Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Akarunk még egyáltalán autonómiát?

2024. augusztus 02., 12:592024. augusztus 02., 12:59

Már azt hihettük, hogy az autonómia témája elfelejtődött az erdélyi, romániai közéletben, amikor ott melegítették fel, ahol a legkevésbé vártuk volna: a nagyszerű román állam kormánya méltóztatott állást foglalni a témában.

Nem mintha bármi köszönet lenne abban, hogy az Adrian Veștea fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter a Székely Szabadság napja résztvevőinek petíciójára adott válaszban megismételte az untig ismert, és semmilyen valóságalappal nem rendelkező román álláspontot arról, hogy az autonómia alkotmányellenes, hiszen a román alkotmány nem ismeri el a Székelyföld létezését, a Székely Nemzeti Tanáccsal való egyeztetéseket pedig azzal utasította el, hogy az nem rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal.

Azonban mégis jó, hogy a tárcánál vették a fáradságot, hogy megírják a válaszlevelet, hiszen ezzel megtették azt a szívességet, hogy ismét csak visszahozták a közbeszédbe az autonómia ügyét, amiről bizony a magyar pártok és szervezetek többsége megfeledkezni látszik.

Ennek nyomán már nem annyira meglepő, hogy Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, volt miniszter Tusványoson az autonómia kapcsán felvetette: az idei parlamenti választások után közelebb kerülhetünk az autonómiához.

Hogy ezt pontosan mire alapozta, nem tudni, de azért vélhetően nem járunk messze a valóságtól, ha úgy vélekedünk, hogy

a kijelentés mögött nem kevés kampánymegfontolás is áll.

Amire – szintén meglátva a remek kampánytémát – a kisebbik kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt szóvivője azonnal úgy reagált: ha az RMDSZ közel akar kerülni az autonómiához, akkor távol kerül a kormányzástól.

A román közigazgatási miniszter válasza kapcsán amúgy nem lehet elégszer megjegyezni, hogy furcsa lenne, ha egy EU- és NATO-tagállamban alkotmányellenesnek minősülne a számos EU- és NATO-tagállamban bevett gyakorlatnak számító területi és kulturális autonómia, mint ahogy tudomásunk szerint az alaptörvény tételesen nem is tartalmaz erre vonatkozó tiltást.

Az pedig igencsak érdekes, hogy a román kormány úgy értékeli: az ország állampolgárainak egy csoportja által igényelt önrendelkezésről csakis egy nemzetközi jogalanyisággal rendelkező entitás jogosult tárgyalni.

Nem biztos ugyanis, hogy Bukarest örülne annak, ha oda jutnánk, hogy egy nemzetközi jogalanyisággal rendelkező entitás – legyen szó valamely nemzetközi szervezetről vagy akár nagyhatalomról – kényszerítené rá a magyar autonómia biztosítására.

Igaz, az eddigiek alapján sokszor felmerült: nemzetközi kényszer, illetve egy Bukarest által mértékadónak tartott nagyhatalom nyomása nélkül nem lehet kivívni az autonómiát, de a román kormány érvelése még emellett is igencsak dadogósnak hat.

Mindamellett

érdemes feltenni a kérdést: akarja-e egyáltalán az erdélyi, székelyföldi, partiumi magyar közösség az autonómiát?

Az utóbbi időben ugyanis a téma nemigen szerepel a prioritások között, leszámítva az RMDSZ listáján parlamentbe jutott két nem RMDSZ-es képviselő tavaly év végi „gerillaakcióját”, amely során három, az autonómiával kapcsolatos tervezetet is benyújtottak a bukaresti parlamentben, hogy aztán a román többség önfeledt magyarellenes hőbörgés és uszítás közepette annak rendje és módja szerint elutasítsa.

Az RMDSZ azonban hivatalosan már rég nem emlegette az autonómiát prioritásként, és erre csak részben lehet legitim indok az, hogy az Ukrajna ellen az orosz kisebbség védelmének ürügyével Oroszország által indított háború miatt a kisebbségi jogok ügye kényes témává vált.

Hiszen

éppen Bukarest érdeke az, hogy a jogos kisebbségi követeléseket összemossa az orosz agresszióval, így ha hallgatunk, az olyan, mintha elismernénk, hogy igazuk van.

Holott a valóság ettől nem is állhatna távolabb, elvégre az autonómia éppen hogy a többség és a kisebbség közötti normális viszony megalapozója, a konfliktusok megelőzésének egyik kulcsa.

A gond csak az, hogy mindezt már százszor, ezerszer leírtuk és leírták, de igazából még a magyar közösségen belül sem sikerült érdemben közös nevezőre jutni arról, hogy mit akarunk.

Felbukkannak időnként tervezetek, de azokat nemigen előzi meg hosszas, átfogó egyeztetés, megbeszélés minden legitim magyar – figyelem: nem csak székely! – politikai és civil szervezet részéről.

Ennek az egyik fő oka természetesen a rivalizálásban keresendő, vagyis abban, hogy egyik párt sem szeretné, ha el kellene ismernie a másik kezdeményezésének legitimitását.

Pedig ha nem sikerül egy alaposan kidolgozott, összefésült, minden magyar szervezet által felvállalt tervezettel előállni, amelyet aztán professzionális kommunikációs kampány révén a román nyilvánossággal is megismertetünk, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán fölmerülne a parlamenti beterjesztése, akkor nincs is miről beszélni.

Amúgy a tervezetben azt sem árt rögzíteni, hogy

nem a székely „nemzet”, hanem a magyar közösség autonómiájáról van szó, a székely és a partiumi magyar többségű megyék esetében egyaránt.

Persze ez még odébb van: amíg nem állnak mellé teljes mellszélességgel politikai legitimitással, hivatalos választói felhatalmazással rendelkező szervezetek – értsd: az RMDSZ nem tűzi hivatalosan zászlajára, és nem teszi programja egyik legfontosabb elemévé –, addig a román állam intézményeinek részéről csak a közigazgatási miniszteréhez hasonló, lekezelő packázásokra számíthatunk.

Hiszen amúgy az ügy kiváló kampánytéma mind román, mind magyar oldalon,

az autonómiát zsigerből elutasító miniszter és kormánypárti szóvivő ugyanúgy az idei parlamenti választások előtti kampányidőszak bűvöletében nyilatkozott, mint a kincstári optimizmusról tanúbizonyságot tevő RMDSZ-es politikus.

Igaz, így legalább néha beszélünk az autonómiáról.

Mint valami rég eltűnt, talán már nem is élő rokonról, akiről sejtjük: valószínűleg sohasem látjuk többé.

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A román–moldovai egyesülés esélyeitől Chișinău valódi szándékáig

Jelentős visszhangra találtak a Prut mindkét oldalán, sőt nemzetközi vonalon is Maia Sandunak, a Moldovai Köztársaság elnökének az esetleges moldovai–román egyesülésről mondott szavai.

Balogh Levente

Balogh Levente

A sodródás lett a román külpolitika fő irányvonala?

A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.

Balogh Levente

Balogh Levente

A Donroe-elv, avagy Amerika az amerikaiaké, de főleg az Egyesült Államoké

Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.

Somogyi Botond

Somogyi Botond

Trump és Venezuela: ki sem lóg a lóláb...

Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Most zárult le egy generáció fiatalsága

Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha nem lett volna elég a válságból, az alkotmánybírák gondoskodtak újabbról

Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Benes-dekrétumok: bebetonozott jogfosztás a jogállamiságra olyannyira finnyás EU-ban

Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.

Hirdetés