrendekkel magasabb jövedelmek mellett fizetnek nagyobb adókat. Ráadásul az adóemelés forszírozása meglehetősen baloldali eszmeiséget tükröz, hiszen a központosítás jegyében elveszi az emberektől a pénzük jó részét, hogy aztán felülről ossza el azt újra „magasabb” ideológiai szempontok alapján.

Bolojan kapcsán amúgy érdemes tudni, hogy „liberális” mivolta ellenére híve a magasabb adóknak, Nagyváradon az ő polgármesteri időszaka alatt jókora mértékben megemelkedett az ingatlanadó.

Csakhogy a magasabb közterhekért jobb közszolgáltatásokat ígértek, és ezeket jórészt sikerült is biztosítani, vagyis az emberek kaptak is valamit cserében.

Most azonban a közel kétszeresére emelkedő adó összegének nagy részét az állami költségvetés feneketlen zsákjába dobná, ami azt jelenti, hogy nem sok érdemi fejlesztést látunk majd belőle helyi szinten – igaz, a kormány szempontjából már az is eredmény, ha a fejlesztések helyett sikerül belőle kifizetni az állami alkalmazottak bérét és a nyugdíjakat.

Mindezek nyomán megállapítható: a brutális mértékű adóemelés több okból is méltánytalanság az állampolgárokkal szemben. Elvégre a politikum velük fizettetné meg a saját felelőtlen kormányzásának a költségeit. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy ugyanaz a két párt, a PSD és a PNL alkotja a jelenlegi kormány gerincét is, és vájkál a zsebünkben a saját balféksége következményeinek elhárítása érdekében, amely az előző kormányokban összehozta a brutális költségvetési hiányt.

Miközben pedig azt látjuk, hogy a helyzetért mérsékelten felelős polgárokat aránytalanul nagy mértékben sújtja a kormányzat, az állami közigazgatási szféra kiadáscsökkentései jóformán egy helyben toporognak.

A koalíciós pártok most éppen amiatt készülnek egymás torkának ugrani, mert nem értenek egyet abban, mely minisztériumokban, mely ágazatokban kell mentességet adni a tíz százalékos leépítés és az illetmények csökkentése alól.

Mindeközben kezd tragikomikus szélmalomharccá válni a saját irháját az igazságszolgáltatási felelősségre vonással szemben menteni akaró politikumnak köszönhetően méltánytalanul magas összegű bírói és ügyészi nyugdíjak csökkentése,

a talárosok ugyanis körömszakadtáig ragaszkodnának az átlagnyugdíjat tízszeresen meghaladó járandóságukhoz, és semmi sem garantálja, hogy nem nyilvánítják ismét alkotmányellenesnek a csökkentésről szóló tervezetet.

Persze annyiban legyünk igazságosak Bolojannal, hogy bár a jelenleg általa vezetett párt is felelős a mostani helyzetért, neki személyesen kevés a felelőssége benne. Sőt, valójában bizonyos mértékű tisztelet is megillette azért, mert egy ilyen kilátástalan helyzetben elvállalta, hogy egy olyan kormányt vezessen, amelynek rengeteg zsebbe vágó, népszerűtlen intézkedést kell elfogadtatnia.

Csakhogy mindez akkor lenne valóban korrekt, ha nem csupán az állam döntései ellen védekezni mérsékelten képes polgárokat sújtanák a megszorítások, hanem az állami intézmények elöl járnának a jó példával, és a kiadáscsökkentő takarékossági intézkedésekből jóval nagyobb arányban vennék ki a részüket

– bármennyire is fáj ez a klientúrájukat jól fizető állami és önkormányzati pozíciókban elhelyező pártoknak.

Bolojan maga mondta többször is a fájdalmas és zsebbe vágó megszorítások kapcsán, hogy nem tragédia, ha az ember népszerűtlenné válik, csak ne történjen hiába. Kíváncsiak várjuk a végeredményt, de arra mérget vehet, hogy az átlagemberek és az önkormányzatok kizsebelése nyomán a népszerűségvesztés már biztosan meglesz.

Hogy aztán ezzel sikerül-e az országot stabilizálni, vagy hiába lesz az egész, és Bolojant csak a fordított Robin Hood üzemmód meghonosítójaként emlegetik majd a dicstelen sorsú román politikusok sorában, az még kérdéses.

De az előjelek nem túl biztatóak.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajnai háború: négy éve tart – de meddig folytatódik?

Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.

Balogh Levente

Balogh Levente

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Képmutató Románia, avagy államilag etetett egyenruhások, hoppon maradt tanárok

Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.

Balogh Levente

Balogh Levente

Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?

Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.

Balogh Levente

Balogh Levente

A DK és a magyarellenes uszítás mint kampányeszköz

A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PSD mint ellenzéki kormánypárt

A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.

Hirdetés