Antonescu: messiás, sírásó vagy egérút?

Hiszen az nem ritka, hogy egy koalíció támogatottsága a választásokat követő hónapokban, bizonyos népszerűtlen intézkedések nyomán csökken. De azért általában fontosabbnak szokás tartani az ország stabilitását annál, semhogy a népszerűségi mutatók romlása nyomán csak úgy a lovak közé dobja a gyeplőt a kormány, és lelépjen a színről.

Főleg úgy, hogy például az Antonescu elutasítottságát jelző közvélemény-kutatások kapcsán az a hivatalos álláspont, hogy nem azok a mérvadóak, hanem maga a választás – bár az azért elgondolkodtathatja a koalíciós illetékeseket, hogy egy felmérés szerint a polgárok többsége kis túlzással még egy öltönybe bújtatott méla dromedárt is alkalmasabbnak tartana a kormányoldal jelöltjének.

Amúgy igaz ugyan, hogy a koalíciós pártok felvállalták Antonescut, de azért a jelölt személye legalább annyira fontos, mint az őt támogató párt vagy pártok.

Vagyis

Ennek ellenére mégis furcsa, hogy ennyire „ráhúzzák” a koalícióra Antonescut, mintha élet-halál kérdése lenne, hogy ő nyer vagy sem. Hiszen annak ellenére, hogy a PSD és a PNL jelöltje is csúfosan leszerepelt a tavalyi, végül törölt elnökválasztás első fordulójában, még mindkét párt kormányon maradt az új koalícióban, sőt a miniszterelnök személye sem változott. Mint ahogy most sem változik majd a parlamenti matematika, bárki is győzzön májusban.

Vagyis

Úgy tűnik,

A fentebb vázolt logika szerint már most is messiásnak tekintik, aztán ha győz, akkor tényleg „megváltja” majd a koalíciót.

Ebben persze

Abban reménykednek, azzal, hogy szinte már apokaliptikus jövőképet vázolnak fel Antonescu veresége esetére, a szimpatizánsok és a párt illetékesei is belátják majd: elemi érdekük, hogy támogassák a győzelmét. Előbbiek a szélsőségek hatalomba kerülésétől tarthatnak, utóbbiak pedig attól, hogy elesnek az állami forrásoktól.

Mindazonáltal

Ami annak fényében, hogy a kiszivárgott hírek szerint a szociáldemokraták nem különösebben törik magukat abban, hogy beleálljanak Antonescu kampányába, sőt a liberálisok sem lelkesednek érte testületileg, illetve hogy az értesülések szerint a PSD elnöke nem akarta, hogy a határozott és igencsak önjáró Ilie Bolojan ügyvivő államfő legyen a közös jelölt, nem is csoda.

Ugyanakkor éppen azért, mert ekkora jelentőséggel ruházzák fel Antonescu szereplését, önbeteljesítő jóslatként könnyen lehet a koalíció sírásója is, amennyiben nem lesz képes győzni. Ha ugyanis már előre meglebegtetik, hogy a veresége esetén a koalíció nemigen működhet tovább, akkor az ő bukását egyenértékűnek tekintik az egész kormány bukásával.

Mindezek alapján

Mindez annyiban érthető, hogy a kormány megszorító intézkedései, amelyeket a hatalmas költségvetési hiány visszanyesése érdekében volt kénytelen elfogadni, jelentős elkeseredést váltott ki a lakosságban, és valóban hozzájárult a kormánypártok népszerűségének csökkenéséhez, illetve az ellenzéki pártok – különösen a radikális, szélsőjobb alakulatok és elnökjelöltek – támogatottságának növekedéséhez.

Ha a kormányoldal pártjai úgy értékelik, hogy ebben a helyzetben jobb lenne ellenzékbe vonulni, erre Antonescu veresége jó ürügy.

Most tehát Crin Antonescu személye minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bír a kormányoldal szempontjából. Aztán majd kiderül, hogy a koalíció messiása, sírásója vagy egérútja lesz.

Igaz, végső soron még mindig lehet egyszerre mindhárom.