JEGYZET – Valami nagyon nagy csúnyaságra készülődnek, mert túl hevesen tagadják a kiszivárogtatott híreket, márpedig nálunk az akár ősi szokásnak is mondható, hogy amit annyira tagadnak, az holtbiztosan bekövetkezik.
2017. április 24., 23:212017. április 24., 23:21
Kezdődött a kampánybeli megaígérettel, a csillagos eget ostromló fizetésemeléssel, ami a kormányzás kezdetére gyorsan kipukkant. Gondolták, így volt ez már elégszer, majd elfelejtik az emberek, és beérik valami kis mentegetéssel, miszerint akarták volna, csak kiderült, az átkos örökség üresen hagyta az államkasszát. Úgyhogy türelem rózsát terem, nemsokára sikerül újból felpumpálni. Aztán elfelejtik, hová is dobták a pumpát, és megígérik a közvetkező parlamenti ciklusra.
Ez eddig is bevált, egymásra dobálták a felelősséget az egymást váltó kormányok, de mostanra megelégelhette az istenadta nép a hitegetéseket, és utcára vonult. Akkor jött az újabb csali, a tíz éve már megrágicsált egységes fizetési rendszer, amiről majdnem minden nap mesél egy sort a munkaügyi miniszter, a kis tűzrőlpattant oltyán menyecske, aki mondja, mondja rendületlenül, de látszik rajta, hogy már az elején elveszti a fonalat, amire rá sem hederít.
Csakhogy köztudott: a sok beszéd szegénység, úgyhogy az ígéreteket beváltatni óhajtóknak sem elég ez a napi szóáradat. A helyzet a fele sem tréfa állapot felé sodródott, amikor valakinek eszébe jutott, hogy az üresség csak az államkasszát jellemzi, nem úgy, mint a magánnyugdíjalapot, amit néhány éve a szó legszorosabb értelmében kényszerrel duzzasztattak fel a pályakezdő dolgozókkal. Az a pénz csak úgy ott hever, nosza, rajta, vegyük el – mondhatták a fiúk, biztatgatva egymást az első lépésre. Kiszivárgott a szándék, és rögtön következett a felháborodás. Mindenki tagadott, pislogott, bizonykodott, de szavaik közé ügyesen belopták, hogy más országok ezen már rég túl vannak.
Ekkor ujjongtam én fel, hogy lám csak, nem csalódtam: ha valamit ennyire tagadnak, akkor annak biztosan épp az ellenkezője igaz. A tagadásba bekapcsolódtak a biztosítótársaságok, illetve azok felügyelő szerve, ment a sumák keményen, de megint csak becsúszott egy aranyat érő infó: az egyik legnagyobb magánnyugdíjjal foglalkozó külföldi bank a befolyó pénzeket állampapírokba fekteti. Vagyis az invesztálás álneve alatt a hiányzó költségvetési pénzeket segít valahogy pótolni. Az állami nyugdíjalapról már rebesgetik egy ideje, hogy a semmibe szállt, ha ez is követi, a nyugállománytól még messzire lévők is felkészülhetnek a csődbe menésre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok