Nyomtatott valóság. A lap kitörölhetetlen helyet foglal el a(z erdélyi) magyar sajtótörténelemben
Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Közel három évtizeddel ezelőtt, pályakezdő újságírókként folyton lestük a nagy öregek szavait, akiktől igyekeztünk megtanulni a lehető legtöbbet, ami elsajátítható ennek a szakmának a művelése során.
2022. december 30., 16:572022. december 30., 16:57
2022. december 30., 17:102022. december 30., 17:10
A magyar irodalomba – és sajtótörténetbe – még Ady révén bevonult nagyváradi Kanonok soron működő szerkesztőségben Mihálka Zoltán amolyan biztos pont volt, akire egyformán számítani lehetett, ha történelmi támpontokra, stilisztikai útmutatásokra, frappáns címre vagy csak úgy, jó tanácsra volt szükségünk. A penzum teljesítésének, az anyagleadás szorításának lázában égő, a lapzárta közeledésétől valósággal hidegrázást kapó fiatal munkatársakat számtalan sajtóterméket megjárt, tapasztalt szerkesztőségi főtitkárként Zoli bácsi gyakran a következő bölcsességgel nyugtatgatta: „fiúk, a napilapnak van egy tulajdonsága: mindig megjelenik”.
Persze a romániai magyar sajtóban több évtizeden keresztül a magyar kultúra amolyan szürke eminenciásaként tevékenykedő Zoli bácsi óriási tapasztalata ellenére sem láthatta előre (és sajnos nem is élhette meg), mivé lesz pár évtized elteltével a média.
És néhány hónappal ezelőtt még magunk sem sejthettük, hogy az évtizedes lépték is lezárul, a nyomtatott Krónika 1999. október 30-án, szombaton indult története 2022. december 30-án, pénteken véget ér.
Nem gondoltuk, hiszen lapunk mindenkori munkatársai küldetésként fogták fel a huszonhárom évvel ezelőtt zöldmezős beruházásként útjára indított országos napilap előállítását. És ha nem is reménykedtünk abban, hogy a print az idők végezetéig élni fog, arra egyikünk sem számított, hogy a Krónika nem éri meg a 25. évfolyamát.
Friss hír, hogy másfél évszázad után kivezeti szolgáltatásai közül a táviratot a német posta (Deutsche Post), az utolsó lehetséges kézbesítési dátum szilveszter. A rövid szöveges üzenet, amelyet a postavállalat meghatározott időn belül kézbesít, a szolgáltatás iránti igény csökkenése miatt szűnik meg. Vitathatatlan, hogy a Krónika nyomtatott változatának megszűnésében is közrejátszottak hasonló okok, ám ezek sokkal összetettebbek.
A nyomtatott média előállításának és az olvasóhoz történő eljuttatásának egyik alapfeltétele ugyanakkor a terjesztés, amelyhez sajnos – ezt mindenképp ki kell mondani – nem adottak a feltételek jelenleg Romániában. Az állami postavállalat szolgáltatásai egyszerűen csapnivalóak, rengeteg panasz érkezett az elmúlt években olvasóinktól, hogy hetente kétszer, sőt mindössze egyszer kézbesítik a Krónikát, ami napilap esetében tarthatatlan állapot. Megoldást jelenthetne az önálló terjesztési hálózat fenntartása, ez azonban akkora költségekkel jár – különösen a román kormány idei rendelkezése óta, amikor is a részmunkaidős szerződések után is a minimálbér szintjén kell adót fizetni az alkalmazottak után –, amelyeket kevés kiadó képes felvállalni. Mindezt tetézi, hogy az energiaválság, valamint az ukrajnai háború kirobbanása óta hatványozottan megemelkedtek a nyomdaköltségek, éppen ezért nagyon meg kellett volna emelni a lap szabadeladási, valamint előfizetési árát, hogy ne legyen veszteséges a lapkiadás.
A Krónika is annak köszönhetően maradhatott fenn az elmúlt években, hogy anyaországi támogatásban részesült, e nélkül már korábban bekövetkezett volna a mostani búcsú. A magyarországi támogatások elapadásának oka pedig – ha hivatalos tájékoztatás híján találgatni lehet – a közismert gazdasági állapotokban keresendő, amelyek miatt egyébként megannyi erdélyi magyar civil szervezet, intézmény is nehéz helyzetbe került ugyanebben az időszakban.
Megható, szívszorító volt sokak felajánlása az elmúlt hetek során, miszerint bizonyos összeget hajlandóak áldozni havonta a lap megmentése érdekében. Még ha még oly megtisztelő is ez a ragaszkodás, sajnos már nem képes megmenteni a lapot.
Köszönet és hála illeti a Krónika egykori főszerkesztőit, akik arculatot, stílust, státust adtak a lapnak, és ugyanúgy köszönjük minden egykori krónikás munkáját. Valamennyien hozzájárultak a lap színvonalához, szakmai előmeneteléhez, tekintélyéhez. Ugyanakkor megkülönböztetett tisztelettel tartozunk azoknak a kollégáknak, akik januárban már nem a kizárólag a világhálóra felköltöző Krónikánál folytatják. Rendkívül szomorú, hogy tőlük is meg kell válnunk.
Most, az utolsó lapszám összeállítása közben ugyanúgy sír a lelkünk, mint az orvosnak, aki utoljára műt, az asztalosnak, aki az utolsó bútort faragja, vagy a péknek, aki nem süthet többé kenyeret. Munkatársaink reflexiói, érzései, érzelmei kivétel nélkül visszaköszönnek az utolsó lapszámban csokorba gyűjtött búcsúírásokból. Januártól megfogyatkozott létszámú szerkesztőség folytatja a Krónika online kiadásának írását-szerkesztését, a kezdetekkor megfogalmazott céljainkból azonban továbbra sem engedünk: a szakma alapvető szabályait betartva ápolni a Krónika szellemiségét, a tájékoztatáson, hírközlésen, az információk özönében való eligazodás segítésén túlmenően hozzájárulva az erdélyi magyar identitás ápolásához.
Viszontlátásra, nyomtatott Krónika! 2023-tól találkozunk a Krónikaonline.ro honlapon!
A 33 éves hetilap megszűnése – a lapcsoportban megjelenő Krónika és Székelyhon napilapokhoz hasonlóan – sokunk számára talány, mert ezek a kiadványok sok hullámvölgyön estek át, de mindig sikerült biztosítani a lapkiadás folytatását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!