VEZÉRCIKK – Bő két év és tizenöt tárgyalási forduló után pont került a Mikó-ügyként elhíresült tulajdon-visszaszolgáltatási per végére.
2014. november 26., 20:512014. november 26., 20:51
A jogerős ítélet megfosztja a Székely Mikó Kollégium tulajdonjogától az Erdélyi Református Egyházkerületet, megállapítja az ügyben érintett személyek büntetőjogi felelősségét, ugyanakkor eltörli az egyház alapfokon megállapított kártérítési kötelezettségét.
A kétségtelenül emberi sorsokat alakító végkifejleten túl az ítélet erőteljes közösségi jövővonzatot is hordoz, és igazából ebben rejlik a jelentősége és veszélye. A döntést követő első lépésként ugyanis a tulajdonlapokon vissza kell állítani a visszaszolgáltatás előtti állapotot, amely a román államot jelöli meg az ingatlan tulajdonosaként.
Viszszaállamosítási veszély? Közvetlenül talán nem, összességében azonban akár annak jegyeit is hordozhatja. Mivel a vonatkozó jogszabály értelmében a közoktatás lebonyolítása az önkormányzatok illetékessége, a Mikó a sepsiszentgyörgyi önkormányzat közvagyonának listáját gazdagítja majd elidegenítési jog és az épület rendeltetésének megváltoztatása nélkül. Azaz a város nem válik tulajdonossá, nem adhatja el, és nem is adományozhatja oda senkinek az épületet. Még az egyháznak sem.
Hogy mi akkor a gond? A Mikó-ügy precedensteremtő jelentősége. Ahogy egy nagytakarítás alkalmával esetenként olyasmi is törik, porlad, aminek nem azt a sorsot szánták, úgy a többi visszaszolgáltatott egyházi ingatlan is áldozatul eshet az önmagában dicséretes romániai rendteremtési folyamatnak.
Az egyházi iskolák többsége ugyanis anno a Mikóéhoz hasonló konstrukcióban jött létre és tartották fenn őket, ezért aztán érhetik még meglepetések a hazai magyar közösségeket a kabát újragombolása során. Mert amíg az oktatás önkormányzati hatáskör, addig elvileg sem Nagyenyednek, sem Kolozsvárnak vagy Marosvásárhelynek nem eshet bántódása.
Az iskolafenntartói törvény esetleges módosítása azonban egycsapásra olyan helyzetet teremthet, ami évtizedekkel veti vissza a honi magyarság komfortállapotát. Huszonöt évvel a forradalom és közel húsz évvel a magyar kormányzati részvétel után.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!