Első az erdélyi magyarok érdeke

Ráadásul a Tusványos az a hely, ahol a rendezvényt előszeretettel „Fidesz-dzsemboriként” emlegető magyarországi ellenzéki sajtós kollégák is nagy eséllyel mikrofonvégre kaphatnak kormánypárti politikusokat, amire otthon kevés lehetőségük adódik. És megkerülhetetlen a rendezvény a román közélet számára is, még ha idén az Olt-parti táborban elhangzottak kevés visszhangot váltottak ki román politikusok részéről.

Az előző évekhez képest Orbán Viktor mostani előadása nem tartalmazott olyan kijelentést, ami hatalmas visszhangot váltott volna ki Kárpát-medencei vagy nemzetközi szinten. Az idei Tusványoson elhangzott legfontosabb üzenete elsősorban saját híveinek, a nemzeti oldalnak szólt, miszerint a Fidesz – belső mérések alapján – jól áll a politikai versenyben, és meg fogja nyerni a jövő évi választást. Mindez elsősorban biztatásként, a tábor megerősítéseként értelmezhető, és azoknak az elmúlt hetekben, hónapokban napvilágot látott közvélemény-kutatásoknak a cáfolata kívánt lenni, amelyek szerint a Fidesz első számú kihívója, a Tisza Párt megelőzte a kormánypártot a szavazói támogatottság terén.

Persze tudjuk, hogy addig még van kilenc hónap, egy párt számára pedig nem elég, ha csak közvélemény-kutatást nyer – és ez bármelyik alakulatra egyformán vonatkozik. A miniszterelnök másik fontos tusványosi bejelentése az volt, hogy az országgyűlési választások időpontja várhatóan áprilisban lesz, ezzel szertefoszlatta azokat a spekulációkat, miszerint a Fidesz a megmérettetés előre hozására készül. (Arra ugyanakkor Orbán Viktor a Krónikának július elején adott interjúban is utalt, hogy nem készülnek a választójogi törvény markáns módosítására).

Dátum tehát van, a nem hivatalos kampány startpisztolya a Tusványoson eldördült, ám az eredmény tekintetében jóslásba bocsátkozni hazárdjáték lenne. Azt viszont már most érdemes kihangsúlyozni, hogy a magyarországi választások kimenetele jóformán ugyanolyan fontos a külhoni magyar közösségek, mint az anyaországi társadalom számára. Azoknak legalábbis, akik nemzetben gondolkodnak. Tehát az erdélyi magyarok esetében nem kevesebb jelentősége van a magyarországi megmérettetésnek, mint a romániai parlamenti választásnak. Mindez persze szimbolikus töltettel is bír, de a könnyített honosítás és a szavazati jog kiterjesztése révén az anyaországi választásnak immár közjogi értelemben is felértékelődött a jelentősége.

Azért is fontos ezt megismételni, mert időről időre elhangzanak olyan vélekedések (itthon és otthon egyaránt), miszerint nem fair, nem etikus, ha egy ország életébe, egy választás kimenetelébe olyanok is beleszólnak, akik nem töltik napjaikat életvitelszerűen az adott állam területén, nem ott adóznak. Ez a tézis Romániában is gyakran felbukkan, legutóbb az államfőválasztás idején hallottuk, persze a vesztes oldalról, George Simionék részéről. Holott Romániában és Magyarországon is meg kell érteni, hogy a nemzetpolitika erről szól, nincs A és B kategóriás állampolgárság, egy, amelyik szavazhat, a másik pedig nem, a külhoni magyarok voksa amúgy is csupán feleannyira nyomnak a latban, hiszen csak pártlistákra szavazhatnak. (Még mielőtt szó érné a ház elejét: igen, a nem Magyarország határain belül élő valamennyi magyar választópolgár számára lehetővé kellene tenni a levélben szavazás lehetőségét).

Román állampolgárként mi elvárhatjuk (joggal el is várjuk), hogy Bukarest biztosítsa kisebbségi oktatási hálózatunk, kulturális intézményeink, egyházaink működését, fejlesztését, de hát nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így működik, aminek legtöbbször nem is költségvetési-gazdasági okai vannak. Ezért van szükség Magyarország pártfogására is, ezért is mélyen igazságtalan, amikor egyesek antagonista viszonyba próbálják helyezni az anyaországot a külhoni közösségekkel, szembeállítva például az ottani egészségügyi rendszer helyzetét a határon túlra érkező támogatásokkal.

Miközben nyilvánvaló sértés, egyáltalán nem szolgálja a magyarországi ellenzék, a Tisza Párt külhoni törekvéseit, amikor hangadói, hívei pénzsóvár, zsák krumpliért megvásárolt, fizetett szavazóknak nevezik a külhoni magyarokat azért, mert túlnyomó többségük a korábbi választásokon a Fideszre szavazott. Persze mindenki a saját felelősségére „fideszbérencezheti” akár az oktatási-nevelési támogatásban részesülőket (vagy azok szüleit), csak aztán ne csodálkozzon, ha nem jönnek be a politikai számításai. Mindez azért releváns, mert a Tisza Párt vállaltan „nemzetpolitikai hódító útra” lépett, ami jobbára Magyar Péter májusi Nagyváradra gyaloglásával vette kezdetét.

E téren az ellenzéki alakulat sok mindent a Fidesztől másol, kezdve a pártelnöknek a nemzetpolitikáról, a határon túli magyarokról szóló narratíváival egészen odáig, hogy a Tisza hamarosan megrendezi Maros megyében egyfajta ellen-Tusványosát, egy külhoni, erdélyi terjeszkedését szolgáló közéleti-politikai fórumot. (Amiről lehet ugyan állítani, hogy nem ellen-Tusványos, igazság szerint azonban teljesen ehhez igazodik, például amikor úgy határozza meg magát: „több, mint Tusványos”).

Eközben viszont a Tisza hajlamos elkövetni ugyanazokat a politikai hibákat, mint több mint egy évtizeddel ezelőtt a Fidesz: nem elégszik meg azzal, hogy az anyaországban kormányt buktasson, az erdélyi magyar politikában is hatalomváltást szeretne, ami meredek vállalkozás így egyszerre. A Fidesz 2011-ben, a Markó Béla nevével fémjelzett korszak végén, az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusán megpróbálta befolyásolni az elnökválasztást, sikertelenül. Annak idején támogatta az erdélyi magyar többpártrendszer létrejöttét, megerősödését is, viszont a belmagyar politikai erőviszonyok, az RMDSZ több mint 90 százalékos támogatottsága arra utal, hogy ez a projekt sem lett sikeres. Mármost a tavalyi választási szuperév eredményei, a szélsőséges erők előretörése, a mainstream pártokba vetett bizalom megcsappanása alapján az RMDSZ-nek is le kell vonnia a tanulságokat, a szövetségre is ráfér a megújulás, a belső reform.

Viszont a Tisza nagy politikai baklövést követ el azzal, hogy erdélyi térhódítási próbálkozása során páros lábbal beleszáll az RMDSZ-be, Fidesz-kémnek nevezi a szövetséget, itteni aktivistái pedig naponta megüzenik a tulipános vezérkarnak (a Facebookon persze), élen Kelemen Hunorral, hogy haladéktalanul távoznia kell az alakulat éléről. Ez az intró finoman fogalmazva sem jósol felhőtlen kapcsolatokat a két alakulat viszonyában, ami egy esetleges budapesti kormányváltás esetében különösen problémás lenne, még akkor is, ha láttuk, hogy a Fidesz és az RMDSZ korábbi hűvös kapcsolata miként alakult át stratégiai partnerséggé Kelemen Hunor elnöki mandátuma idején.

Bár az orszűggyűlési választás kampányának vastaga az anyaországban zajlik, a csatazaj Erdélybe is áthallatszik, a következő hónapokban a külhoni közösségek sem maradnak ki belőle. Nem feltétlenül baj ez, remélhetőleg még jobban kidomborodnak, egyértelműbbé, érthetőbbé válnak a szemben álló politikai erők szándékai, törekvései, kínálatai. Ami alapján várhatóan még könnyebb lesz a választópolgár döntése. És ezt a mi esetünkben csakis az határozhatja meg: az erdélyi magyarok érdeke legyen az első.