Vásárhelyi-Nyemec Réka
2018. április 20., 10:382018. április 20., 10:38
A romániai labdarúgás fénykorának kulcsszereplői egy emberként álltak ki Ionuţ Lupescu mellett a hazai szövetség elnöki tisztségéért folytatott harcában, de a „Császár” elbukott, és vele együtt egy egész generációnak fordított hátat az a tisztújító közgyűlés, amely Răzvan Burleanut újraválasztotta a sportág élére.
A minifutball „atyja” elsöprő fölénnyel, 168–78-as szavazataránnyal húzta be az újabb mandátumot egy olyan riválissal szemben, akinek népszerűségi indexe megingathatatlanul magasan állt a civilek körében. De nem a szurkolók szavaztak, hanem azok a klubok és egyesületek, amelyek napi kapcsolatban állnak az FRF-fel. A szavazatok alapján pedig a többség elégedett, a megkezdett úton akar továbbhaladni.
A bennfentesek bizonyára jobban átlátják az okokat, hiszen külső szemlélőként a pangó lelátók, az európai topligákba igazoló hazai futballisták számának apadása és a csődbe menő másodosztályos klubok igencsak „homályosítanak”. Az is valószínűsíthető, hogy Lupescu általánosságokkal túlterhelt kampányát az FRF-igazgatói múltjának megszellőztetett visszásságai, a Mircea Sanduhoz fűződő viszonya és vélt politikai hátszele is kompromittálta.
De mégis nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy pártolói csapatában olyan személyek álltak, akik a múltban és a jelenben is hozzájárulnak a sportág sikereihez. Hogy Lupescu megválasztása esetén elvárásaik és reményeik beigazolódtak volna, azt már soha nem fogjuk megtudni, arra viszont választ adott a közgyűlés, hogy milyen irányban akarják fejleszteni a hazai labdarúgást.
Bár Burleanu „békejobbot” nyújtva hívta maga mellé a vesztes oldalon szavazókat, a „legendák” példakövetése leáldozott Romániában. Mostantól csak abban bízhatunk, hogy a többség által fizetett ár megéri, mert a mondás szerint: akinek nincsenek öregei, az vegyen magának. Csak pár év múlva ne legyen megfizethetetlen.
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!