A 13–16. századra keltezett temetőben 181 sírt tártak fel, az egyik, félreeső helyen található sírban bukkantak a feltételezett vámpírra. (Képünk illusztráció)
Fotó: Express de Banat
Első alkalommal, több mint négyszáz év távlatából sikerült rekonstruálni annak a férfinak az arcát Horvátországban, akit saját korában vámpírnak tartottak.
2026. február 22., 15:142026. február 22., 15:14
2026. február 22., 15:152026. február 22., 15:15
A férfi csontjait régészek a horvátországi Racesa középkori erődjének romjai között tárták fel. A lelőhely egyike azoknak a ritka helyszíneknek, amelyek közvetlenül kapcsolatba hozhatók a Közép-Európában és a Balkánon elterjedt vámpírellenes temetkezési gyakorlatokkal – írta az Index.hr horvát hírportálra hivatkozva hirado.hu, képet is közölve.
A vizsgálatok szerint a holttesttel a közösség félelmét tükröző módon bántak:
A 13–16. századra keltezett temetőben 181 sírt tártak fel. A terület előbb a templomos lovagokhoz, majd a johannitákhoz, vagyis a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendhez köthető, e rendek jelentős katonai és közigazgatási szerepet töltöttek be a középkori Szlavóniában. A legtöbb elhunytat a korabeli keresztény rítus szerint, hanyatt fekve, kelet-nyugati tájolással helyezték sírba, utólagos bolygatás nyomai nélkül.
A 157-es számú sír azonban jelentősen eltért a többitől. Az itt nyugvó, mintegy 164 centiméter magas férfi 40–50 éves korában halt meg. A bioarcheológiai elemzés alapján élete során több komoly sérülést szenvedett: egy korábbi felső állcsonttörése torzulással gyógyult, bordái halálakor még nem forrtak össze teljesen, és más traumák is ismétlődő erőszakra utaltak. Halálát egy éles eszközzel a koponya tájékára mért végzetes ütés okozta. A legkülönösebb azonban nem az erőszakos halál ténye, hanem a temetés módja volt. A koponyát mintegy harminc centiméterrel a nyaktól távolabb találták meg, ami utólagos beavatkozásra utal.
A hasra fektetés a korabeli hiedelemvilágban bevett módszernek számított annak megakadályozására, hogy a halott „visszatérjen” az élők közé: úgy tartották, ha fel akarna kelni, csak még mélyebbre ássa magát a földbe. A sír a templom falához közel, a temető egyik legkedvezőtlenebb pontján helyezkedett el, ami a közösségen belüli jelképes kirekesztésre utalhat.
Natasa Sarkic, a kutatást vezető bioarcheológus szerint a férfi életében legalább három komoly erőszakos esemény érte. Az egyik maradandó arctorzulást okozott, egy rosszul gyógyult bokatörés pedig sántítást eredményezhetett. Az ilyen testi elváltozások egy zárt közösségben hozzájárulhattak ahhoz, hogy az illetőt félelmetesnek tartsák.
A középkori szláv és bizánci keresztény hagyomány szerint a halál nem azonnali lezárást jelentett, hanem átmeneti állapotot: a lélek negyven napig a test közelében marad, és csak ezt követően indul a túlvilág felé.
A balkáni folklór a vámpírokat éjszaka támadó, betegségeket, akár járványokat terjesztő lényekként írta le. A hiedelmek szerint különféle megelőző módszereket alkalmaztak: karót vertek a testbe, levágták a fejet, kövekkel nehezítették el a holttestet, vagy kavicsokat helyeztek a szájába. Hasonló eseteket Lengyelországban, Csehországban és Szerbiában is feljegyeztek.
A férfi arcát korszerű igazságügyi arcrekonstrukciós eljárással állították helyre.
A modell alapján – az európai populációkra jellemző átlagos lágyrészvastagsági adatok felhasználásával – három arcváltozat készült: két tudományos igényű, szürke tónusú és egy művészi interpretáció.
A rekonstrukció markáns arcvonású, enyhe aszimmetriákat mutató férfit ábrázol. A becsült agytérfogat 1488 köbcentiméter, ami valamivel meghaladja az átlagot, ám a kutatók szerint ez önmagában sem betegségre, sem rendkívüli szellemi képességekre nem utal.
A szakemberek szerint a lelet jól illeszkedik az európai vámpírellenes temetkezések ismert mintázatába. A bomlás természetes jelenségei – a gázképződés miatti felfúvódás, a bőr elsötétedése vagy a testnedvek kifolyása – a korabeli szemlélők számára a vámpírhiedelmek bizonyítékának tűnhettek, és magyarázatul szolgálhatnak a sír utólagos bolygatására.
A kutatók szerint a racesai feltárás azt mutatja, hogy a „nyugtalan halottaktól” való félelem mögött valós személyek, súlyos élettörténetek és konkrét társadalmi mechanizmusok húzódtak meg.
Középkori temetőre bukkantak a régészek a lugosi Iulia Hașdeu Gimnázium udvarán. Bár a feltárási munkálatoknak eddig csak 10 százalékát végezték el, már 53 sírt azonosítottak a középkori temetőben, amelyek a 16. század közepétől 1820-ig datálhatók.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!