VEZÉRCIKK – Bizonyára sokan emlékeznek a két évvel ezelőtti esetre, amikor a nagyváradi gyermekkórház orvosa keményen rászólt a négyéves beteg gyermekét nyugtatgató apára, hogy ne beszéljen magyarul.
2017. április 11., 23:262017. április 11., 23:26
Vagy a háromszéki Olasztelekről a kincses városi gyermekkórházba került lány meghurcolására, akit amiatt aláztak meg tavaly, mert nem tudott elég jól románul. Mindkét ügy felháborodást keltett az erdélyi magyarság körében, részletesen cikkezett a dühítő történésekről a sajtó.
Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy nap mint nap történik ilyesmi Romániában, csak nem szerez tudomást róla a média, az emberek egy része pedig hozzászokott, hogy például a kórházakban, ahol amúgy is alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, nem emeli fel a szavát az anyanyelvhasználathoz való jogért. Holott teljesen természetesnek kellene tekinteni, hogy az egészségügyi, szociális intézményekben is anyanyelvén szólalhasson meg az ember.
Úgy tűnik, végre feltűnt a fény az alagút végén, és elérhető közelségbe kerül, ami eddig elérhetetlennek látszott: tegnap megszavazta a képviselőház döntéshozó kamaraként azt az RMDSZ-es törvénytervezetet, amely kötelezővé teszi ezekben az intézményekben a magyar nyelv használatát. A javaslatot éppen az olaszteleki lány esetét követően nyújtotta be a szövetség, és most már jogosan reménykedhetünk abban, hogy a kórházakban is anyanyelvükön beszélhetnek az emberek azokon a településeken, ahol a magyarok számaránya eléri a húsz százalékot – vagy az 5000 főt. Utóbbi kitétel hangsúlyosan releváns, és mérföldkőnek számít, hogy eszerint olyan nagyvárosokban is magyarul fordulhatnak orvoshoz a páciensek, mint Arad, Kolozsvár, Brassó, Temesvár.
Szóval mindenképpen kulcsfontosságúnak tekinthető a fejlemény, mindazonáltal a hazai viszonyokat reálisan figyelembe véve, több kérdés is felmerülhet. Vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a gyakorlatban is megvalósulhasson a terv, illetve hogy ennek megfelelően normalitásszámba menjen? Mikor fogja természetesnek tekinteni az egészségügyi rendszer? Tekintve a nagy mértékű orvoselvándorlást, vajon akad elegendő magyarul beszélő gyógyító? És ott van a mentalitás(váltás) kérdése is: lesz kellő bátorságuk a kórházba, szociális intézményekbe kerülő magyaroknak, hogy éljenek a lehetőséggel? Hiszen bár a törvény szerint a közhivatalokban is lehetne magyarul ügyet intézni, sokan nem élnek vele, mert bonyolult, mert mindent újra kell szövegezni, és mert sokan belenyugszanak: „ha Romániában élünk, kötelező románul beszélnünk”.
Azért is létfontosságú a többnyelvűség elfogadtatása tekintetében a mostani fejlemény, hogy ne csak a döntéshozók, hanem a mindennapi ember számára is legyen egyértelmű: igenis beszélhet magyarul, akár a kórházban is. Egy lépés a normalitás felé: legyen kötelező az, aminek természetesnek kéne lennie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok