2009. január 04., 22:342009. január 04., 22:34
Merthogy nagyhatalom, az nem kérdés: ha katonai téren még nem is sikerült viszszakapaszkodnia a korábbi szintre, energetikai szempontból mindenképpen joggal formál igényt erre a státusra. Az orosz földgáz tartja melegen a közép- és kelet-európai otthonok jelentős hányadát és üzemelteti a gyárak tekintélyes részét. Amúgy pedig a gázcsapok elzárása egy vonakodó, de az érdekszférába visszaterelni kívánt egykori csatlós, azaz Ukrajna megrendszabályozására mégiscsak elegánsabb eljárás, mint egy katonai offenzíva (lásd a tavalyi grúziai beavatkozást), ráadásul olcsóbb, és akár fájdalmasabb is lehet. Európa ráadásul ugyanolyan tehetetlen, mint a Grúzia elleni orosz agresszió esetében – nem mintha amúgy annyira aggódna amiatt, hogy az ukránok a vita elhúzódása esetén esetleg mínusz tíz fokos lakásokban vacoghatnak, hiszen elég baja van a saját földgázszükségletek biztosításával. Amihez bizony nem árt jóban lenni Moszkvával – bár az is borítékolható, hogy egy Németországgal vagy Lengyelországgal szembeni nézeteltérés esetében azért hosszabb lenne a tárgyalási időszak, és a Gazprom (illetve a Kreml) nem nyúlna azonnal a csapokhoz. A mostani, Ukrajnával szembeni gesztus ugyanakkor az ukránok jobb belátásra térítése mellett mindenképpen jó arra, hogy mindenkinek eszébe juttassa: tetszik, nem tetszik, ebből a szempotnból továbbra is függő viszonyban vagyunk Moszkvával szemben. Kérdés, ennek nyomán mennyire erősödik a függés csökkentésére irányuló valós intézkedések iránti hajlandóság. Ha ugyanis az illetékesek részéről továbbra is csak a szájkarate zajlik a megújuló energiaforrások felkutatásának fölöttébb szükséges voltáról, akkor tíz–tizenöt éven belül a mostaninál jóval nagyobb gáz lehet. Mert ha Moszkva újra befűt, annak még a legnagyobb januári zegernyében sem fogunk örülni.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.