Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Antonescu: messiás, sírásó vagy egérút?

2025. március 21., 18:332025. március 21., 18:33

Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.

Hiszen Kelemen, majd Alexandru Muraru, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) politikusa arról beszélt: ha a hárompárti bukaresti kormánykoalíció közös jelöltje, Crin Antonescu nem nyeri meg a májusban esedékes, megismételt elnökválasztást, az a koalíció végét jelenti. Okfejtésük meglehetősen furcsa: szerintük egyrészt ha a koalíció jelöltje nem győz, az azt jelzi, hogy nem rendelkeznek kellő mértékű társadalmi támogatottsággal. Másrészt ha másvalaki nyer, az amúgy is megpróbál majd új, hozzá közel álló parlamenti többséget létrehozni, és ehhez akár a bizalmatlansági indítvány eszközét is bevetheti a hozzá közel álló párton vagy pártokon keresztül.

Ami meglehetősen furcsa, és kicsit

olybá tűnik, mintha már előre megpróbálnák megindokolni, miért nem viszi végig négy évre szóló mandátumát a koalíció az ezzel ellentétes ígéretek ellenére.

Hiszen az nem ritka, hogy egy koalíció támogatottsága a választásokat követő hónapokban, bizonyos népszerűtlen intézkedések nyomán csökken. De azért általában fontosabbnak szokás tartani az ország stabilitását annál, semhogy a népszerűségi mutatók romlása nyomán csak úgy a lovak közé dobja a gyeplőt a kormány, és lelépjen a színről.

Főleg úgy, hogy például az Antonescu elutasítottságát jelző közvélemény-kutatások kapcsán az a hivatalos álláspont, hogy nem azok a mérvadóak, hanem maga a választás – bár az azért elgondolkodtathatja a koalíciós illetékeseket, hogy egy felmérés szerint a polgárok többsége kis túlzással még egy öltönybe bújtatott méla dromedárt is alkalmasabbnak tartana a kormányoldal jelöltjének.

Különösen annál az RMDSZ-nél lehet most nagy a homlokráncolás, amely tizenegynéhány évvel ezelőtt még a magyarok ellen ágáló Antonescura panaszkodott a nyilvánosság előtt, hogy aztán ma a Mostantól minden másképp volt gombot benyomva beleálljon a népszerűsítésébe.

Amúgy igaz ugyan, hogy a koalíciós pártok felvállalták Antonescut, de azért a jelölt személye legalább annyira fontos, mint az őt támogató párt vagy pártok.

Vagyis

ha Antonescu veszít, azt jórészt saját magának köszönheti majd – igaz, az, hogy a koalíciós pártok nem mérték fel előre megfelelően, mekkora lehet a támogatottsága, valóban az ő felelősségük.

Ennek ellenére mégis furcsa, hogy ennyire „ráhúzzák” a koalícióra Antonescut, mintha élet-halál kérdése lenne, hogy ő nyer vagy sem. Hiszen annak ellenére, hogy a PSD és a PNL jelöltje is csúfosan leszerepelt a tavalyi, végül törölt elnökválasztás első fordulójában, még mindkét párt kormányon maradt az új koalícióban, sőt a miniszterelnök személye sem változott. Mint ahogy most sem változik majd a parlamenti matematika, bárki is győzzön májusban.

Vagyis

nem sorsszerű, hogy a koalíció is bukjon, ha képesek kitartani – és akarnak is –, és sikerül elejét venni az esetleges pártváltásoknak.

Úgy tűnik,

túl könnyelműen teszik az egész koalíció – és ezzel az ország – sorsát Antonescu személyétől függővé, már-már megváltói magasságokba emelik őt.

A fentebb vázolt logika szerint már most is messiásnak tekintik, aztán ha győz, akkor tényleg „megváltja” majd a koalíciót.

Ebben persze

felfedezhető némi mozgósító szándék is, amely egyrészt a választópolgárokat célozza, másrészt a pártok saját apparátusát, polgármestereit és helyi önkormányzati tisztségviselőit.

Abban reménykednek, azzal, hogy szinte már apokaliptikus jövőképet vázolnak fel Antonescu veresége esetére, a szimpatizánsok és a párt illetékesei is belátják majd: elemi érdekük, hogy támogassák a győzelmét. Előbbiek a szélsőségek hatalomba kerülésétől tarthatnak, utóbbiak pedig attól, hogy elesnek az állami forrásoktól.

Mindazonáltal

ez a koalíciós partnerek irányába is üzenet – mégpedig azt üzeni, hogy nem bíznak bennük, nem számítanak arra, hogy sokáig kitartanának jelenlegi szövetségeseik mellett.

Ami annak fényében, hogy a kiszivárgott hírek szerint a szociáldemokraták nem különösebben törik magukat abban, hogy beleálljanak Antonescu kampányába, sőt a liberálisok sem lelkesednek érte testületileg, illetve hogy az értesülések szerint a PSD elnöke nem akarta, hogy a határozott és igencsak önjáró Ilie Bolojan ügyvivő államfő legyen a közös jelölt, nem is csoda.

Márpedig ez valóban nem túl fényes jövőt vetít előre.

Ugyanakkor éppen azért, mert ekkora jelentőséggel ruházzák fel Antonescu szereplését, önbeteljesítő jóslatként könnyen lehet a koalíció sírásója is, amennyiben nem lesz képes győzni. Ha ugyanis már előre meglebegtetik, hogy a veresége esetén a koalíció nemigen működhet tovább, akkor az ő bukását egyenértékűnek tekintik az egész kormány bukásával.

Mindezek alapján

olyan, mintha az érintett politikusok valójában csupán valamilyen ürügyet keresnének, hogy egérutat nyerjenek a kormányzati pozícióból való „kimenekülésre”.

Mindez annyiban érthető, hogy a kormány megszorító intézkedései, amelyeket a hatalmas költségvetési hiány visszanyesése érdekében volt kénytelen elfogadni, jelentős elkeseredést váltott ki a lakosságban, és valóban hozzájárult a kormánypártok népszerűségének csökkenéséhez, illetve az ellenzéki pártok – különösen a radikális, szélsőjobb alakulatok és elnökjelöltek – támogatottságának növekedéséhez.

Ha a kormányoldal pártjai úgy értékelik, hogy ebben a helyzetben jobb lenne ellenzékbe vonulni, erre Antonescu veresége jó ürügy.

Mint ahogy arra is, hogy a koalíciós pártok valamelyike egy ellenzéki államfőjelölt győzelme esetén átálljon, és egy új parlamenti többség kialakításához ajánlja fel értékes szolgálatait.

Most tehát Crin Antonescu személye minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bír a kormányoldal szempontjából. Aztán majd kiderül, hogy a koalíció messiása, sírásója vagy egérútja lesz.

Igaz, végső soron még mindig lehet egyszerre mindhárom.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

A Donroe-elv, avagy Amerika az amerikaiaké, de főleg az Egyesült Államoké

Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.

Somogyi Botond

Somogyi Botond

Trump és Venezuela: ki sem lóg a lóláb...

Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Most zárult le egy generáció fiatalsága

Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha nem lett volna elég a válságból, az alkotmánybírák gondoskodtak újabbról

Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Benes-dekrétumok: bebetonozott jogfosztás a jogállamiságra olyannyira finnyás EU-ban

Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha szlovákozásért járt a bocsánatkérés, járjon a románozásért is

Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.

Balogh Levente

Balogh Levente

Gazságszolgáltatás

Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.

Hirdetés