A demokrácia és a jog leckéjét megtanulni és felmondani képtelen államban élünk.
2013. június 18., 10:382013. június 18., 10:38
Ennek a diszlexiának újabb bizonyítéka, hogy az egykoron államosított javak, ezen belül az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló jogi szabályozásokat a mindenkori politikum, ennél is pontosabban a mindenkori hatalom nem és nem akarja úgy alakítani, hogy azzal természetbeni és természetes, azaz valós jogorvoslatot nyújtson az egykori tulajdonosoknak. Magyarabbul, hogy visszaállítsa az eredeti tulajdonjogi állapotokat.
Nem mai találmány ez Romániában, hiszen elég csak a Trianon utáni első évekre pillantani, amikor is az új hatalom első és legfontosabb dolga a magyarság kisemmizése volt. A történelmi magyar egyházak vagyonuk nagyon nagy részét veszítették el akkor, de például a kettős mércével mért – az Ókirályságban kíméletesebb, Erdélyben kegyetlenebb – adóztatással a magyar középréteget is keményen sújtották a bukaresti kormányzatok. A Gheorghiu-Dej és diktátor utódja, Ceauşescu nevével fémjelzett kommunista diktatúra erre is rátett egy lapáttal, amikor a negyvenes évek alkonyán testületileg semmizte ki az egész ország népét.
E gaztettek egyetlen tollvonással foganatosított sorozatát nem akarta, és a jelek szerint nem is akarja érdemben orvosolni az 1989-es rendszerváltozás utáni mindenkori hatalom, újabban arra téve kísérletet, hogy a jogos tulajdonost – vagy ennek örökösét – arra kötelezze: az eddigi ötről tíz évre terjessze ki a jussát képező ingatlan mai rendeltetésének kötelező fenntartását. Ráadásul a még el nem dőlt Mikó-ügy az esetleges újraállomsítás(ok) tekintetében is veszélyes előzményt teremtett, minden körülmény adott tehát ahhoz, hogy az önerőből, pontosabban a mi adófizető lejeinkből iskolát, kórházat, miegyebet építeni képtelen állam gátlástalanul basáskodjon tovább annak a vagyonnak a vészesen nagy részén, aminek a létrehozásához semmilyen köze sincs, ami nem az övé tehát. Ez alól egyetlen kormány vagy koalíció sem kivétel, ami – a többi számos adósságot is ide számítva – fényesen igazolja, hogy igazi demokráciából és jogból Románia eleddig jelesre bukott. Kárvallottak, ideje van az összefogásnak és az elszámoltatásnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!