2009. január 26., 07:002009. január 26., 07:00
Más kérdés, hogy a gyakorlat a partiumi és erdélyi magyarság szempontjából pozitív fordulatot hozott, hiszen az RMDSZ kormányszerepe nyomán a jelentős magyar közösség lakta megyékben legalább alprefektusi, intézményvezetői szinten a magyarok is vezető pozíciókba juthattak. Így megvalósulhatott a valódi demokrácia egyik alapelve, amely legalább részben arányos képviselethez juttatta a magyarságot azon intézmények irányításában, amelyek közvetlenül befolyásolják az életét. A gond csak az, hogy – mint azt a PDL és a PSD szánalmas nyomulásának sikere is jelzi – ezeket a pozíciókat nem sikerült bebiztosítani. Hiába alakult ki az érintett megyékben az egészségeshez közelítő etnikai egyensúly az intézmények vezetésében, ha olyan, a magyar közösség védelmét szolgáló jogszabályok híján, amelyek leszögezik: azon megyékben, ahol nagyszámban élnek, kötelező fenntartani legalább az elmúlt négy évben kialakult arányokat, az RMDSZ által delegált prefektusokat, alprefektusokat és igazgatókat pártalapon eltávolíthatják. Hogy egy ilyen jogszabály hiánya miatt mennyire szükséges az RMDSZ felelősségének firtatása – amely nem kicsi, hiszen amikor a kisebbségi törvényt koalíciós társai lesöpörték az asztalról, annyira azért nem ragaszkodott hozzá, hogy a világ figyelmét a kormányból való kilépéssel hívja föl az ügyre – most már szinte részletkérdés. Ami fontos: a témát etnikai, nem pedig adminisztratív ügyként kell kezelni. Minden egyes magyar megyei hivatalnok, igazgató eltávolításával kapcsolatosan akár diplomáciai fórumokon, akár nyilvános demonstrációk útján az illetékes brüsszeli és washingtoni fórumok tudomására kell hozni: a román államhatalom ismét az őshonos magyar közösség szerzett jogainak, az identitása megőrzésének és jólétének egyik garanciáját jelentő közigazgatási pozícióinak elsorvasztására törekszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok