Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Kétséges stabilitás

2026. október 23., 20:402026. október 23., 20:40

A sajtóból a diplomáciába átnyergelt Luca Niculescu korábbi párizsi nagykövet és külügyi államtitkár kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll, amely dönthet a költségvetés-kiigazításról és a jövő évi büdzséről – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.

Hiszen a részben szakértőkből, nagyobb részt pedig a Szociáldemokrata Párt (PSD) minisztereiből álló kabinet valójában kisebbségi kormány. És igaz ugyan, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ is azt ígérte, hogy fél éves türelmi időt ad neki a szükséges gazdasági és szociális intézkedések meghozatalára, de helyzete sok mindennek nevezhető, csak stabilnak nem, ezért kétséges, mennyire lesz képes normális körülmények között kormányozni.

Niculescu részéről éppen ezért megsüvegelendő gesztus, hogy belement abba, hogy az arcát és a nevét adja a projekthez. Különösen úgy, hogy annak irányításában a PSD-vel kénytelen osztozni. Az mindazonáltal szintén a pozitív rubrikába írandó, hogy

legalább részben igazság tétetett, hiszen a PSD-nek most egyedüli pártként kell magára vállalnia a kormányzás felelősségét a káosz után, amelyet a kormánybuktatással ő maga okozott

– igaz, a kabinet részben szakértői jellege némi kibúvót is nyújt a felelősség alól.

A párt csapdahelyzetbe manőverezte magát, hiszen nem hogy nem tudta elérni, hogy a korábbi koalíció az addigi miniszterelnök nélkül helyreálljon, hanem végül azzal szembesült: ha nem vállalja be, hogy az egyedüli politikai tényező legyen a kabinetben, akkor előre hozott választásokkal kell szembe néznie, amelyek nem kecsegtetik túl fényes eredménnyel.

Persze ne gondolja senki, hogy a PSD megszeppent, és mindent ráhagy majd a „civil” miniszterelnökre: mindent megtesz majd, hogy a kormány úgy táncoljon, ahogy a párt fütyül. Már csak azért is, mert kedvére kell tenni az ellenzékiben töltött időszak alatt az állami forrásoktól elszakított vidéki elöljáróknak és üzleti köröknek, és vissza kell hódítani a jórészt a szélsőjobboldali AUR-hoz átpártolt szavazókat.

A kibúvót az jelenti, hogy hiába adják ők a miniszterek többségét, a miniszterelnök nem a PSD soraiból került ki, így,

akárcsak a Bolojan-kormányban, a rossz vagy népszerűtlen intézkedésekért vagy a borítékolható konfliktusokért a kormányfőre vagy valamely kipécézett párton kívüli tárcavezetőre próbálhatják hárítani a felelősséget,

míg minden pozitív fejlemény „természetesen” a párt berkeiből származik majd.

Érdekes lesz látni, hogy Sorin Grindeanu pártelnök pozíciója mennyire lesz ingatag. Az ugyan a kezére játszik, hogy végül kormányra juttatta a pártot, és ha már nem ő kapta meg a miniszterelnöki tisztséget, legalább nem valamely párttársa került a kormányfői székbe, így a korábban tapasztalt ellentétek a miniszterelnök és pártbeli felettese fölött nem alakulhatnak ki – az más kérdés, hogy a párt egyik legbefolyásosabb embere, a belügyminiszteri székbe ültetett Marian Neacșu milyen ambíciókkal vette át mandátumát.

Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a PSD részéről

még jó ideig az lesz a fő kommunikációs csapásirány, hogy az eredményes kormányzáshoz előbb el kell takarítani a „katasztrofális” PNL-USR kormányzás maradványait, és ha valami rosszul sikerül, akkor az előző kormányzatra fognak majd mindent.

Mindeközben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) számára most kényelmes pozíciót jelent, hogy arra a morális érvre hivatkozva választhatja az ellenzékbe vonulást, hogy a Blojan-kormányt megdöntő, és ezzel a teljes mértékben még a mostani kormánybeiktatással sem megoldott káoszt előidéző PSD-vel nem hajlandó többé együttműködni.

Ugyanakkor az Ilie Bolojan vezette alakulat számára a politikai túlélés reményével kecsegtető, szükséges lépésről van szó, hiszen a felmérések szerint az utóbbi hónapokban a párt támogatottsága zuhanórepülésbe kezdett, a polgárok a jelek szerint elsősorban a miniszterelnököt adó párton verték le a megszorítások miatti pénzügyi gondokat.

Igaz, ígéretet tett arra, hogy fél évig nem nyújt be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen, de azért várhatóan mégis elégtételt vehet, hiszen kihasználatlanja, hogy a PSD-nek egyedüli politikai szereplőként kell kezelnie azon problémákat, amelyek jelentős részét maga idézte elő, és

mindenki megnyugodhat afelől, hogy a liberálisok még a féléves moratórium lejárta után sem Niculescut teszik majd felelőssé az esetleges problémákért, hanem a kormány zömét adó szociáldemokratákat.

Mindeközben a pártnak lesz ideje újraépíteni magát a kényelmesebb ellenzéki pozícióban, és eldönteni, hogy szorosabbra fűzi-e a kapcsolatot a magát szintén jobbközépnek valló, de a globalista irányvonalat képviselő Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR), hogy közös erővel fussanak neki a következő választásoknak, vagy igyekszik megőrizni a saját arcélét.

  • Különösen fontos kérdés, hogy a döntéseket Bolojan irányításával hozzák meg,
  • vagy úgy döntenek, hogy a megújulás jegyében elmozdítják a lakosság zömének körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő pártelnököt.

Az USR eközben még kényelmesebb helyzetben van, hiszen nem volt rá szükség az új kormány megszavazásához, így a PNL-lel szemben nem kell önmegtartóztatást fogadnia, és már az első pillanattól kezdve önfeledten ostorozhatja a PSD-s dominanciájú kormányt. Ugyanakkor kérdéses, mennyire feledteti majd az ellenzéki szerep a kormányzati döntésekben játszott felelősséget, és mennyire ég rá a pártokra a Bolojan-éra megszorításainak billoga.

Ugyanez érvényes az RMDSZ-re is, amely a kommunikáció szintjén az egész konfliktus során igyekezett a higgadt, kompromisszumkereső erő szerepében feltüntetni magát, ami lehet, hogy egyes román körökben jól festett, de a saját potenciális szavazótábora jelentős részét nem hatotta meg különösebben.

A magyar szervezetről vagy annak vezető politikusairól szóló hírek alatti kommentárokat elolvasva még akkor is felmérhető, hogy jelentős az elégedetlenség a magyarok körében, ha elfogadjuk, hogy általában a hangos kisebbséghez tartozók vetik képernyőre véleményüket a kommentszekcióban, illetve azt, hogy az elégedetlenkedő hozzászólások egy részét mesterségesen generált álprofilok „követik el”.

Ezért ha a következő választáson is át akarja lépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt, hogy ne az alternatív küszöb által bebiztosított „kegyelemkenyéren” kelljen tengődnie, az RMDSZ-nek újra ki kell találnia magát, és olyan programot kell felmutatnia, amely hiteles alternatívaként tünteti fel.

Ehhez

megfelelően kell tudnia lavírozni a kisebbségi kormánynak az ország boldogulását szolgáló intézkedéseit támogató felelős párt imázsa és aközött, hogy az ellenzéki pozíciót kihasználva saját álláspontot, esetleg programot tárjon a nyilvánosság elé a fontos kérdésekben.

Kiemelten érdekes lesz például, milyen viták alakulnak majd ki a közigazgatási átszervezés kérdésében, hiszen a magyar közösség számára elfogadhatatlan, hogy azt esetleg úgy valósítsák meg, hogy csökkenjen a magyarok anyanyelv-használathoz való joga. Az RMDSZ ugyanakkor ellenzékbe szorulva lényegesen kisebb érdekérvényesítő potenciállal rendelkezik, és hiába van szó kisebbségi kormányról, az ellenzéki román pártok számára nemigen szempont, hogy a közigazgatási átalakítás ne érintse hátrányosan a magyarokat – sőt.

Mindezek fényében kérdéses, hogy milyen mértékben tudja majd a szövetség bevetni az eddig számos alkalommal használt magyarellenesség-kártyát. Külön balszerencse ugyanis, hogy a szélsőjobb előretörésének ellensúlyozására való hivatkozás éppen akkor ütközik a legnagyobb felháborodásba és fásultságba, amikor valóban a legnagyobb annak a veszélye, hogy az AUR túlnyeri magát, és akár kormányzati tényezővé is válhat, főleg akkor, ha a jelenlegi kormány is csak a botrányok terén tud majd „eredményeket” szállítani.

De ez részben éppenséggel az RMDSZ felelőssége is, hiszen az eddigi választások során alkalmazott kampányelem a magyarellenes fenyegetésről a román soviniszták részéről éppen a túlhasználat miatt elkezdett devalválódni.

Az ok: miközben az emberek tudatában vannak a kisebbségi jogokat és létet fenyegető kockázatoknak, eljutottak oda, hogy nem hagyják szó nélkül, ha a magát a magyar érdekképviselet letéteményesének nevező szervezet nem tartja be a választási ígéreteit – még akkor is, ha azok betartása nem csupán rajta múlt, hanem a román pártokon is. Elvégre az RMDSZ kormányzati szereplésével legitimált minden olyan intézkedést, amely kedvezőtlenül érintette az embereket.

Most mindenesetre az a helyzet, hogy a teljes jogkörű kormány hivatalba lépésével legalább az akadályok egy része elhárult a szükséges lépések megtétele elől.

Ha minden jól megy, a kabinetnek fél éve lesz arra, hogy folytassa a gazdaság konszolidálását, a költségvetési hiány lefaragását, fellépjen az infláció ellen, és közben megpróbáljon további adóemelések nélkül forrásokat találni a szociális ellátás fejlesztésére, a nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek emelésére

– mindezt olyan körülmények között, hogy fennáll a veszélye, hogy a PSD ott folytatná a fedezet nélküli kampányosztogatást, ahol abbahagyatták vele.

Vagyis ott tartunk, hogy az alapvető problémák továbbra is fennállnak, a politikai konfliktust pedig csak jegelték, hiszen nem stabil többséggel rendelkező kormány áll az ország élén, hanem egy olyan, hibrid képződmény, amely ki van téve a mindenkori, akár konjunkturálisan változó parlamenti többség, illetve a pillanatnyi érdekei szerint bármikor belső ellenzékesdit játszani hajlamos PSD kényének-kedvének.

Ez pedig még akkor sem vetít előre sok jót, ha Niculescu hiteles arcként a legjobb szándékkal vállalta el a kormány irányítását.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A Tisza, az RMDSZ, az erdélyi magyarok és a Csillagok háborúja

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.

Kiss Judit

Kiss Judit

Ország, város, church. Alulnézet

Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.

Makkay József

Makkay József

A megszorítások országa: meddig húzhatjuk össze a nadrágszíjat?

Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Miért lökte Trump a moszkvai gyors alá Zelenszkijt?

Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.

Balogh Levente

Balogh Levente

Patthelyzet: Niculescu a megoldás, vagy fokozódik a káosz?

Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

MCC Erdélyben: fürdővízzel a gyereket

A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.

Balogh Levente

Balogh Levente

Készülhet kormányra az AUR?

Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.

Hirdetés