JEGYZET – Igaz, hogy más növények tövében, levele alatt vagy az árnyékában meghúzódó ibolyát nem lehet azonnal észrevenni, ám erős, jellegzetes illata „orránál fogva” elvezeti az őt keresőt a fellelhetőségi helyhez.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ha növényekkel kapcsolatban nem képzavarnak minősülne, akkor azt mondanám: lám-lám, megjátssza a kis szerényt, de ez az erős illatozás valójában sunyiság. Így hát elengedem az ibolya minősítgetését, az ibolyaszindrómában szenvedő emberről viszont megmondom a véleményem. Nincs szüksége illatcselekre ahhoz a hatalmas tölgynek, bükknek, fenyőnek, jegenyének, hogy észrevegyék: elég csak kiállnia az út szélére, mindenki meg fogja látni.
A napokban, miközben az volt a közbeszéd egyik legtöbbet csépelt témája, hogy a belföldi hírszerző szolgálat emberei kivel, hogyan és miért járkáltak nyaralni a világ másik végén lévő egzotikus helyekre, minden pró és kontra érvet egyaránt a valahol, talán épp Thomas Morus Utópia szigetén bujkáló milliárdos videoüzenetének szavaiból fűzték össze, szóval ennek kapcsán jutott eszembe ez a sok mindenkit átverő ibolyasági attitűd. A tekervényes magyarázgatások során voltak olyan elemzők és értelmezők, akik gondolkodás nélkül felvetették: egyszerűen elő kell rángatni a titkosszolgákat, és a legnagyobb nyilvánosság előtt felelősségre vonni őket. Az érveik pedig aköré csoportosultak, hogy az USA-ban is meg lehet tenni ilyesmit.
Persze, biztosan lehet. Csakhogy a bolha meg az elefánt is, amikor átment a hídon, a bolha felhőtlen derűvel kérdezte: milyen erősen dübörgünk, ugye?! Na és a geopolitikai vezető szerep! Az is megér egy misét. Ha nem csalódom, először a nagy reményű Constantinescu elnök gondolta úgy, hogy lehetne regionális vezéregyéniség, talán a második mandátumára tervezte volna a feltörést, de végül nem szállt ringbe másodjára. Aztán Băsescu – a maga matrózkocsmai heherészésével többször is pedzette a témát, nagy terveket szövögetve a tengeri hatalomról. Most meg az épp egy kicsit elcsendesedő Dragnea pártelnök gondol talán nagyot azzal, hogy megemlítette: életveszélyes fenyegetéseket kap.
Nahát ez lesz az új divat?! Az áldozati felajánlkozás? Hisz az először miniszterelnöknek bedobott, de visszautasított hölgyemény is állítólag panaszkodott, hogy retteg a maga és a családja életéért a folytonos fenyegetések miatt, miniszterként és helyettes miniszterelnökként viszont látom, kutya baja. Az áldozati bárány rokona volna az ibolyának? Ha igen, ajánlom az átnevezést áldozati farkasra. Jobban illik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!