Balogh Levente
2025. március 21., 18:332025. március 21., 18:33
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Hiszen Kelemen, majd Alexandru Muraru, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) politikusa arról beszélt: ha a hárompárti bukaresti kormánykoalíció közös jelöltje, Crin Antonescu nem nyeri meg a májusban esedékes, megismételt elnökválasztást, az a koalíció végét jelenti. Okfejtésük meglehetősen furcsa: szerintük egyrészt ha a koalíció jelöltje nem győz, az azt jelzi, hogy nem rendelkeznek kellő mértékű társadalmi támogatottsággal. Másrészt ha másvalaki nyer, az amúgy is megpróbál majd új, hozzá közel álló parlamenti többséget létrehozni, és ehhez akár a bizalmatlansági indítvány eszközét is bevetheti a hozzá közel álló párton vagy pártokon keresztül.
Ami meglehetősen furcsa, és kicsit
Hiszen az nem ritka, hogy egy koalíció támogatottsága a választásokat követő hónapokban, bizonyos népszerűtlen intézkedések nyomán csökken. De azért általában fontosabbnak szokás tartani az ország stabilitását annál, semhogy a népszerűségi mutatók romlása nyomán csak úgy a lovak közé dobja a gyeplőt a kormány, és lelépjen a színről.
Főleg úgy, hogy például az Antonescu elutasítottságát jelző közvélemény-kutatások kapcsán az a hivatalos álláspont, hogy nem azok a mérvadóak, hanem maga a választás – bár az azért elgondolkodtathatja a koalíciós illetékeseket, hogy egy felmérés szerint a polgárok többsége kis túlzással még egy öltönybe bújtatott méla dromedárt is alkalmasabbnak tartana a kormányoldal jelöltjének.
Amúgy igaz ugyan, hogy a koalíciós pártok felvállalták Antonescut, de azért a jelölt személye legalább annyira fontos, mint az őt támogató párt vagy pártok.
Vagyis
Ennek ellenére mégis furcsa, hogy ennyire „ráhúzzák” a koalícióra Antonescut, mintha élet-halál kérdése lenne, hogy ő nyer vagy sem. Hiszen annak ellenére, hogy a PSD és a PNL jelöltje is csúfosan leszerepelt a tavalyi, végül törölt elnökválasztás első fordulójában, még mindkét párt kormányon maradt az új koalícióban, sőt a miniszterelnök személye sem változott. Mint ahogy most sem változik majd a parlamenti matematika, bárki is győzzön májusban.
Vagyis
Úgy tűnik,
A fentebb vázolt logika szerint már most is messiásnak tekintik, aztán ha győz, akkor tényleg „megváltja” majd a koalíciót.
Ebben persze
Abban reménykednek, azzal, hogy szinte már apokaliptikus jövőképet vázolnak fel Antonescu veresége esetére, a szimpatizánsok és a párt illetékesei is belátják majd: elemi érdekük, hogy támogassák a győzelmét. Előbbiek a szélsőségek hatalomba kerülésétől tarthatnak, utóbbiak pedig attól, hogy elesnek az állami forrásoktól.
Mindazonáltal
Ami annak fényében, hogy a kiszivárgott hírek szerint a szociáldemokraták nem különösebben törik magukat abban, hogy beleálljanak Antonescu kampányába, sőt a liberálisok sem lelkesednek érte testületileg, illetve hogy az értesülések szerint a PSD elnöke nem akarta, hogy a határozott és igencsak önjáró Ilie Bolojan ügyvivő államfő legyen a közös jelölt, nem is csoda.
Ugyanakkor éppen azért, mert ekkora jelentőséggel ruházzák fel Antonescu szereplését, önbeteljesítő jóslatként könnyen lehet a koalíció sírásója is, amennyiben nem lesz képes győzni. Ha ugyanis már előre meglebegtetik, hogy a veresége esetén a koalíció nemigen működhet tovább, akkor az ő bukását egyenértékűnek tekintik az egész kormány bukásával.
Mindezek alapján
Mindez annyiban érthető, hogy a kormány megszorító intézkedései, amelyeket a hatalmas költségvetési hiány visszanyesése érdekében volt kénytelen elfogadni, jelentős elkeseredést váltott ki a lakosságban, és valóban hozzájárult a kormánypártok népszerűségének csökkenéséhez, illetve az ellenzéki pártok – különösen a radikális, szélsőjobb alakulatok és elnökjelöltek – támogatottságának növekedéséhez.
Ha a kormányoldal pártjai úgy értékelik, hogy ebben a helyzetben jobb lenne ellenzékbe vonulni, erre Antonescu veresége jó ürügy.
Most tehát Crin Antonescu személye minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bír a kormányoldal szempontjából. Aztán majd kiderül, hogy a koalíció messiása, sírásója vagy egérútja lesz.
Igaz, végső soron még mindig lehet egyszerre mindhárom.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Balogh Levente
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
szóljon hozzá!