Az ellenzék úgy próbálta meg ellensúlyozni a bizalmi szavazás során rá váró biztos kudarcot, hogy egy olyan témát vett elő, amelylyel korábban sikerrel lehetett mozgósítani a román szavazókat: a magyar „irredentizmus” kérdését. A szekus diverziókat idéző hisztériakampány az elmúlt években románellenes performanszaival a figyelem középpontjába került szerencsétlen alak – akivel kapcsolatosan azért nem ártana végre megvizsgálni, pontosan milyen körök is állhatnak mögötte – „Avram Iancu-akasztása”, valamint egy Orbán Viktor-üzenet ürügyén robbant ki, amelyet egybemostak egy másik, szándékosan rosszindulatúan értelmezett nyilatkozattal. Kezdeményezője pedig az a Nemzeti Liberális Párt, amely egyre lelkesebben lovagolja meg a szélsőséges nacionalizmus hullámait. A lépésben az a döbbenetes, hogy a magyarellenes uszítást a PNL egyszerű politikatechnikai húzásként lépte meg. Úgy próbált éket verni a két kormánypárt közé, hogy etnikai alapon kísérelte meg összeugrasztani őket, mondván: ha a PDL nem szavazza meg a magyar irredentizmust elutasító nyilatkozatot, akkor magyarbérenc. Ha viszont megszavazta volna, akkor az ellenzék reményei szerint az RMDSZ fordított volna hátat neki. Nem így alakult – a PDL-nek a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor szinte egyedül Budapest áll ki Bukarest mellett, a legkevésbé sem hiányzik egy nemzetközi szintű magyar–
román konfliktus. Az ellenzék pedig nagyon ingoványos talajra tévedt. Ha a magyarellenességre építi identitását, akkor kemény idők jönnek, azonban ebbe hosszú távon csak belebukhat. A mai romániai magyarság ugyanis már nem a 90-es évek megfélemlített közössége: számos jogot szerzett, és az autonómia szellemét sem lehet már fenyegetéssel visszazárni a palackba. Főleg úgy nem, hogy most anyaországa is mögötte áll, és deklaráltan a magyar közösség közérzetétől teszi függővé a kétoldalú kapcsolatok milyenségét. Márpedig Bukarest számára – lásd például a schengeni csatlakozás kérdését – továbbra is Budapesten keresztül vezet az út Nyugat felé. Arról nem is beszélve, hogy mára azért az átlag román polgár is tudja: attól, hogy a magyaroknak rossz, neki még nem jut több kenyérre a fizetéséből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!