MCC Erdélyben: fürdővízzel a gyereket

Nem véletlen, hogy a Tisza Párt egyik választási ígérete ezeknek a KEKVÁknak a felszámolásáról szólt, Magyar Péter kormánya pedig vállalásának megfelelően meg is szüntette a Tisza által „fideszes kifizetőhelyeknek” nevezett alapítványokat. Közöttük tehát a Mathias Corvinus Collegium Alapítványt is, amelynek alapítója, Tombor András rombolásnak tekinti, és emiatt magyarországi és európai bíróságokon készül elégtételt venni a megszüntetésről született kormányhatározat miatt.

A perek kimenetele megjósolhatatlan, közben viszont az MCC beszántásával annak tevékenysége is megszűnt, és bár a magyar kormány rendelete értelmében a Nemzeti Tehetség Központ veszi át az MCC-t fenntartó alapítvány oktatással és művelődéssel összefüggő feladatait, még nem ismert, ez pontosan miként működik majd a gyakorlatban. Annál kevésbé lehet tudni, mennyiben lesznek érvényesek majd a budapesti kormányzati tervek az MCC erdélyi szervezetére, amelynek működése ugyancsak takaréklángra apadt az anyaországi döntések nyomán.

A 30 évvel ezelőtt tehetséggondozás céljából alapított MCC erdélyi tevékenységét az anyaszervezetéhez hasonlóan számos kritika érte az elmúlt időszakban, de ezeknek a bírálatoknak csak részben volt alapjuk. Nehéz lenne tagadni, hogy a Fidesz káderneveldéjének, egyenesen janicsárképzőjének titulált szervezet Erdélyben is megfordult vezetői nem a kormánypárt által képviselt ideológiát és irányt hirdették volna, és ugyanez érvényes volt a különböző témákban rendezett előadások, konferenciák – anyaországi és külföldi – meghívottainak egy részére is.

Érdemes megkérdezni annak a több száz erdélyi magyar diáknak a szüleit, akik közül sokan távoli településekről szállították az MCC központjainak otthont adó városokba a gyermekeiket, hogy valóban „janicsárképzésnek” vetették-e alá őket vagy olyan oktatási programban vehettek részt, amelyet a romániai közoktatásban nem kapnának meg. A hagyományos oktatást kiegészítő, elemi, általános és középiskolásokat célzó tehetséggondozó programok Erdélyben nem ideológiai (át)nevelésről szóltak, hanem minőségi oktatási-nevelési képzést nyújtottak, amit tévút pártpolitikai szempontokkal összemosni.

Ezeket a foglalkozásokat a romániai oktatási rendszer sajnos nem biztosítja a fiatalok számára.

Ugyanez érvényes az MCC erdélyi rendezvényei közül például a magyar és román történészek részvételével tartott kerekasztal-sorozatra. Ezek a kolozsvári fórumok ugyancsak hiánypótlóak volt annak ismeretében, hogy a két történészszakma közötti eszmecsere, együttműködés még a rendszerváltás után három és fél évtizeddel sem mondható elégségesnek, az akadémiák román–magyar történész vegyes bizottságának működése ellenére sem.

Ezen túlmenően az MCC-nek sikerült rendszeresen közös asztalhoz ültetnie magyar és román társadalomkutatókat, politológusokat, egyetemi oktatókat is, akik a két nép számára kényes témákat is boncolgattak a mindenki számára nyilvános eseményeken. És bizony szép számban akadtak közöttük olyanok, akik finoman szólva sem osztották az Orbán-kormányok által képviselt politikát, a tudományos és szakmai párbeszéd érdekében azonban fontosnak tartották megosztani a gondolataikat, a nevüket adva ezekhez a fórumokhoz.

Az egészen biztos, hogy az MCC erdélyi működése az eddigi formában nem vihető tovább, és a szervezet tevékenységének költségvonzatát még akkor is alaposan át kellene szabni, ha a továbbiakban is részesülne támogatásban. Azon lehet vitatkozni, hogy például a kincses városban indokolt volt-e kibérelni egy fellegvári szálloda néhány emeletét, vagy megoldható lett volna költséghatékonyabban, más (magyar) intézmények bevonásával a programok, események lebonyolítása, az ösztöndíjban részesített egyetemi hallgatók szállásának biztosítása. Azt viszont nehezen lehet megkérdőjelezni, hogy a tehetséggondozásra fókuszáló, a romániai magyar diákok felzárkóztatását, tanulmányi előmenetelét célzó programokra szükség van. Hamarosan kiderül, lehetséges lesz-e folytatni ezeket például egy több pilléren nyugvó támogatási formában, anyaországi, valamint erdélyi egyházi, önkormányzati, iskolai, egyetemi hozzájárulással.

Az MCC-t politikai alapon működtették éveken keresztül és ugyancsak politikai szempontok alapján történt a bezárása is. Az erdélyi magyar fiatal nemzedékek érdeke azonban azt diktálja, hogy az oktatásukat-nevelésüket szolgáló, pártpolitikától mentes képzések, programok ne jussanak hasonló sorsra.