Fotó: Sándor Csilla
Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).
2017. október 11., 09:322017. október 11., 09:32
Az újságolvasó hálát adhat az istennek, ha nem betegként, hanem pusztán a legfrissebb információk fogyasztójaként szembesül a romániai egészségügyben uralkodó állapotokkal, és „mindössze” szörnyülködik.
Vegyünk véletlenszerűen pár aktuális hírt. A dévai cukorbetegek a megyei sürgősségi kórház felhalmozódott tartozásai miatt csak krumplipürét kapnak ebédre, húsra már nem futja. Egy bukaresti ortopéd orvost (de a kenőpénz zsebbe csúsztatására és elfogadására berendezkedett társadalmunkban lehetne szó az ország bármelyik másik városában praktizáló szakemberről) azzal vádolnak, hogy óriási összegeket kért műtétre váró gyerekek szüleitől még a beavatkozás előtt, sőt, azzal fenyegette őket, hogy ha nem pengetik le a pénzt, nem végzi el az operációkat. Beteg vagy? Fizess, mint a katonatiszt!
Szintén egy minapi híradás: újabb statisztitkák számszerűsített riogatásából az derül ki, hogy az elmúlt tíz évben több mint 14 ezer orvos vándorolt ki az egyre lendületesebbé váló migráció hullámain, így az Európai Unió országai közül nálunk a legkevesebb az egy főre eső gyógyítók száma. (Viszont amint a mellékelt ábra mutatja, annál több rossz hír jut egy főre.)
Nem kell csodálkozni azon, hogy az orvosok Franciaországot vagy Németországot választják Románia helyett, hiszen köztudott, hogy az itthoni egészségügyet hosszú ideje felszerelés-, gyógyszerhiány, alulfinanszírozottság jellemzi, a rezidensek számára nem nyílik elég kapu a szakmai fejlődési lehetőségek felé. A szédületes iramú elvándorlásra a kétes eredményességű Tudose-kabinet is reagált a minap: azt hangoztatta a kormányfő, hogy a külföldön élő román állampolgárok számára vonzóvá akarják tenni a hazaköltözést. Az már csak hab a tortán, hogy a kormányba vetett bizalmat valószínűleg nem növeli, hogy most épp az egészségügyi miniszterről járja az a hír: plagizált.
Kíváncsian várjuk, a stafétát egymásnak sűrűn adogató kormányok közül melyik és milyen varázslattal éri el, hogy tömegesen elinduljanak hazafelé a Nyugat-Európában szerencsét próbáló állampolgárok. Nem lesz könnyű, hiszen a 20 milliós Romániából az elmúlt két és fél évtizedben milliók távoztak külföldre. Lehet, hogy mellékes, de a tömeges hazatéréshez talán-talán azt is el kellene érni, hogy ne legyen ennyire rossz a híre a romániai egészségügynek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!