Miért lökte Trump a moszkvai gyors alá Zelenszkijt?

Hogy ez mennyire megalapozott, amikor az orosz olaj és gáz egyik legfontosabb vásárlója éppen Kína, az más kérdés, de a jelek szerint az amerikai elnök inkább Putyinnal szeretne jóban lenni, mint Zelenszkijjel.

Erre utal egyrészt a mostani dízelmegállapodás, másrészt az, hogy Trump gyakorlatilag páros lábbal szállt bele ukrán kollégájába, amikor arról beszélt: ideje lenne már leváltani, és azt sugallta, hogy az ukrán elnök a legfőbb akadálya azon háború lezárásának, amelyet egyébként Putyin indított.

Bár úgy tűnt, az amerikai elnök az orosz dízelolaj rehabilitálása érdekében kompromisszumra tudta bírni Putyint, amikor szintén váratlanul azt is bejelentette, hogy energetikai tűzszünet jött létre Ukrajna és Oroszország között, a jelek szerint

Az értesülések szerint ugyanis nem a teljes energetikai infrastruktúráról van szó, csupán az olajfinomítók elleni támadások leállításáról, amelyből Oroszország sokkal rendelkezik, Ukrajnának viszont csupán egy van belőle, és az sem működik teljes kapacitással.

De miért annyira fontos Trump számára, hogy elegendő és kedvező árú gázolaj legyen a világpiacon?

Nos, aki valamilyen altruista, önzetlen emberbaráti gesztusra gyanakszik a demokrácia globális fáklyavivője részéről, az rossz irányban tapogatózik.

Hamarosan félidős kongresszusi választásokat tartanak, és jelen állás szerint a Trump mögött álló republikánusok igencsak rosszul állnak. Egyes felmérések szerint olyan, jórészt agrárállamokban is a demokratáknak állhat a zászló, amelyeket Trump a legutóbbi választáson lesimázott.

Az ok: az emberek egyre elégedetlenebbek az égbe szökő üzemanyagárak miatt, amelyek nem csupán a saját traktor, kombájn vagy autó megtankolását drágítják, de a fuvarozók díjszabásaiba beépülve láncszerű áremelkedést generálnak minden téren.

Mindezért pedig a Trump-kormányzatot teszik felelőssé – és ebben nem is tévednek olyan nagyot.

amely nyomán a teokratikus diktatúra ott vágott vissza, ahol a legjobban fáj, és nem csupán az amerikaiaknak, hanem az egész világnak: egyrészt megpróbálta lezárni a Hormuzi-szorost, amelyen a világ olajszállításának mintegy 20 százalékát bonyolítják, másrészt folyamatosan támadta a környező, Washington szövetségesének számító arab olajhatalmak olaj- és gázinfrastruktúráját.

Arról nem is beszélve, hogy jemeni proxijain, a húszikon keresztül az Arab-félsziget másik oldalán található Bab-el-Mandeb szoros forgalmát is megzavarta, hogy még jobban megakassza az olajszállításokat, miközben ugyancsak a húszikat felhasználva térségbeli riválisát, Szaúd-Arábiát is célba vette – lásd a rijádi repülőtér ellen elkövetett, több mint egytucatnyi halálos áldozatot követelő támadásokat.

Bár a Hormuzi-szoros forgalmát a jelek szerint az amerikai katonai jelenlét révén sikerült valamelyest stabilizálni, azért

ez pedig továbbra is hozzájárul a magas üzemanyagárakhoz, és Trump és az amerikai kormánytagok magabiztosságot sugallni próbáló nyilatkozatai ellenére még mindig nem tudni, mikor és hogyan érhet véget az elvileg az Irán atomfegyverhez jutásának megakadályozása érdekében kirobbantott, de a háttérben a rendszerváltás reményében kirobbantott konfliktus.

Így aztán Trump a részben saját maga által előidézett jelenséget próbálja most az orosz olajjal ellensúlyozni.

Illetve a lépésnek még egy oka lehet:

amelyek nyomán ismét még jobban befulladnának a közel-keleti szállítások.

Ennek egyik legfőbb akadálya pedig a most ideiglenesen feloldott amerikai szankciók mellett az oroszországi finomítók elleni, igencsak sikeres ukrán dróncsapás-sorozat, amely nyomán jelentősen megcsappant a kapacitás, és egyes régiókban üzemanyag-hiány is fellépett.

Trump már hónapok óta próbálja győzködni Zelenszkijt, hogy hagyjon fel ezekkel a műveletekkel, mondván: azok hajtják fel a globális árakat – amiben egyébként van igazság, a közel-keleti konfliktus mellett az ukrán drónhamdűveletek is jelentős szerepet játszanak a kínálat csökkenésében és ennek nyomán az árak emelkedésében –,

És nem csupán azért, mert megnehezíti velük Putyin életét, hanem ugyanazon okból is, amiért Irán a globális ellátási láncok alapjait támadja: mert arra számít, hogy ha a világ többi része is jobban megérzi a háború következményeit, a politikum és a közvélemény is jobban hajlik majd arra, hogy fokozzák az Oroszországra gyakorolt nyomást a háború befejezése érdekében.

Trump viszont most a választások közeledtével már nem akarja tovább tűrni, hogy az ukrán elnök dacoljon vele, pláne most, hogy ő maga járt közben annak érdekében, hogy az orosz dízel ismét eljusson a világpiacra.

Ezért ment neki Zelenszkijnek, és az értesülések szerint ennél többet is tett, hogy meggyőzze: állítólag a hírszerzési értesülések megosztásának és a fegyverszállításoknak a leállításával is megfenyegette arra az esetre, ha nem teljesíteni az amerikai kérést.

A Kijevet ilyen-olyan okokból – a remélt üzleti haszonért, az oroszoktól való, nem teljesen indokolatlan félelem miatt vagy egyszerűen csak naiv morális indíttatásból, esetleg a kedvezőnek remélt politikai PR-hatás miatt – kormányok most nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a legnagyobb katonai szövetséges kiegyezett azzal az Oroszországgal, miközben ők teljes mellszélességgel támogatják Ukrajnát.

Az első nyilatkozatok alapján nem is kívánnak engedni ebből a politikából, azonban kérdéses, mennyire jöhetnek ki jól abból, ha még jobban elmélyül a konfliktus az globalista fősodorhoz tartozó európai kormányok és Washington között, amely Marco Rubio külügyminiszter révén éppen a múlt héten, Athénban vázolta fel, hogy a divatos, szélsőségbe hajló ideológiák helyett a nyugati civilizáció felemelkedéséhez vezető, ám a woke-izmus által bűnösnek tartott klasszikus értékeket kívánja képviselni, és erre buzdítja európai partnereit és szövetségeseit is.

Egyelőre kérdéses, mi lesz Trump legújabb akciójának kifutása, még az is lehet, hogy bejön a húzás – már ha Oroszország tényleg képes lesz leszállítani a szükséges dízelmennyiséget.

Annyi azonban egyértelmű, hogy

hiszen Trump döntését azzal dörgölheti ellenfelei orra alá, hogy az ismét megerősítette: Oroszország elszigetelése és a vele szembeni ellenséges fellépés azok számára is káros lehet, akik a legelkötelezettebben szorgalmazzák.

Ennek nyomán pedig még nagyobb vehemenciával követelheti az Ukrajna megtámadására felhozott okok és háborús célkitűzései legitimitásának elismerését.