Ki nyert Georgescu eltiltásával, és miért lehet ez veszélyes a magyarokra is?

Vagy ha mégis szolgáltattak erről információt, akkor az azok kiértékelésére és felhasználására hivatott illetékesek nem végezték megfelelően a munkájukat. (Illetve a hírszerző szolgálatok mélyállami befolyásától még mindig szenvedő Romániában még az is opció, hogy az egész Georgescu-jelenség eleve valamely szolgálat projektje, amely révén megpróbálja kiterjeszteni a befolyását az ország fölött).

Az alkotmánybíróság két választási forduló közötti magatartásáról már írtunk – enyhén szólva is ellentmondásos, hogy előbb megerősítették az első forduló eredményét, majd azóta sem ismertetett hírszerzési jelentésekre hivatkozva váratlanul mégis megsemmisítették azt.

Látható módon beizzították az összes illetékes hatóságot, a hírszerzéstől kezdve a rendfenntartó és az igazságügyi szervekig, hogy megfelelő „felvezető műsort” biztosítsanak a versenyből való kiiktatásához. Amint biztossá vált, hogy ismét nekifutna a választásoknak, elindult a látványos rajtaütés-sorozat, amely során leleplezték a hálózatot, amely a legfőbb ügyészség szerint Georgescuval és a biztonságára ügyelő zsoldosvezérrel, valamint számos szélsőjobboldali figurával együtt állítólag az alkotmányos rend megváltoztatását tűzte ki célul.

Majd a biztonság kedvéért gyorsan „lelepleztek” még egy neofasiszta gittegyletet is, amely egy 101 éves soviniszta tábornokot is soraiban tudott, és amely kényelmes elrettentő példa, hiszen Moszkvával ápolt kapcsolatokat, és szintén az államrend megdöntését szerette volna – olyan „komoly” célokat kitűzve, miszerint az ország nevét változtassák „Géták földjére”.

A szervezet doktrínája alapján látható, hogy

Persze előfordulhat, hogy a Georgescut érintő „összeesküvés-ügyre” vonatkozó vádak megalapozottak, de azért vannak furcsaságok. Az például a vicc kategóriába tartozik, hogy az ügyészség csak most akarja felelősségre vonni olyan szélsőséges kijelentések, fasiszta szervezetek éltetése miatt, amelyeket négy éve tett.

Mindezek után azonban egyértelmű, hogy az alkotmánybíróság nem dönthetett másként, mint hogy végleg kizárja Georgescut a versenyből. A döntés rövid távon lehet pozitív, de közép- és hosszú távon súlyos következményekkel járhat bel- és külföldön egyaránt.

Lehet, hogy jelenleg ezek minősített információk – már ha egyáltalán léteznek –, de a helyzet súlyossága miatt kötelező lenne a titkosításuk feloldása. Ellenkező esetben az eltiltás még tovább csökkenti az emberek állami hatóságba vetett, amúgy sem túl acélos bizalmát.

Arról nem is beszélve, hogy a kormány illetékesei a jelek szerint arra sem vették a fáradságot, hogy a külföldi partnereket megfelelően és részletesen tájékoztassák arról, mi zajlik Romániában és miért. Hogy elmagyarázzák a Romániát bíráló politikusoknak J. D. Vance-től Matteo Salvinin át Robert Ficóig, hogy

Többek között ennek a mulasztásnak is betudhatóak az új washingtoni kormányzat részéről érkező bírálatok, na meg az is, hogy a The Economist demokrácia-rangsorában Romániát a gyenge demokráciák sorából a hibrid rezsimek közé fokozták le. Ráadásul a döntéshez vezető konkrét részletek ismerete hiányában egy súlyos dilemma is fölmerül:

Számos országban – és az Európai Unió szintjén is – egyre nagyobb problémát jelent, hogy folyamatosan nő az úgynevezett jurisztokrácia, a lopakodó jogalkotás, vagyis az, hogy bíróságok döntenek olyan ügyekben, amelyekben a választott képviselőknek, vagy a választópolgároknak kellene.

Romániában is hasonló történt, főként Diana Șoșoacă eltiltása kapcsán és a tavalyi elnökválasztás első fordulója eredményének megsemmisítésekor, ezért oda kell figyelni, nehogy elburjánozzék a jelenség.

És az sem elhanyagolható veszély, hogy a mostani esetet bármilyen más témában is precedensnek tekinthetik, amikor „kényelmetlen” jelölteket vagy témákat próbálnak kiiktatni a közéletből vagy a közbeszédből.

Ráadásul nem csupán az államfői, hanem bármilyen egyéb – helyi önkormányzati képviselői, polgármesteri, törvényhozói – tisztségtől, vagy valamely állami hatóság vezetői posztjának betöltésétől? Persze lehet, hogy egyesek akkor is biztosan lelkesen ujjonganának, hiszen a román jogállamiság szilárdságához és az alkotmánybíróság politikumtól és titkosszolgálatoktól való függetlenségéhez és szakmai hozzáértéséhez, valamint a tekintélyéhez kétség sem férhet...

Az állás most az, hogy Georgescu nem indulhat az elnökválasztáson, viszont a román hatóságoknak köszönhetően neve és az általa képviselt eszmék ismertsége nem csupán országossá, hanem nemzetközivé vált, támogatottságuk a mellé felsorakozott pártokéhoz hasonlóan minden eddiginél magasabb és a további növekedésük sem kizárt, követői elszántabbak, mint valaha.

Win-win szituáció, nem igaz?