2009. február 19., 10:172009. február 19., 10:17
Az utóbbi hetek történései alapján az azóta szállóigévé vált kijelentést nyugodtan alkalmazhatjuk a mai romániai közállapotokra is: a nagyváradi taxisgyilkosságtól kezdve a továbbra is felderítetlen kolozsvári és a brassói fegyveres rablásokon át a Bukarest melletti katonai támaszponton elkövetett fegyverlopásig számtalan esemény jelzi: a bűnelkövetők már nem is egy, de legalább három lépéssel járnak a bűnüldöző szervek előtt.
Azt, hogy a rendvédelem terén mekkora a baj, a belügyi tárcánál a kormányváltást követően lezajlott tragikomikus események is jelzik. Az ott uralkodó állapotokkal szembesülve egy hónapon belül két miniszter is a megfutamodást választotta – ami a vagyoni és személyes biztonságáért aggódó állampolgárt legalábbis aggodalommal töltheti el. Az új belügyminiszter, Dan Nica által bejelentett intézkedések – mindamellett, hogy valóban indokoltak – tűzoltás és eső után köpönyeg jellegűek. Az irodai személyzet operatív állományba való átvezénylése eleve nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek és hatékonynak, míg a rendőri állomány kétezer fővel történő növelése üdvözlendő – csak kérdés, mennyi idő alatt valósul meg, és hogyan sikerül elegendő jelentkezőt találni. A motiváció ugyanis alapvető tényező – márpedig kérdéses, hogyan sikerül meggyőzni kétezer fiatalt, hogy a jelenleg nem túl megbecsült, és anyagilag sem igazán vonzó rendőri pályát válasszák. Az egyszerű állampolgárok nagy része ugyanis még ma is a rossz emlékű milíciával azonosítja a rendőrséget, amelynek tevékenysége nem annyira a védelmezésében, mint inkább a zaklatásában merült ki. Ráadásul a rendőrség eddigi teljesítménye sem feltétlenül járult hozzá ahhoz, hogy helyreálljon az egyenruhásokkal szembeni bizalom – a testületet még ma is a korrupció egyik melegágyaként tartják számon. Márpedig az állampolgári bizalom ugyanolyan elengedhetetlen a hatékony bűnmegelőzéshez és -üldözéshez, mint a személyzeti és technikai fejlesztésre szánható pénz. Amíg ez nincs meg, addig rablónak is szívesebben állnak a fiatalok, mint pandúrnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok