Balogh Levente

2019. április 12., 11:50

Magyarellenesség és közérdek

A román ügyészség szerint bárki nyugodtan gyújtogathat magyar zászlókat, azzal nem érdemes foglalkozni, mivel nem számít közösség elleni izgatásnak. Így az ilyen ügyek felderítése nem közérdek.

A nemzeti jelképek meggyalázását ilyen lazán kezelő közlemény annak nyomán látott napvilágot, hogy az EMNP feljelentést tett, miután múlt év végén egy lány megpróbált felgyújtani Nagyváradon egy, az RMDSZ Fekete Sas Palota passzázsában lévő irodája fölé kitűzött magyar zászlót.

Az eljárást elutasító döntés indoklásában az ügyészség hihetetlen logikai bűvészmutatványokat mutat be. Például azzal próbál érvelni, hogy egy magyar zászló felgyújtása – illetve az arra irányuló szándék – egy 50 ezer magyar által lakott városban azért nem tekinthető közösség elleni izgatásnak, mert az esetet legfeljebb ketten látták. Nos ezen logika mentén innentől kezdve bárki simán megúszhatja a hasonló vádakat, hiszen elég arra ügyelnie, hogy kettőnél többen ne legyenek a közelben, így máris nyugodtan uszíthat.

Persze mindamellett, hogy még a felvételek tanúsága szerint is jóval többen voltak a közelben, még egy probléma fölmerül. Ezúton jeleznénk a viharos gyorsaságú technikai fejlődés eredményeivel a jelek szerint eddig nem szembesülő illetékes ügyészeknek, hogy már jó néhány éve feltalálták egyrészt a mozgóképek rögzítésére alkalmas eszközöket, másrészt az internetet. Márpedig ezek kombinációja révén – hogy az ügyészség is megértse: a zászlóégetési kísérletről készült felvételt feltöltötték a világhálóra – az illető felvételt százezrek, ha nem milliók láthatták szerte a világon. És bizony nem kevés indulatot gerjesztett.

A közérdek mibenlétéről is tartalmas vitákat lehet folytatni, az azonban véleményünk szerint mindenképpen beletartozik ebbe a kategóriába, hogy egy több nemzetiség által lakott településen, illetve régióban ne bomoljon meg az amúgy is törékeny etnikai béke.

Márpedig ha az egyik etnikum képviselője el akarta égetni a másik etnikum nemzeti jelképét, ezen a vidéken a lehető legkevesebb alkalommal torkollt a két nemzetiség képviselőinek közös, önfeledt ünneplésébe, amely során vidáman italozva, szilaj zene hangjaira omlottak egymás karjaiba, és lapogatták egymás hátát. Annál többször tette még feszültebbé a magyarok és románok közötti viszonyt.

Akárhogy is nézzük, az ügyészség „érvkészlete” valójában egyetlen dologra irányul: hogy alátámassza, miért nem tekintik a román hatóságok a románokkal egyenrangúnak az őshonos magyar közösséget. Pedig ez az ügy nem játék. Felelőtlen és provokatív indoklásával a nyomozó hatóság gyakorlatilag azokat veszi pártfogásba, akik a legszívesebben nem csupán a jelképeinket, de bennünket is eltüntetnének innen. Sőt bátorítja őket, hiszen azt sugallja: nyugodtan pusztítsuk a lehető legváltozatosabb eszközökkel a magyar szimbólumokat, a törvények betartatására, illetve a törvényszegések felderítésére és szankcionálására hivatott szervek szemet hunynak az egyértelmű uszítás fölött. Ilyen minőségében ez nem csupán jogi, de politikai állásfoglalásnak is tekinthető.

Persze a román hatóságok részéről eddig sem tapasztalhattunk túlzott készséget a magyar sérelmek orvoslására. Elég csak fölidézni, hogy az ügyben a rendőrségnek több mint egy hónapra volt szüksége ahhoz, hogy fényt derítsen annak az elkövetőnek a kilétére, akiről egész tűrhető minőségű felvételek is készültek tettének elkövetésekor. Az ügyészség cinizmusa ugyanakkor még ilyen előzmények után is vérlázító.

A mostani ügyészségi állásfoglalást egyetlen dolog mentheti valamelyest: ha ezek után minden hasonló esetben – például, ha ne adj’isten, valaki egy román zászlót vagy más román nemzeti jelképet akar felgyújtani, vagy más módon megrongálni – ugyanilyen döntést hoz minden romániai ügyészség. Természetesen csakis a közérdek szigorú szem előtt tartásával.

Ellenkező esetben, ha csak a magyar nemzeti jelképek ügyében ilyen elnézőek a román államot képviselő intézmények, akkor azt kellene mondanunk: diszkrimináció áll fenn, és másodrangúnak tekintik az ország magyar nemzetiségű adófizető polgárait.

Ami ugyebár egy jogállamban elfogadhatatlan. Ezt éppen az ügyészeknek kellene a legjobban tudniuk.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. április 11., csütörtök

Ami semmivel sem pótolható

Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a képernyőkön, felcsendül a tévé- és rádióadókon keresztül, színház- és osztálytermekben, az utcán, kilép a nyomtatott könyvek lapjairól: az érdeklődés homlokterébe kerül a vers.

Páva Adorján 2019. április 10., szerda

Rendszeresen hülyét csinálunk a gyerekekből

Igencsak felbosszanthatták a Kovászna megyei főtanfelügyelőt a tavaszi próbavizsgák gyenge eredményei. Kiss Imrével elszaladt a ló, amikor úgy fogalmazott: nem kell ujjal mutogatni az oktatási rendszerre, a gyenge minősítésekért elsősorban a diákok tehetők felelőssé.

Balogh Levente 2019. április 09., kedd

Pozsonyi himnuszfrász

Némi relatív nyugalom után egyszerre két helyszínen is terítékre került a magyarellenesség az elmúlt napokban. Kitiltották Ukrajnából Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, illetve kiderült: a szlovák parlament a magyar himnusz éneklését keményen büntető törvénymódosítást fogadott el.

Pataky István 2019. április 08., hétfő

Kelemen Hunortól fél Ukrajna

Sokat elárul a negyvenkét millió lakosú Ukrajna jelen állapotáról, hogy Kelemen Hunortól retteg. Az RMDSZ elnöke nyilván Kárpátalja elcsatolásának céljával utazott Ungvárra, 

Balogh Levente 2019. április 05., péntek

Timmermans szereptévesztése

A világért sem szeretnénk, ha úgy tűnne: egyetértünk azzal, ahogy a névleg Viorica Dăncilă – valójában Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – vezette kabinet kormányoz a gazdaság, az oktatás, a szociális szféra és persze az igazságszolgáltatás terén.

Kiss Judit 2019. április 03., szerda

Robotoló fantomgyerekek

Miközben a romániai iskolarendszer úgymond az „életre készíti fel” a gyerekeket, szép csendesen elveszi tőlük a gyerekhez illő, méltó, régebben természetesnek számító életforma lehetőségét.

Pataky István 2019. április 02., kedd

Johannis játszik

Fikusznak hívják a háta mögött Klaus Johannist. Keveset beszél, ellenben sokat hallgat. Az utóbbi napokban kétszer is kivonult a jól előkészített mikrofonállvány és az elnöki hivatal kamerája elé, de – ahogyan mindig – az előadás unalmasra sikerült. 

Bálint Eszter 2019. április 01., hétfő

Nagy kapzsiságnak visszakozás a vége

Visszavett kicsit a kapzsiságból a kormány – mondhatjuk azt követően, hogy a szociálliberális kabinet módosította pénteki ülésén a hírhedt, 2018/114-es, többnyire adóügyi intézkedéseket tartalmazó sürgősségi kormányrendeletet.

Balogh Levente 2019. március 29., péntek

Nagykövetségbotrány újratöltve

Most hirtelen nem tudnám megmondani, volt-e már példa arra, hogy egy kormány egy éven belül szinte lépésről lépésre, szóról szóra ugyanazt az orbitális hibát kövesse el, a legcsekélyebb jele nélkül annak, hogy az első fiaskóból tanult volna.

Makkay József 2019. március 28., csütörtök

Kormányzati szerencsejáték

Úgy tűnik, az igazságügyi jogszabályok önkényes módosításainak belföldi és európai botránya eltörpül a nagyobb gond mellett, amelyet a román kormány hűbelebalázs módjára elindított „gazdasági reformja” okoz.

Vélemény
Kiss Judit: Ami semmivel sem pótolható

Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a ...

Páva Adorján: Rendszeresen hülyét csinálunk a gyerekekből

Igencsak felbosszanthatták a Kovászna megyei főtanfelügyelőt a tavaszi próbavizsgák gyenge eredményei. Kiss ...

Balogh Levente: Pozsonyi himnuszfrász

Némi relatív nyugalom után egyszerre két helyszínen is terítékre került a magyarellenesség ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat