Megkésett és elégtelen romániai válaszok az energiaválságra

Csak egy friss példa: a horvát kormány éppen hétfőn hagyta jóvá a lakosság és a gazdaság védelmét szolgáló tizedik (!) átfogó intézkedési csomagját az energiahordozók világpiaci árának emelkedése miatt; az új csomag értéke mintegy 450 millió euró. Náluk egyszerre csökkentik az üzemanyagok jövedéki adóját és a forgalmazói árrést, ugyanakkor árplafont is alkalmaznak. Görögország hasonlóképpen 300 millió eurót fordít a drágulás enyhítésére.

Ehhez képest nálunk mi történt? Miután elemzők már a hónap elején arra figyelmeztettek, hogy a közel-keleti válság elhúzódásával az üzemanyagok ára belátható időn belül eléri a literenkénti tíz lejt, az energiaügyi miniszternek az volt a válasza: mindez merő spekuláció, „arcátlan hazugság”. Nos, a jóslat (vagy a „hazugság”, kinek hogy tetszik) beteljesedett, az elmúlt három hét során a gázolaj 1,63, a benzin 1,23 lejjel drágult literenként, amire nagyon rég volt példa. Mondani sem kell, hogy a gázolaj esetében mért mintegy 20 százalékos drágulás mekkora felhajtóerővel bír, mindez spirálként hat a teljes ellátási láncon, amelynek végén a fogyasztón csattan az ostor.

A koalíciót alkotó négy párt vezetőit ugyanis ebben az időszakban (is) a politikai perpatvarok kötötték le, a szociáldemokraták mindvégig a kormányból való kilépésüket lebegtették, eközben pedig mindezt tetézte, hogy éles viták dúltak a készülő költségvetés kapcsán is. Mondhatni mindennel foglalkoztak a bukaresti döntéshozók, kizárólag azzal nem, amivel kellett volna, és ez alól nem mentesíti a hatalmon lévő alakulatokat, hogy a büdzsét mégiscsak tető alá kellett hozni, elvégre az hónapokkal ezelőtt volt esedékes. Úgy teltek a hetek, hogy a romániai lakosság azt érzékelte: az állam továbbra sem a polgárok, hanem a saját érdekeit veszi figyelembe, és tudatosan hagyja elszabadulni a benzin és a gázolaj árát, hiszen az azt 55-60 százalékban kitevő áfa és jövedéki adó révén annál nagyobb költségvetési bevételre tesz szert. Ami ugye a magas deficit lefaragásának – az Európai Uniós által is megkövetelt – kényszere közepette még kapóra is jön a kormánynak.

És most ott tartunk, hogy az Ilie Bolojan vezette kabinet március 24-én – a globális energiakrízist kiváltó közel-keleti konfliktus kirobbanása után huszonnégy nappal – készül válsághelyzetet hirdetni a kőolajtermékek piacán. A hétfőn beharangozott intézkedések között nem szerepel a jövedéki adó lefaragása, ami két dologról árulkodik:

• a magas deficit miatt a román költségvetésből nem futja adócsökkentésre,
• a kilátásba helyezett lépések érdemben nem fogják befolyásolni az üzemanyagok árát.
  
  Mivel az ágazatban az üzemanyag-forgalmazás haszonkulcsa 9-10 százalékosra tehető, az előállításukra használt alapanyagok esetében pedig 2-3 százalék, az árrés felére csökkentése becslések szerint 5%-os árcsökkenést eredményezne. Vagyis a gázolaj jelenleg 9,90 lejes literenkénti ára 9,40 lejre módosulna.
  
  De mivel továbbra sem látni az iráni háború végét (annak ellenére sem, hogy Donald Trump éppen hétfőn meglebegtette, miszerint béketárgyalásokat folytatnak a teheráni rezsimmel), a benzinkutak totemoszlopain feltüntetett árak néhány napon belül visszakúsznak a jelenlegi szintre. Arról nem beszélve, hogy szakértők szerint erőteljesen kedvez a nagy kőolajipari vállalatoknak, amelyek kevésbé sínylik meg a haszonkulcs ideiglenes lefaragását, annál inkább a kisebb piaci szereplők. Vagyis a bukaresti kormány válasza sokkal inkább hasonlít tűzoltásra, látszatintézkedésre, mintsem hatékony, az üzemanyagárak lenyomását szolgáló fellépésre.
  
  Ami egyáltalán nem jó ómen annak ismeretében, hogy a jelek szerint az energiapiacon kialakult válsággal még hosszú ideig – a legborúlátóbb forgatókönyvek alapján akár évekig – számolni kell, a romániai politikai életet pedig gyakorlatilag hónapok óta fokozódó feszültség és instabilitás jellemzi. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a román gazdaság kilátásai sem túl kecsegtetőek, három okunk is megvan arra, hogy aggódni kezdjünk.