Na de mi következik az államfőválasztás után?

A kampány idején készült közvélemény-kutatások, valamint a politikai erőviszonyok ismeretében úgy tűnik, hogy a Georgescu szavazótáborának többségét megöröklő, szélsőségesen nacionalista Simionnak „bérelt helye” van a második fordulóban. Ugyanakkor reális esélye a PSD, PNL és az RMDSZ alkotta kormánykoalíció közös jelöltjének, Crin Antonescunak és a függetlenként megméretkező Nicușor Dan főpolgármesternek van arra, hogy megszerezze a második helyet. Csakhogy a tavalyi választás tanulsága, az azt megelőzően közzétett felmérések gyalázatos pontatlansága arra int mindannyiunkat, hogy ne tekintsünk semmit előre lefutottnak. Elvégre tavaly mindenki úgy tette fel a kérdést, hogy vajon ki lesz Marcel Ciolacu ellenfele a második fordulóban, ehhez képest a miniszterelnök be sem jutott oda, a kutatásokban a futottak még kategóriába sorolt Georgescu viszont egyszerűen besétált. Éppen ezért nem lehet, és nem is szabad leírni sem Victor Ponta volt szociáldemokrata kormányfőt, sem a tavalyi második fordulóba bejutott Elena Lasconit, utóbbit annak ellenére sem, hogy időközben pártja, az USR vezetői egyszerűen hátat fordítottak neki.

De vannak itt még hasonlóképpen fontos kérdések, amelyekre ugyancsak nem tudjuk még a választ, holott annak érdekében is hasznos lenne, hogy a szavazópolgárok a lehető legtöbb információ birtokában voksoljanak egyik vagy másik jelölt mellett az államfőválasztáson. Hosszú ideje köztudott, hogy a román gazdaság fölött viharfelhők gyülekeznek a rendkívül megugrott költségvetési deficit miatt. Az Európai Unióban nálunk jegyezték tavaly a legnagyobb, 9,3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt, amit ebben az évben 7 százalékra (2031-ig pedig 3% alá) kellene lefaragni az Európai Bizottságnak tett vállalás alapján.

Csakhogy ez egyszerűen megvalósíthatatlannak tűnik, mégpedig elsősorban a száraz számadatok alapján. A decemberben elfogadott, megszorító intézkedéseket tartalmazó salátarendelet ellenére a deficit tovább hízik, az év első három hónapja során 2,3 százalékra ugrott, ekkora hiányt az első negyedévben még nem jegyeztek Romániában; 2024 első trimeszterében még csak 2,06 százalékos volt a deficit.

Nyilvánvaló, hogy ez így nem mehet tovább, és a fizetésképtelenség, a recesszió elkerülése érdekében az állami költségek drasztikus visszafogására, további megszorításokra lesz szükség. Elemzők hetek óta arra figyelmeztetnek, hogy Románia súlyosabb helyzetbe lavírozta magát, mint 2010-ben Görögország, és nem áll messze attól, hogy ismét a Nemzetközi Valutaalap (IMF) „szamárvezetőjére” szoruljon, aminek súlyos ára lenne. Már olyan forgatókönyvek is napvilágot láttak, miszerint a májusi államfőválasztás után bejelenti a kormány a költségvetés konszolidációját célzó megszorításokat: 19-ről 21, sőt akár 22 százalékra emelkedhet az általános forgalmi adó (áfa/TVA), újfajta adót vethetnek ki az ingatlanokra, továbbá szennyezési besorolásuktól függően a személygépkocsikra, 2026-tól nőhetnek a helyi önkormányzatok által kivetett adók és illetékek is, sőt terítékre kerülhetnek további adóemelések, illetve leépítés a közszférában.

Az a baj, hogy minderről semmi nem jön át a kampányban. A Ciolacu-kormány tagjai, a koalíció vezetői és az államfőjelöltek részéről semmi nem jut el a választókhoz arról, hogy mire kell számítani a választások után, milyen megszorításokra számítson a lakosság, egyáltalán milyen intézkedésekre van elengedhetetlenül szükség ahhoz, hogy az ország kilábaljon a nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetből. Jól látszik, hogy a koalíció kivár ezeknek a kényes kérdéseknek az őszinte kommunikálásával, és a bejelentést valóban a választás után tartogatja. Azzal a feltétellel persze, ha Crin Antonescu lesz az elnök, ellenkező esetben ugyanis borítékolható a jelenlegi kormányzati aritmetika borulása, az pedig szintén megjósolhatatlan, hogy egy teljesen új koalíció és kabinet milyen eszközökkel vágna neki a deficit lefaragásának.

Bár nem az államelnök közvetlen hatáskörébe tartozik az ország gazdasági-pénzügyi stabilitásának megteremtése, még így is elvárható lenne a legfőbb közjogi méltóságra pályázó jelöltek részéről, hogy konkrét válaszokat adjanak arra, adott pillanatban mit javasolnának a súlyos válság elkerülésére. Ilyen elképzelések azonban nem hangzottak el eddig a kampányban, ami azért is baj, mert csak azoknak a tömegét erősíti és növeli, akik reális alternatíva híján, a mainstream politikai elitből való kiábrándultság hatására a délibábokat kergető Georgescura szavaztak, ezúttal pedig Simiont kívánják támogatni. Akinek a konkrét elképzeléseiről ugyancsak keveset tudunk (az olyan nagyívű ötletektől eltekintve, hogy bárki 35 ezer euróért vásárolhat majd lakást magának), hiszen még a nyilvános vitától is megfutamodott, abban azonban biztosak lehetünk, hogy esetleges győzelme esetén visszafordulna az időben az ország.

Éppen ezért még nem késő a többi államfőjelölt részéről, hogy az első fordulóig hátra lévő napokban, majd aztán az állva maradt aspiráns a két forduló között őszintén ismertesse a lakossággal, mire számítson, mire készüljön. Ennyit igazán megérdemelnek a választók.