Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

A választás, amely senkinek sem hiányzott

2025. május 02., 17:152025. május 02., 17:15

2025. május 02., 18:242025. május 02., 18:24

Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.

Nem volt elég, hogy a tavalyi évben a forrongó geopolitikai helyzetet egyszerre négy választás is súlyosbította, az elnökválasztás végül világra szóló botrányba fulladt, miután állítólagos külföldi beavatkozásra utaló hírszerzési információkra hivatkozva az alkotmánybíróság érvénytelenítette a szélsőjobboldali, összeesküvéselmélet-hívő jelölt váratlan győzelmét hozó első forduló eredményét, és új választást rendelt el.

Mindez csupán tovább szította a tavalyi választások kapcsán már amúgy is történelmi magasságokat ostromló társadalmi feszültségeket, ami az utóbbi évek felelőtlen, hitelből történő kampányosztogatásról szóló, elkerülhetetlen megszorító intézkedéseket eredményező kormányzati politikájával megspékelve veszélyes gyúelegyet képez, és tovább növeli a bizonytalanságot.

Az országban rég volt ennyire kiszámíthatatlan a jövő – és ez igaz magára az elnökválasztásra is.

A tavalyi voksolást megelőző felmérések kudarca nyomán, amely miatt a közvélemény-kutató intézetek még mindig valahol a Mariana-árok mélyén kutatnak a hitelességük után, egyszerűen sarlatánság lenne érdemi jóslatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy ki juthat be a második fordulóba és ki lehet a végső győztes.

A tavalyi választás lenullázása miatti felháborodás, a mainstream pártok elleni közhangulat és a szuverenista trend miatt ugyanakkor az valóban valószínűnek tűnik, hogy a szélsőjobboldali George Simion lesz azon két jelölt egyike, aki a második körben megmérkőzhet majd az államfői tisztségért, de azt a kristálygömböt még nem alkották meg, amely megmutatná, hogy ki lehet az ellenfele.

Simion támogatottsága persze nem „alanyi jogon” jár, hiszen az csupán annak köszönhető, hogy maga a szélsőjobboldal nanorobotokkal felturbózott üdítőkben hívő neofasiszta guruja, Călin Georgescu látta el kóserpecséttel.

Illetve a választási taktikázásnak is betudható, amely nyomán a másik szélsőjobboldali párt, a Fiatal Emberek Pártja nem indított saját jelöltet, hanem beállt mögé. És nem utolsó sorban az alkotmánybíróságnak, amely még mindig vitatható megalapozottságú ítéletével tavaly kiiktatta a versenyből a harmadik potenciális szélsőjobbos jelöltet, Diana Șoșoacát.

Hogy a kormánykoalíció közös jelöltje, Crin Antonescu mire lesz képes, az a saját hitelessége mellett a kormánypártok mozgósító erején is múlik. Hogy miért lenne alkalmas az államfői tisztségre, az még mindig kérdéses – talán abban reménykedtek az őt a politikai elfekvőből előrángató pártvezérek, hogy jó tíz év után kellőképpen feledésbe merült, mit vitt véghez a politika élvonalában, és ezzel viszonylag hitelesen képes lesz majd eljátszani a kívülről jött embert, aki majd mindent helyre hoz, amit az elődei elrontottak.

Az ugyanakkor látható, hogy

ha visszafogottabban is, de azért ő is próbálja megszólítani a szélsőségek iránt kevésbé fogékony, de a szuverenista gondolatot felkaroló polgárokat.

A második körre szintén esélyesnek tartott, pártfüggetlen bukaresti főpolgármester, Nicușor Dan is a rendszeren kívüli jelöltként szeretné magát pozicionálni – azonban a román főváros élén bírálói szerint eddig nem sokat tett le az asztalra, és tavalyi második mandátumát is csupán annak köszönheti, hogy nem a fősodratú pártok színeiben indult. Mindez akár az elnökválasztáson is működhet, aztán majd legfeljebb ő is ellébecol öt évig a Cotroceni-palotában – ha csak a parlamenti többség egyszer úgy nem dönt, hogy elmozdítja a helyéből a párthátszél nélküli politikust.

Az amerikai és nyugat-európai, illetve magyarországi minta alapján Romániában a Georgescu–Simion-álompáros által az eredeti torz karikatúrájaként gerjesztett szuverenista hullámot meglovagolva az egykor a Colectiv-tragédia miatt a miniszterelnöki székből dicstelen körülmények között távozni kényszerülő volt szociáldemokrata kormányfő, Victor Ponta is versenybe szállt.

Ám a lelkes Trump-majmolás vélhetően nem lesz elég ahhoz, hogy sikerrel is járjon.

Ahhoz még túl élénken él az emlékezetben mind a Colectiv-ügy, mind az, hogy indulásának bejelentéséig a PSD parlamenti képviselőjeként tevékenykedett, aminél fősodratúbb párt kevés van Romániában.

A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke, Elena Lasconi a jelek szerint most nem örvend akkora támogatásnak, mint amikor tavaly második helyen bejutott a végül meg nem tartott második fordulóba, azonban segítheti őt az együttérzés-faktor, amelyet az vált ki, hogy pártja a rossz támogatottsági adatait látva inkább kisasszézott mögüle, hogy a korábbi pártelnököt, Dant támogassa.

Ezzel nagyjából le is járt a második körre esélyes jelöltek sora – már az előzetes felmérések szerint. Érdemes ugyanakkor kitérni arra, hogy bár a szuverenista irányvonal nyugati sikerei nyomán Romániában is népszerűvé vált a mainstream pártok és az EU központi vezetése által megtestesített központosító, birodalmi gondolkodású bürokrácia és a tagállamok jogainak folyamatos csorbítását célzó politika elleni fellépés szükségességének gondolata,

a magukat szuverenistának mondó politikusok valójában a klasszikus szélsőjobb retorikáját alkalmazzák.

Eközben a nyugati szuverenista pártok – bármennyire is igyekszik őket a fősodratú sajtó szélsőjobbosnak bélyegezni – igyekeznek elhatárolódni a szélsőjobbtól, ezért is van az, hogy az ezt nem kellő intenzitással meglépő német AfD kapcsán még mindig óvatosak.

Romániában viszont a szuverenisták jellegzetessége a magyarellenesség, a büdös szájú, sajtszagú bocskorban tocsogó sovinizmus.

Georgescu a magyarellenes fellépéseiről hírhedt Vasgárda szimpatizánsaként neonáci csoportokkal tart kapcsolatot, Simion a futballhuliganizmus iskoláján nevelkedett, és ő áll az úzvölgyi temetőben megszervezett magyarellenes pogromkísérlet mögött, miközben hűséges famulusává fogadta a magyargyűlölet nyolc danos mesterét, Dan Tanását.

Maga Victor Ponta ugyan eddig lájtosabbnak tűnt, de

azzal, hogy nyilvánosan kifakadt az ellen, hogy Romániának az őshonos magyar közösségből származó pénzügyminisztere legyen, sőt ezt egyenesen nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette, ő is felült a magyargyűlölet-vonatra

– hiszen ezzel a magyarellenességre kondicionált román társadalomban bármikor bármelyik politikai oldal képes néhány százaléknyi vokssal többet szerezni. Ezért is állapítottuk meg fentebb, hogy Romániában a szuverenizmus csupán torz karikatúrája a központosítás helyett a valódi demokrácia, a népakarat elsődlegességét hirdető gondolatnak.

Ebben amúgy a fősodratú politikumnak is megvan a maga felelőssége –

ha a PSD, a PNL és az RMDSZ alkotta, rövid ideig az USR-t is soraikban tudó kormányok az elmúlt években példásan irányították volna az ország ügyeit, akkor a Georgescuk, a Simionok és a Ponták támogatottsága sem lenne ekkora, bármennyi TikTok-fiók is próbálná népszerűsíteni őket.

Igaz, ez még nem változtat azon a tényen, hogy nemhogy egy ország, de még egy kóbor kutyák által televizelt, másfél négyzetméteres homokozó működtetésére is alkalmatlanok és méltatlanok.

A vasárnapi első forduló előtt tehát

elvileg az a kérdés, hogy a szuverenista oldal vagy a hagyományos pártok képesek jobban mozgósítani, vagy esetleg valamelyik liberális jelölt előzni tud a surranópályán.

Aztán ha a hétfő reggeli adatok majd azt mutatják, hogy John Ion Banu nyerte meg az első fordulót, legfeljebb majd unottan legyintünk, hogy láttunk már ilyet.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Egy választási kudarc anatómiája, avagy mi lesz a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokkal?

A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?

Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Az erdélyi magyarok egy részét nem akarjuk lecserélni, ugye?

Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.

Balogh Levente

Balogh Levente

A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége

Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.

Somogyi Botond

Somogyi Botond

Erdélyi szavazótömb? Egyszerű és bonyolult

Retteg az erdélyi szavazatoktól a magyarországi választók egy része. Teljesen alaptalanul – tenném hozzá gyorsan. Ha minden szavazatra jogosult személy elmenne és a Fideszre szavazna, akkor sem tudnánk jelentősen befolyásolni a választás végeredményét.

Balogh Levente

Balogh Levente

A Hormuzi-szorosban süllyed el a NATO?

Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Tanulságok egy még le sem zajlott választás kapcsán

Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.

Hirdetés