Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

2025. június 20., 19:502025. június 20., 19:50

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Főleg úgy, hogy nem csak a leendő koalíciós pártok, de az államfő és az általa kiszemelt miniszterelnök-jelölt között is jelentős konfliktus alakult ki, mivel előbbi nem akart imázsvesztést elszenvedni amiatt, hogy ígérete ellenére mégis emelkedne az áfa, utóbbi viszont áfaemelés nélkül nem látja megvalósíthatónak a tervezett deficitcsökkentést.

Így

már az is fölmerült, hogy végül mégsem abban a formában alakul meg a kabinet, ahogy eltervezték – például technokrata miniszterelnök vezeti majd, vagy teljes egészében szakértői kormány lesz.

Végül a jelek szerint az eredetileg szándékolt formában jön létre a kormány, de nem lesz könnyű dolga.

Egy koalíciós kormányban általában véve is nehezebb rendet tartani, de ha egyenesen négy párt alkotja, akkor megtöbbszöröződik a konfliktusok valószínűsége.

Főleg ha már a megalakulási folyamat során kígyót-békát kiabálnak egymásra a pártok egymás gazdasági ügyekkel kapcsolatos álláspontja miatt, vagy azért, mert elégedetlenek a nekik jutott tárcák súlyával.

Azzal pedig, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) kizsarolta, hogy a két legnagyobb kormánypárt, vagyis ő és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a korábbi ciklushoz hasonlóan rotációs alapon töltse be a miniszterelnöki tisztséget, még tovább növeli az instabilitási faktort.

Már eleve az sem kedvező előjel, és nem válik az érintett pártok és politikusok dicsőségére, hogy hosszú hetekbe telt, amíg valamilyen formában közös nevezőre tudtak jutni a kormány összetételéről.

Hiszen az ország gazdasága a hitelből való gátlástalan túlköltekezés miatti költségvetési hiány következtében igencsak nehéz helyzetben van, ezért sürgős és fontos lett volna a lehető leghamarabb egy teljes jogú kormány felállítása, hogy minél gyorsabban hozzá lehessen kezdeni a szükséges gazdasági intézkedések megvalósításához.

Mindez, illetve

az elmúlt évek rossz kormányzása miatti tömeges, a szélsőjobboldal előretörését eredményező protestszavazás azonban a jelek szerint nem volt elég az Európa-barátnak mondott hagyományos pártok számára, hogy ne akarjanak folyamatosan taktikázni.

Különösen igaz ez a PSD-re, amely annak ellenére, hogy jelentősen vesztett a támogatottságából, mégiscsak első helyen végzett a parlamenti választáson, és továbbra is királycsináló szerepben van – vagyis nélküle nem jöhet létre életképes kormánytöbbség.

Ennek tudatában – borzasztó gazdasági helyzet ide, szélsőjobb oda – olyan feltételeket támasztott a kormányra lépéshez, amelyek révén garantáltnak véli, hogy a következő választásokon a lehető legjobban jön ki az egész kormányzási hercehurcából.

Persze hivatkozhat arra, hogy a legnagyobb frakcióval rendelkező párt, és már csak a szokásjog alapján is neki járna a miniszterelnöki tisztség, amelynek feladásáért cserében gesztusokat vár el a koalíciós partnerektől,

jelenleg azonban nem szokványosa helyzetben vagyunk, hiszen az ország gazdasága romokban hever.

Éppen ezért valójában még jól is jön számára, hogy miután az elmúlt másfél évben a PSD-é volt a miniszterelnöki poszt, most, amikor a legsúlyosabb, a lakosság számára legfájdalmasabb megszorító intézkedéseket kell majd elfogadni a deficit csökkentése érdekében, nem egy szociáldemokrata párti miniszterelnökre zúdulnak majd a bírálatok.

Másfél-két év múlva aztán, amikor már a fájdalmas lépéseket megtették, és elkezd megmutatkozni a hatásuk, már hálásabb feladat lesz a választások előtt átvenni a kormány irányítását, hogy azzal dicsekedjenek: ők vezették ki az országot a válságból.

Aztán ha mégsem sikerült rendbe tenni addig a gazdaságot, legfeljebb nagyvonalúan bejelentik, hogy inkább mégsem szeretnék megfosztani a liberálisokat attól a megtiszteltetéstől, hogy ők irányíthatják a kormányt.

A párt központi és önkormányzati illetékeseit, illetve klientúráját azonban a válságos időkben nem lehet források nélkül hagyni, ezért aztán a kormányzati részvétel és kulcsfontosságú minisztériumok megszerzése elengedhetetlen.

És hogy a klientúra nem panaszkodjon annyira, a párt ugyan fél szájjal támogatja a költségvetési kiadások részleges lefaragását, ami egyes pótlékok lefaragásával, sőt egyes esetekben elbocsátásokkal jár, de azért inkább a baloldal régi rögeszméjét, a progresszív adózást erőlteti, nehogy már ne nőjön a teljesítmény büntetésével az adócsalás mértéke, és

nehogy ne igazolja be a thatcheri klasszikust, miszerint a baloldallal csak az a baj, hogy előbb-utóbb kifogy a mások pénzéből.

A rotációs miniszterelnöki mandátum erőltetésével sem azt mozdítja elő, hogy a kormány stabilan és hatékonyan tudjon működni, hiszen legutóbb is beigazolódott: hiába adnak valamit írásba, az egyszerű kormányfőcsere végül hosszú hetekig húzódó kormányátalakítási vitákat eredményezett, amely végül az RMDSZ kormányból való kipaterolásához vezetett, miután a román pártok szemet vetettek az általa birtokolt pénzes tárcákra.

Ez most is könnyen előfordulhat, sőt mivel az USR kormányzati szereplésével a PSD-nek és a PNL-nek így is megvan a többsége, alapvetően

az RMDSZ súlya minimális, így sok beleszólása akkor sem lesz a kormány stratégiájába, ha tagja lesz a koalíciónak.

Persze az USR kormányzati szereplése is olyan tényező, amely inkább az instabilitást valószínűsíti a stabilitás helyett, már az előző koalíciós részvétele is az után ért véget, hogy a neoliberális-progresszív hübrisz jegyében meggyőződése volt, hogy mindeninél jobban tud mindent is, ezért folyamatosak voltak a konfliktusok, és a mostani koalíciós tárgyalások során tapasztalható előjelek is azt vetítik előre, hogy ez most sem lesz másként.

Így aztán

könnyen megtörténhet, hogy ezúttal sem éri meg kormányon a következő választást, akkor pedig mégiscsak jól jön majd az RMDSZ a többség biztosításához.

A PNL közben hiába kapja meg a miniszterelnöki tisztséget, szorult helyzetben van, hiszen a már említett megszorító intézkedések szükségessége miatt ő lesz az a párt, amely végig kirakatban lesz, amikor a lakossági elégedetlenség a tetőfokára hág.

Ez ugyan a tapasztalatok alapján Ilie Bolojan ügyvivő pártelnököt, a miniszterelnöki tisztség várományosát a legkevésbé sem hatja meg, és ha sikerül rendezni az államfővel az áfaemelés miatt kirobbant vitát, a korábbi, a nagyváradi és a bihari önkormányzat, majd a szenátus élén alkalmazott gyakorlatot folytatva bizonyára mindent megtesz majd, hogy a szükséges lefaragásokat a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban vigye majd véghez, szokás szerint nem törődve azzal, hogy ezzel mennyit árt a saját és a pártja imázsának.

Egyáltalán nem kizárható azonban, hogy a párton belül akadnak majd olyanok – nem is kevesen –, akik Bolojan imázsáért nem aggódnak, a pártéért és a sajátjukért viszont annál inkább, ezért aztán megpróbálják majd félreállítani, ha túl jól akar seperni.

A leküzdendő gazdasági akadályok, az egyre forróbb geopolitikai környezet és a pártok közötti torzsalkodások tehát igencsak nehézzé és kétségessé teszik a leendő kabinet sorsát.

Küzdelmes út lesz, várhatóan sok konfliktussal, és valószínűleg a koalíció nem a most megalakuló formában éri majd meg a következő választásokat.

De nem is ez a fontos, hanem az, hogy sikerüljön a lehető legkisebb megrázkódtatást okozva legalább részben helyreállítani az ország gazdasági egyensúlyát.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin bekóstolta a NATO-t

Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.

Makkay József

Makkay József

Bolojan reformcunamija: ígéret vagy illúzió?

Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.