VEZÉRCIKK – Igaza van a terrorcselekmény előkészítésével vádolt Beke István ügyvédjének, amikor azt mondja: nevetséges az ügyben született ítélet, ezért fellebbezni fognak ellene.
2017. április 13., 23:332017. április 13., 23:33
Hiszen – igaz, csupán alapfokon – a bíró a terrorvádat elvetette, helyette csak pirotechnikai eszközzel való visszaélés miatt ítélte el az érintetteket – pontosan akkora időtartamú szabadságvesztésre, amekkorát előzetes letartóztatásban töltöttek.
Ez ugyanis gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bíró is elismerte: a terrorellenes ügyészség légből kapott vádakat fogalmazott meg, amikor egy lehallgatott kocsmai beszélgetés alapján azt próbálta meg elhitetni a bírósággal – és a folyamatosan kiadott közleményekben az ország közvéleményével – hogy Beke és társa, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy másik székelyföldi vezetője, Szőcs Zoltán petárdákat felhasználva akart robbantani a románok nemzeti ünnepén, december elsején Kézdivásárhelyen.
A jelek szerint azonban egyrészt a kártérítési pert, másrészt az igazságszolgáltatás arcvesztését próbálta megelőzni azzal, hogy valamilyen ítéletet mégiscsak kirótt a vádlottakra. Bár nem tudjuk, valójában mi zajlott le az ítéletet meghozó bíró fejében, alapvetően három opció közül választhatott. Igazat adhatott volna a vádiratban foglaltaknak, bár a fellebbezési szakaszban – ha máskor nem, akkor Strasbourgban – valószínűleg előbb-utóbb úgyis kiderülne, hogy a vádirat úgy koholmány, ahogy van. Ha viszont teljesen felmenti az érintetteket a vádak alól, az is óriási leégés lett volna a román igazságszolgáltatás számára, hiszen akkor elismerte volna, hogy a show – és persze a magyar önrendelkezési törekvések lejáratásának kedvéért – ártatlanul hurcoltak meg két embert.
Ezért az ítélet amolyan sem hús, sem hal középútnak tekinthető: terrorizmus miatt nem lehetett elítélni a vádlottakat, mivel egyértelműen nem készültek ilyesmire, de az igazságszolgáltatás teljes arcvesztésének megelőzése érdekében valamit ki kellett találni. Így született meg a meghökkentő ítélet, miszerint letöltendő szabadságvesztést rónak ki Bekéékre – csakhogy azt máris letöltöttnek tekintik. Az ítélet tehát, ha közvetve is, de beismeri, hogy a Bekéék elleni koholt vádakon keresztül, a szélsőséges, de terrorcselekményben történetesen nem érintett HVIM kipellengérezésével, a terrorizmus és az autonómia összemosásával valójában a magyar jogköveteléseket próbálták bel- és külföldön is diszkreditálni.
Vagyis középút ide, kompromisszum oda, az alapfokú ítélet mindenképpen óriási blamázst jelent a hamis terrorügyből óriási médialátványosságot kreáló román igazságszolgáltatás számára. És nem lehet eltekinteni az ügyben eljáró ügyészek, illetve titkosszolgálati illetékesek felelősségének és szakmai kompetenciájának kivizsgálásától. Mindemellett csak remélni tudjuk, hogy ezt a csorbát a jogerősen eljáró bíróság nem azzal próbálja majd kiköszörülni, hogy mégiscsak hitelt ad az alapfokon eljáró bírák által egyszer már elvetett terrorvádaknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok