Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Melyik Nicușor Dan és Románia igazi arca?

2025. december 05., 20:012025. december 05., 20:01

Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot az elmúlt időszakban a román államfő. Nicușor Dan először a normalitás ritka romániai megnyilvánulásaként, a valós helyzettel őszintén szembenézve a román nemzeti ünnepen beismerte, hogy Románia még mindig korrupt, az oktatás és az egészségügy helyzete pedig továbbra is tarthatatlan – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.

Előbbi esetben ugyan Nicușor Dan relativizálni igyekezett a helyzetet – mondván, hogy mégiscsak jobb, mint húsz éve –, de a diagnózis, a korrupció és az állami ellátórendszerek érdemi javítására tett erőfeszítések kudarcának elismerése mégiscsak figyelemre méltó. A második esetben Ion Vasile Banu 107 éves háborús veteránról, nyugalmazott ezredesről van szó,

akit állítólagos katonai érdemei mellett elsősorban abból az apropóból tüntettek ki, hogy ugyanannyi éves, ahány évvel ezelőtt a magyarországi románok képviselői Gyulafehérváron megtartották a nagygyűlést, amelyen kimondták a Romániával való egyesülés óhaját – amelynek amúgy semmilyen nemzetközi jogi relevanciája nem volt.

Ám a román nemzeti mitológia szerint akkor mondták ki Erdély, a Partium és a Bánság egy része egyesülését Romániával, ami valójában csak a másfél évvel későbbi trianoni diktátum révén valósult meg. Azonban kiderült, hogy a „Nagy Egyesülésnek” nevezett népgyűléssel egyidős veterán legalább annyira ellentmondásos, mint maga a gyulafehérvári esemény: a náci Harmadik Birodalom hadseregének hű csatlósaként harcoló román csapatok katonájaként részese lehetett az odesszai és moldovai népirtásoknak, amelyek során a román hadsereg százezres nagyságrendekben gyilkolt meg zsidókat és oroszokat.

Mindezek alapján jogosan merül fel a kérdés: melyik Dan – és a ma államfőként általa képviselt Románia – igazi arca? Nos,

a romániai valóság ismeretében megállapítható: nem biztos, hogy érdemes erőltetni a választást a kettő között.

Dan hátterét ismerve a román állam hiányosságainak feltárására való törekvés szinte természetes, hiszen egy olyan, a hagyományos pártokhoz képest új erő, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) egyik alapítójaként vált közismertté, amely messianisztikus neve és több tagjának agresszív világmegváltó, aufklérista hozzáállása ellenére valóban azt a célt tűzte ki, hogy leleplezze a visszásságokat, és megpróbálja megváltoztatni a romániai viszonyokat.

Az elnök az azonos neműek házassága miatti ideológiai nézeteltérések nyomán kilépett a pártból, hogy aztán függetlenként válasszák meg Bukarest főpolgármesterévé, de hozzáállása, a hiányosságok megnevezésének szándéka azóta sem változott – a jelek szerint államfőként sem kívánja azt az álláspontot elfogadni, hogy Románia minden világok legtökéletesebbike, ahol semmire sem fér rá a javítás.

Ugyanakkor a megoldásokra, a hiányosságok orvoslására vonatkozó szándék, a konkrét lépések megnevezése már hibádzik.

Sőt a helyzet őszinte feltárását ellensúlyozza, hogy bizonyos témákban ő maga sem tud – vagy talán nem is akar – kilépni a régi sémákból. Ennek egyik megnyilvánulása a katonatiszt kitüntetése, aki háborús bűncselekményekben lehet érintett.

Ami azon hagyományba illeszkedik, amely értelmében a kortárs szemléletet, a legfelsőbb szintű döntéseket is teljes mértékben meghatározza az idealizált, sőt egyenesen mitologizált múlt.

Vagyis az, hogy a valós történelem helyett egyfajta nemzeti mitológiát dolgoztak ki a románok számára, amelynek eklatáns példája a mostani események apropóját jelentő december elsejét övező dogmatika, Mihály havasalföldi vajda soha meg nem történt „országegyesítésének” sulykolása vagy a dákoromán kontinuitás mítosza. Mindennek része azon szemlélet is, amelyet ma már számos történész és közéleti szereplő nem oszt ugyan, de a többség még igen, ezért meghatározó: hogy a románok mindig tökéletesek voltak, sohasem követtek el hibákat, ehelyett csak az elnyomók áldozataiként szenvedtek.

Ennek nyomán a mai napig nem vagy alig történt meg a szembenézés a második világháborús rémtettekkel – hiszen mindenért mások a hibásak.

(Mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy csak a más szemében éktelenkedő szálkát látjuk, megjegyezzük, hogy természetesen magyar viszonylatban is létezik hasonló szemlélet, de nem annyira fősodratú, mint Romániában – elvégre nálunk nem tanítják valós történelemként például azt, hogy

  • a hunok leszármazottai lennénk,
  • és Bécsre sem támasztunk történelmi igényt csak azért, mert Mátyás egyszer megszállta).

Mindez ismét csak azt jelzi, hogy az európai viszonylatban fiatalnak számító országukat ünneplő románok körében még nem fejeződött be a nemzetépítési folyamat, hanem még mindig tart – mások kárára.

Ennek folyománya és velejárója az a sovinizmusba hajló mélynacionalizmus, amely még a magukat legfelvilágosultabbnak, -európaibbnak és -reformpártibbnak hirdető körökben is megvan, és amely elsősorban a magyarok ellen irányul

– ezért tűnik „jó” ötletnek csak azon az alapon kitüntetni egy, gyaníthatóan emberiesség elleni és háborús bűncselekményekben érintett személyt, mert születési dátuma a magyarok fölötti szimbolikus győzelem időpontjával esik egybe. Mindez már csak azért is káros, mert többek között ez a mentalitás az, amely akadályozza azt, hogy a hangzatos szavakon túl érdemben is tenni próbáljanak az országban uralkodó közállapotok javításáért.

Az általános eszmeiséghez való idomulás mellett ugyanakkor a kitüntetéstől aktuálpolitikai hasznot is remélhettek. Az ugyanis gesztusként értelmezhető az utóbbi években egyre erősödő szélsőjobb felé, amely a mai napig illegitimnek tekinti Dant, aki a tavalyi, a szélsőjobboldali jelölt győzelmével fenyegető államfőválasztás állítólagos orosz befolyás miatti érvénytelenítése nyomán megismételt megmérettetésen nyerte el az elnöki tisztséget.

A „dicső román múltat” többszörösen is képviselő veterán piedesztálra emelése ugyanakkor azt sugallhatja: az államfő érti, és meg akarja nyerni őket a maga számára.

Nem ez lenne az első vitatott, az egészségesnél nagyobb fokú nacionalizmusról tanúskodó államfői megnyilvánulás, hiszen emlékezhetünk: az RMDSZ kongresszusára az értesülések szerint csak azért nem volt hajlandó elmenni, mert ott a székely himnuszt is lejátszották. Eközben még mindig adós a kisebbségügyi tanácsadó kinevezésével. Ami egyrészt jelzi, mennyire tartja fontosnak a témát, másrészt viszont a magyarokkal szembeni általános hozzáállást tekintve lehet, hogy annyira nem is fontos, hiszen kérdéses, hogy érdemben hozzá tudna-e járulni a magyarellenesség csökkentéséhez, vagy csak piros-fehér-zöld bokréta lenne az elnök kalapján.

Ha mentegetni akarnánk, mondhatnánk, hogy a tanácsadói gárdája javaslataira hallgatva cselekszik, ami vélhetően valóban így is van, és a gesztusok jelzik, hogy a tanácsadói magyar témákban semmivel sem jobbak, mint bármely előző elnök idején.

Azonban mégiscsak egy önálló akarattal megáldott emberről van szó, vagyis ha az ilyen, szélsőséges javaslatokat megfogadja, akkor az azt jelenti, hogy jelentős mértékben egyet is ért és azonosul velük, hiszen az arcát és a nevét adja hozzájuk. A fentiek alapján Romániában nehezen feltételezhető, hogy egy ilyen, érdemtelenül adott kitüntetés miatt le kellene mondania az államfőnek.

Mindezek fényében nem érdemes azon morfondírozni, melyik a valódibb: a visszásságokat beszédében leleplező államfő, vagy az, aki a soviniszta mitologizálás jegyében osztogat kitüntetéseket.

Mindkettő a mai Románia igazi, őszinte arca:

miközben a legfontosabb állami közhivatal betöltője a szavak szintjén szembenéz a tényekkel, és elismeri az ország problémáit és hiányosságait, ugyanazzal a lendülettel, a legnagyobb természetességgel ismétli meg ugyanazon hibákat, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Makkay József

Makkay József

Dilettantizmus magas fokon: Parajdtól Dél-Romániáig ugyanaz a forgatókönyv

A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Hirdetés