Hiszen – igaz, csupán alapfokon – a bíró a terrorvádat elvetette, helyette csak pirotechnikai eszközzel való visszaélés miatt ítélte el az érintetteket – pontosan akkora időtartamú szabadságvesztésre, amekkorát előzetes letartóztatásban töltöttek.

Ez ugyanis gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bíró is elismerte: a terrorellenes ügyészség légből kapott vádakat fogalmazott meg, amikor egy lehallgatott kocsmai beszélgetés alapján azt próbálta meg elhitetni a bírósággal – és a folyamatosan kiadott közleményekben az ország közvéleményével – hogy Beke és társa, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy másik székelyföldi vezetője, Szőcs Zoltán petárdákat felhasználva akart robbantani a románok nemzeti ünnepén, december elsején Kézdivásárhelyen.

A jelek szerint azonban egyrészt a kártérítési pert, másrészt az igazságszolgáltatás arcvesztését próbálta megelőzni azzal, hogy valamilyen ítéletet mégiscsak kirótt a vádlottakra. Bár nem tudjuk, valójában mi zajlott le az ítéletet meghozó bíró fejében, alapvetően három opció közül választhatott. Igazat adhatott volna a vádiratban foglaltaknak, bár a fellebbezési szakaszban – ha máskor nem, akkor Strasbourgban – valószínűleg előbb-utóbb úgyis kiderülne, hogy a vádirat úgy koholmány, ahogy van. Ha viszont teljesen felmenti az érintetteket a vádak alól, az is óriási leégés lett volna a román igazságszolgáltatás számára, hiszen akkor elismerte volna, hogy a show – és persze a magyar önrendelkezési törekvések lejáratásának kedvéért – ártatlanul hurcoltak meg két embert.

Ezért az ítélet amolyan sem hús, sem hal középútnak tekinthető: terrorizmus miatt nem lehetett elítélni a vádlottakat, mivel egyértelműen nem készültek ilyesmire, de az igazságszolgáltatás teljes arcvesztésének megelőzése érdekében valamit ki kellett találni. Így született meg a meghökkentő ítélet, miszerint letöltendő szabadságvesztést rónak ki Bekéékre – csakhogy azt máris letöltöttnek tekintik. Az ítélet tehát, ha közvetve is, de beismeri, hogy a Bekéék elleni koholt vádakon keresztül, a szélsőséges, de terrorcselekményben történetesen nem érintett HVIM kipellengérezésével, a terrorizmus és az autonómia összemosásával valójában a magyar jogköveteléseket próbálták bel- és külföldön is diszkreditálni.

Vagyis középút ide, kompromisszum oda, az alapfokú ítélet mindenképpen óriási blamázst jelent a hamis terrorügyből óriási médialátványosságot kreáló román igazságszolgáltatás számára. És nem lehet eltekinteni az ügyben eljáró ügyészek, illetve titkosszolgálati illetékesek felelősségének és szakmai kompetenciájának kivizsgálásától. Mindemellett csak remélni tudjuk, hogy ezt a csorbát a jogerősen eljáró bíróság nem azzal próbálja majd kiköszörülni, hogy mégiscsak hitelt ad az alapfokon eljáró bírák által egyszer már elvetett terrorvádaknak.