Fotó: Sándor Csilla
Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).
2017. október 11., 09:322017. október 11., 09:32
Az újságolvasó hálát adhat az istennek, ha nem betegként, hanem pusztán a legfrissebb információk fogyasztójaként szembesül a romániai egészségügyben uralkodó állapotokkal, és „mindössze” szörnyülködik.
Vegyünk véletlenszerűen pár aktuális hírt. A dévai cukorbetegek a megyei sürgősségi kórház felhalmozódott tartozásai miatt csak krumplipürét kapnak ebédre, húsra már nem futja. Egy bukaresti ortopéd orvost (de a kenőpénz zsebbe csúsztatására és elfogadására berendezkedett társadalmunkban lehetne szó az ország bármelyik másik városában praktizáló szakemberről) azzal vádolnak, hogy óriási összegeket kért műtétre váró gyerekek szüleitől még a beavatkozás előtt, sőt, azzal fenyegette őket, hogy ha nem pengetik le a pénzt, nem végzi el az operációkat. Beteg vagy? Fizess, mint a katonatiszt!
Szintén egy minapi híradás: újabb statisztitkák számszerűsített riogatásából az derül ki, hogy az elmúlt tíz évben több mint 14 ezer orvos vándorolt ki az egyre lendületesebbé váló migráció hullámain, így az Európai Unió országai közül nálunk a legkevesebb az egy főre eső gyógyítók száma. (Viszont amint a mellékelt ábra mutatja, annál több rossz hír jut egy főre.)
Nem kell csodálkozni azon, hogy az orvosok Franciaországot vagy Németországot választják Románia helyett, hiszen köztudott, hogy az itthoni egészségügyet hosszú ideje felszerelés-, gyógyszerhiány, alulfinanszírozottság jellemzi, a rezidensek számára nem nyílik elég kapu a szakmai fejlődési lehetőségek felé. A szédületes iramú elvándorlásra a kétes eredményességű Tudose-kabinet is reagált a minap: azt hangoztatta a kormányfő, hogy a külföldön élő román állampolgárok számára vonzóvá akarják tenni a hazaköltözést. Az már csak hab a tortán, hogy a kormányba vetett bizalmat valószínűleg nem növeli, hogy most épp az egészségügyi miniszterről járja az a hír: plagizált.
Kíváncsian várjuk, a stafétát egymásnak sűrűn adogató kormányok közül melyik és milyen varázslattal éri el, hogy tömegesen elinduljanak hazafelé a Nyugat-Európában szerencsét próbáló állampolgárok. Nem lesz könnyű, hiszen a 20 milliós Romániából az elmúlt két és fél évtizedben milliók távoztak külföldre. Lehet, hogy mellékes, de a tömeges hazatéréshez talán-talán azt is el kellene érni, hogy ne legyen ennyire rossz a híre a romániai egészségügynek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!