2011. március 18., 10:322011. március 18., 10:32
Itt aztán szó sincs arról, hogy bárki is képes lenne belefolyni a média szabad működésébe, saját érdekei szerint irányítva azt. Nincsenek vagyonukat kétes körülmények között szerző, a kommunista rendszer titkosrendőrségével élénk kapcsolatokat ápoló médiamogulok, akik politikai ambícióik támogatására használják fel a tulajdonukban lévő médiumokat, és szó sincs arról, hogy néha egyes, széles közönséghez eljutó bukaresti sajtóorgánumok magyarellenes ámokfutást rendeznének.
Na és természetesen a pártirányítás sem játszik szerepet egyetlen sajtóorgánum esetében sem, különös tekintettel a kisebbségi médiára. Mivel pedig ilyen idilli állapotok uralkodnak széles e hazában, egyes romániai magyar és román újságíróknak egyéb dolguk sincs, mint hogy más vidékek sajtószabadságáért aggódjanak. Ha például már itt van kézügyben, akkor rögtön lehet egy sort aggódni a magyar sajtószabadságért, az most úgyis olyan trendi, Európa-szerte jó kis politikai alapú hisztériakampányt folytatnak a médiatörvény ellen, bár annak tartalmáról zömmel senkinek sincs a leghalványabb fogalma sem. Hiszen – bár vannak hibái – szó sincs arról, hogy bármilyen cenzúrát készülne bevezetni.
A sajtószabadságért aggódni viszont olyan klassz dolog, meg az idő is szép, hát ki lehet menni tüntetni az utcára is Bukarestben. Az viszont egy pillanatra sem jutott az eseményt szervezők eszébe, hogy a román sajtó nem feltétlenül azért megy ki egy ilyen eseményről tudósítani, mert annyira aggódik a magyar kollégákért – hanem azért, mert ez is jó ürügy arra, hogy a gyűlölt-rettegett-irigyelt Budapestet pocskondiázzák. Amennyi közük a bukaresti tüntetőknek a magyar sajtószabadsághoz meg a valósághoz van, ilyen alapon mi is nyugodtan kitalálhatnánk valami fantáziadúsabbat, például a „Le a szájkosarat a Niger menti tamtamdobokról!” jelszót skandálva síkraszállhatnánk az afrikai sajtószabadság mellett. Sőt akár a bukaresti magyar nyelvű sajtó számára is követelhetnénk a szabadságot, elvégre ők is megérdemlik.
A nem létező cenzúra ellen tüntetők amúgy maguk a legádázabb cenzorok: makacsul kicenzúrázzák elméjükből a valóságot, hogy ahelyett a maguk konstruálta világban élhessenek. Ha szerintük cenzúra van, akkor cenzúra van, és punktum. Amivel persze nem lenne különösebb gond, mindenki éldegéljen a maga rögeszméinek a fogságában, ha neki így a jó. Csak ne akarja agresszívan rákényszeríteni a saját képzelt valóságát a külvilágra is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!