2011. április 13., 09:352011. április 13., 09:35
Az RMDSZ-es politikus már-már kibírhatatlan ellenszélben kénytelen végrehajtani a rendszer ésszerűsítésére épülő átszervezési folyamatot. És elsősorban nem a hőzöngő nacionalista inszinuációk jelentik a mélyreható reform legnagyobb akadályát: nem azok a rosszindulatú, politikai haszonszerzés céljából megeresztett vádaskodások, miszerint a magyar nemzetiségű tárcavezető azért záratott be kórházakat Arad, Bihar és Szatmár megyében is, hogy az ottani lakosság inkább a magyarországi ellátórendszert vegye igénybe.
Hiszen ezek a vádak annyira nevetségesek és légből kapottak, mintha valaki Obama elnök szemére vetné, hogy nem véletlenül nevezett ki színes bőrű politikust az amerikai igazságügyi tárca élére (aki mellesleg az Egyesült Államok első fekete bőrű igazságügy-minisztere). Cseke Attila dolgát sokkal inkább ellehetetleníti, hogy nincs megfelelő támogatottsága a koalíción belül sem, ahol több demokrata politikus ország-világ előtt hirdeti: ők ugyan teljes mellszélességgel hívei a reformnak, éppen csak az RMDSZ-es miniszter konkrét intézkedéseit ellenzik. Mármost strukturális változásokat nehéz elképzelni konkrétumok nélkül. A félig-meddig már megvalósított ágyszámcsökkentéssel, kórházátszervezéssel – amelynek újabban már nemcsak az érintett önkormányzatok, hanem az igazságszolgáltatás is keresztbe tesz – nem is az a baj, hogy megszüntetik azokat az intézményeket, amelyek mindössze a betegek elfektetésére szorítkoztak, gyógyításukra viszont már nem volt kapacitásuk.
A bökkenő az, hogy a szigorúan költségmegtakarításon – értsd: spórláson – alapuló intézkedések nyomán a megmaradt kórházakban nem fog megszűnni a túlzsúfoltság, az egészségügyi ellátás nem lesz kor- és szakszerűbb, minőségibb, hiszen az állam európai szinten továbbra is a bruttó össztermék legkisebb hányadával, öt százalékával hajlandó finanszírozni az ágazatot. Végeredményben a páciensnek sem az fáj, hogy lakat kerül a vidéki poliklinikára, ahonnan megfelelő felszerelés és szakembergárda híján amúgy is továbbküldenék komolyabb baj esetén. Hanem az, hogy továbbra sem lehet biztos abban: ugyanolyan eséllyel gyógyítják ki az állami kórházban, mint egy külföldi vagy magánklinikán.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!