Makkay József

Makkay József

A bűnbaknak kikiáltott Gagauz Autonóm Tartomány

2023. május 16., 12:242023. május 16., 12:24

2023. május 16., 13:152023. május 16., 13:15

Az utóbbi időben a moldovai és a romániai sajtó hangulatkeltő cikkekkel esett neki a Moldovai Köztársaságban működő Gagauz Autonóm Tartománynak, amelyről azt írják, hogy lakosságának többsége oroszbarát, és a kormányzóválasztást megnyerő Evghenia Guţul baskán is Moszkva embere. Az persze kizárt lenne, hogy a gagauzok és vezetőik románbarátok legyenek, hiszen ahova Románia beteszi a lábát, ott esély nem marad más népcsoportok autonómiájára.

A romániai tapasztalatokból és a két világháború közötti román megszállásból mindezt jól ismerik a gagauzok.

A Chișinău orra előtt elhúzott mézesmadzag az európai uniós csatlakozásról a moldovai lakosság egy részét lelkesíti ugyan, azonban a gagauzokat biztosan nem. Nagyon jól tudják, hogy az uniós csatlakozással a Moldovai Köztársaság még közelebb, talán egy lépésre kerül a Romániával való egyesüléshez, ami meglátásuk szerint autonómiájuk végét jelentené. Ismerve a romániai kisebbségellenes politikai berendezkedést – amelynek fokmérője az erdélyi magyarságtól immár három évtizede megtagadott helyi és kulturális autonómia –, a gagauzok régóta készülnek erre a pillanatra. Már 2014 februárjában Chișinău által el nem ismert referendumot írtak ki, hogy

amennyiben a Moldovai Köztársaság Romániával egyesül, a Gagauz Autonóm Tartomány függetlenedne, azaz kiválna az új államból.

Az utóbbi években a helyzet annyiban változott, hogy az EU-barát moldovai kormány és államfő még közelebb hozta az országot Romániához, ami óhatatlanul kihat a gagauzok életére is. Mivel a legtöbb gaguz ma orosz nyelven kommunikál az autonóm tartományban – a régióban az orosz, a gagauz és a román is hivatalos nyelv –, a román titkosszolgálatoknak és propagandagépezetnek mindez kiváló alkalom arra, hogy lejárassák, megbélyegezzék a gaguzokat és az 1990-es évek elején kiharcolt autonómiájukat.

Tíz évvel ezelőtt jártam újságíróként riportúton Gagauziában, amikor Mihail Formuzal baskánnal, Gagauzia korábbi kormányzójával is találkoztam egy hosszabb interjú erejéig. Egyhetes ott-tartózkodásom alatt gagauz történészekkel, üzletemberekkel és tanárokkal is sikerült beszélgetnünk, akik kivétel nélkül hatalmas megvalósításnak tartották az autonóm tartomány létrejöttét. Ami nagyjából azzal kezdődött, ahogyan Bukarest vélekedik a Székelyföldről:

a chișinăui parlament és a kormány kijelentette, hogy Gagauzia nem létezik.

Akkoriban talált hasonló elutasításra a transznisztriai orosz közösség önállósodási törekvése is. Ez utóbbi véres háborúba torkollott, azonban gagauz vendéglátóim elmondták, hogy ők nem akarták ezt az utat folytatni. Ajánlatot tettek Chișinău számára, hogy békés úton rendezzék Gagauzia jövőjét. Az orosz hadsereg transznisztriai bevonulása nélkül azonban erre aligha kerülhetett volna sor.

A moldovai politika végül engedett, és egy hosszú tárgyalássorozat végén – a románbarát pártok kemény tiltakozása ellenére –, 1994-ben a moldovai parlament törvényben rögzítette Gagauzia autonómiáját. A Chișinăuval megkötött jogi szerződés azt is kimondja, hogy amennyiben megváltozik az ország államformája – a Moldovai Köztársaság Romániával vagy más országgal egyesül –, a gagauzoknak joguk van függetlenségük kikiáltásához.

Évek óta figyelemmel követem a gagauzok boldogulását, ami hol barátibb, hol ellenségesebb viszonyt jelent Chișinăuval. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy a moldovai kormány nem utalja át idejében a Komrat székhellyel működő autonóm tartományt megillető pénzeket.

Az elmúlt évtizedekben a régiót sokban segítette Törökország:

a törökökkel szoros rokonságot ápoló gaguz fiatalok közül sokan tanulnak Törökországban, illetve török üzletemberek fektetnek be az autonóm régióba.

Gagauzia válaszút előtt áll. Valószínű, hogy autonómiáját hosszabb távon csak török és orosz segítséggel tudja megóvni. A sokismeretlenes jövő egyelőre azonban nekik kedvez, hiszen nem csak a gagauzok, hanem a moldovaiak többsége sem kér Romániából. Mint ahogy az európai uniós tagság is a jövő ködébe vész.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin bekóstolta a NATO-t

Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.

Makkay József

Makkay József

Bolojan reformcunamija: ígéret vagy illúzió?

Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.