Fotó: Sándor Csilla
Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).
2017. október 11., 09:322017. október 11., 09:32
Az újságolvasó hálát adhat az istennek, ha nem betegként, hanem pusztán a legfrissebb információk fogyasztójaként szembesül a romániai egészségügyben uralkodó állapotokkal, és „mindössze” szörnyülködik.
Vegyünk véletlenszerűen pár aktuális hírt. A dévai cukorbetegek a megyei sürgősségi kórház felhalmozódott tartozásai miatt csak krumplipürét kapnak ebédre, húsra már nem futja. Egy bukaresti ortopéd orvost (de a kenőpénz zsebbe csúsztatására és elfogadására berendezkedett társadalmunkban lehetne szó az ország bármelyik másik városában praktizáló szakemberről) azzal vádolnak, hogy óriási összegeket kért műtétre váró gyerekek szüleitől még a beavatkozás előtt, sőt, azzal fenyegette őket, hogy ha nem pengetik le a pénzt, nem végzi el az operációkat. Beteg vagy? Fizess, mint a katonatiszt!
Szintén egy minapi híradás: újabb statisztitkák számszerűsített riogatásából az derül ki, hogy az elmúlt tíz évben több mint 14 ezer orvos vándorolt ki az egyre lendületesebbé váló migráció hullámain, így az Európai Unió országai közül nálunk a legkevesebb az egy főre eső gyógyítók száma. (Viszont amint a mellékelt ábra mutatja, annál több rossz hír jut egy főre.)
Nem kell csodálkozni azon, hogy az orvosok Franciaországot vagy Németországot választják Románia helyett, hiszen köztudott, hogy az itthoni egészségügyet hosszú ideje felszerelés-, gyógyszerhiány, alulfinanszírozottság jellemzi, a rezidensek számára nem nyílik elég kapu a szakmai fejlődési lehetőségek felé. A szédületes iramú elvándorlásra a kétes eredményességű Tudose-kabinet is reagált a minap: azt hangoztatta a kormányfő, hogy a külföldön élő román állampolgárok számára vonzóvá akarják tenni a hazaköltözést. Az már csak hab a tortán, hogy a kormányba vetett bizalmat valószínűleg nem növeli, hogy most épp az egészségügyi miniszterről járja az a hír: plagizált.
Kíváncsian várjuk, a stafétát egymásnak sűrűn adogató kormányok közül melyik és milyen varázslattal éri el, hogy tömegesen elinduljanak hazafelé a Nyugat-Európában szerencsét próbáló állampolgárok. Nem lesz könnyű, hiszen a 20 milliós Romániából az elmúlt két és fél évtizedben milliók távoztak külföldre. Lehet, hogy mellékes, de a tömeges hazatéréshez talán-talán azt is el kellene érni, hogy ne legyen ennyire rossz a híre a romániai egészségügynek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!