Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Akarunk még egyáltalán autonómiát?

2024. augusztus 02., 12:592024. augusztus 02., 12:59

Már azt hihettük, hogy az autonómia témája elfelejtődött az erdélyi, romániai közéletben, amikor ott melegítették fel, ahol a legkevésbé vártuk volna: a nagyszerű román állam kormánya méltóztatott állást foglalni a témában.

Nem mintha bármi köszönet lenne abban, hogy az Adrian Veștea fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter a Székely Szabadság napja résztvevőinek petíciójára adott válaszban megismételte az untig ismert, és semmilyen valóságalappal nem rendelkező román álláspontot arról, hogy az autonómia alkotmányellenes, hiszen a román alkotmány nem ismeri el a Székelyföld létezését, a Székely Nemzeti Tanáccsal való egyeztetéseket pedig azzal utasította el, hogy az nem rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal.

Azonban mégis jó, hogy a tárcánál vették a fáradságot, hogy megírják a válaszlevelet, hiszen ezzel megtették azt a szívességet, hogy ismét csak visszahozták a közbeszédbe az autonómia ügyét, amiről bizony a magyar pártok és szervezetek többsége megfeledkezni látszik.

Ennek nyomán már nem annyira meglepő, hogy Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, volt miniszter Tusványoson az autonómia kapcsán felvetette: az idei parlamenti választások után közelebb kerülhetünk az autonómiához.

Hogy ezt pontosan mire alapozta, nem tudni, de azért vélhetően nem járunk messze a valóságtól, ha úgy vélekedünk, hogy

a kijelentés mögött nem kevés kampánymegfontolás is áll.

Amire – szintén meglátva a remek kampánytémát – a kisebbik kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt szóvivője azonnal úgy reagált: ha az RMDSZ közel akar kerülni az autonómiához, akkor távol kerül a kormányzástól.

A román közigazgatási miniszter válasza kapcsán amúgy nem lehet elégszer megjegyezni, hogy furcsa lenne, ha egy EU- és NATO-tagállamban alkotmányellenesnek minősülne a számos EU- és NATO-tagállamban bevett gyakorlatnak számító területi és kulturális autonómia, mint ahogy tudomásunk szerint az alaptörvény tételesen nem is tartalmaz erre vonatkozó tiltást.

Az pedig igencsak érdekes, hogy a román kormány úgy értékeli: az ország állampolgárainak egy csoportja által igényelt önrendelkezésről csakis egy nemzetközi jogalanyisággal rendelkező entitás jogosult tárgyalni.

Nem biztos ugyanis, hogy Bukarest örülne annak, ha oda jutnánk, hogy egy nemzetközi jogalanyisággal rendelkező entitás – legyen szó valamely nemzetközi szervezetről vagy akár nagyhatalomról – kényszerítené rá a magyar autonómia biztosítására.

Igaz, az eddigiek alapján sokszor felmerült: nemzetközi kényszer, illetve egy Bukarest által mértékadónak tartott nagyhatalom nyomása nélkül nem lehet kivívni az autonómiát, de a román kormány érvelése még emellett is igencsak dadogósnak hat.

Mindamellett

érdemes feltenni a kérdést: akarja-e egyáltalán az erdélyi, székelyföldi, partiumi magyar közösség az autonómiát?

Az utóbbi időben ugyanis a téma nemigen szerepel a prioritások között, leszámítva az RMDSZ listáján parlamentbe jutott két nem RMDSZ-es képviselő tavaly év végi „gerillaakcióját”, amely során három, az autonómiával kapcsolatos tervezetet is benyújtottak a bukaresti parlamentben, hogy aztán a román többség önfeledt magyarellenes hőbörgés és uszítás közepette annak rendje és módja szerint elutasítsa.

Az RMDSZ azonban hivatalosan már rég nem emlegette az autonómiát prioritásként, és erre csak részben lehet legitim indok az, hogy az Ukrajna ellen az orosz kisebbség védelmének ürügyével Oroszország által indított háború miatt a kisebbségi jogok ügye kényes témává vált.

Hiszen

éppen Bukarest érdeke az, hogy a jogos kisebbségi követeléseket összemossa az orosz agresszióval, így ha hallgatunk, az olyan, mintha elismernénk, hogy igazuk van.

Holott a valóság ettől nem is állhatna távolabb, elvégre az autonómia éppen hogy a többség és a kisebbség közötti normális viszony megalapozója, a konfliktusok megelőzésének egyik kulcsa.

A gond csak az, hogy mindezt már százszor, ezerszer leírtuk és leírták, de igazából még a magyar közösségen belül sem sikerült érdemben közös nevezőre jutni arról, hogy mit akarunk.

Felbukkannak időnként tervezetek, de azokat nemigen előzi meg hosszas, átfogó egyeztetés, megbeszélés minden legitim magyar – figyelem: nem csak székely! – politikai és civil szervezet részéről.

Ennek az egyik fő oka természetesen a rivalizálásban keresendő, vagyis abban, hogy egyik párt sem szeretné, ha el kellene ismernie a másik kezdeményezésének legitimitását.

Pedig ha nem sikerül egy alaposan kidolgozott, összefésült, minden magyar szervezet által felvállalt tervezettel előállni, amelyet aztán professzionális kommunikációs kampány révén a román nyilvánossággal is megismertetünk, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán fölmerülne a parlamenti beterjesztése, akkor nincs is miről beszélni.

Amúgy a tervezetben azt sem árt rögzíteni, hogy

nem a székely „nemzet”, hanem a magyar közösség autonómiájáról van szó, a székely és a partiumi magyar többségű megyék esetében egyaránt.

Persze ez még odébb van: amíg nem állnak mellé teljes mellszélességgel politikai legitimitással, hivatalos választói felhatalmazással rendelkező szervezetek – értsd: az RMDSZ nem tűzi hivatalosan zászlajára, és nem teszi programja egyik legfontosabb elemévé –, addig a román állam intézményeinek részéről csak a közigazgatási miniszteréhez hasonló, lekezelő packázásokra számíthatunk.

Hiszen amúgy az ügy kiváló kampánytéma mind román, mind magyar oldalon,

az autonómiát zsigerből elutasító miniszter és kormánypárti szóvivő ugyanúgy az idei parlamenti választások előtti kampányidőszak bűvöletében nyilatkozott, mint a kincstári optimizmusról tanúbizonyságot tevő RMDSZ-es politikus.

Igaz, így legalább néha beszélünk az autonómiáról.

Mint valami rég eltűnt, talán már nem is élő rokonról, akiről sejtjük: valószínűleg sohasem látjuk többé.

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na és hol marad a becsületes Románia?

Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.

Bede Laura

Bede Laura

Úgy vezessünk, hogy mindenki hazaérjen!

Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Hirdetés