JEGYZET – Igaz, hogy más növények tövében, levele alatt vagy az árnyékában meghúzódó ibolyát nem lehet azonnal észrevenni, ám erős, jellegzetes illata „orránál fogva” elvezeti az őt keresőt a fellelhetőségi helyhez.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ha növényekkel kapcsolatban nem képzavarnak minősülne, akkor azt mondanám: lám-lám, megjátssza a kis szerényt, de ez az erős illatozás valójában sunyiság. Így hát elengedem az ibolya minősítgetését, az ibolyaszindrómában szenvedő emberről viszont megmondom a véleményem. Nincs szüksége illatcselekre ahhoz a hatalmas tölgynek, bükknek, fenyőnek, jegenyének, hogy észrevegyék: elég csak kiállnia az út szélére, mindenki meg fogja látni.
A napokban, miközben az volt a közbeszéd egyik legtöbbet csépelt témája, hogy a belföldi hírszerző szolgálat emberei kivel, hogyan és miért járkáltak nyaralni a világ másik végén lévő egzotikus helyekre, minden pró és kontra érvet egyaránt a valahol, talán épp Thomas Morus Utópia szigetén bujkáló milliárdos videoüzenetének szavaiból fűzték össze, szóval ennek kapcsán jutott eszembe ez a sok mindenkit átverő ibolyasági attitűd. A tekervényes magyarázgatások során voltak olyan elemzők és értelmezők, akik gondolkodás nélkül felvetették: egyszerűen elő kell rángatni a titkosszolgákat, és a legnagyobb nyilvánosság előtt felelősségre vonni őket. Az érveik pedig aköré csoportosultak, hogy az USA-ban is meg lehet tenni ilyesmit.
Persze, biztosan lehet. Csakhogy a bolha meg az elefánt is, amikor átment a hídon, a bolha felhőtlen derűvel kérdezte: milyen erősen dübörgünk, ugye?! Na és a geopolitikai vezető szerep! Az is megér egy misét. Ha nem csalódom, először a nagy reményű Constantinescu elnök gondolta úgy, hogy lehetne regionális vezéregyéniség, talán a második mandátumára tervezte volna a feltörést, de végül nem szállt ringbe másodjára. Aztán Băsescu – a maga matrózkocsmai heherészésével többször is pedzette a témát, nagy terveket szövögetve a tengeri hatalomról. Most meg az épp egy kicsit elcsendesedő Dragnea pártelnök gondol talán nagyot azzal, hogy megemlítette: életveszélyes fenyegetéseket kap.
Nahát ez lesz az új divat?! Az áldozati felajánlkozás? Hisz az először miniszterelnöknek bedobott, de visszautasított hölgyemény is állítólag panaszkodott, hogy retteg a maga és a családja életéért a folytonos fenyegetések miatt, miniszterként és helyettes miniszterelnökként viszont látom, kutya baja. Az áldozati bárány rokona volna az ibolyának? Ha igen, ajánlom az átnevezést áldozati farkasra. Jobban illik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!