Páva Adorján
2018. június 27., 09:502018. június 27., 09:50
Máris páratlan izgalmakat, szurkolói és közösségi élményeket szállít a labdarúgó-világbajnokság, és ugye a java még hátravan. Igazából ebben nincs semmi különönös, azonban a világ legnépszerűbb sporteseményének idei oroszországi kiadása immár igazoltan képes felülmúlni a vébéfogyasztás közben elengedhetetlen csámcsognivalók korábbi kínálatát. Ezt pedig a videóbíró bevezetésének köszönhetjük.
Köztudott, hogy a labdarúgás az egyik „legkonzervatívabb” sportág: a szabályalkotók testülete sokáig arra törekedett, hogy – lassan adagolt, kisebb változtatásokkal – megőrizze a foci eredeti küldetését, varázsát. Amelynek bizony szerves, éltető része az emberi tényező, az emberi hiba, hiszen egy téves bírói ítélet ugyanúgy évtizedeken át örökzöld téma maradhat, ugyanúgy generációkról generációkra száll a felidézése, mint egy világra szóló siker felelevenítése. A futball „romantikusai” nemhiába hasonlítják a labdajátékot a szerelemhez, amely többek között azért az egyik legösszetettebb, leginkább magával ragadó érzésünk, mert néha bizony igazságtalan.
Ezzel a megmagyarázhatatlan, de nagyon emberi „szenvedni akarással” ment szembe a sportág szabályalkotó testülete (IFAB), a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség – videóbíró bevezetését szorgalmazó – vezetősége pedig természetesen hozzájárult, hogy az oroszországi vébén is alkalmazzák. A fő érv: a labdarúgás úgy felgyorsult, hogy emberi szemmel képtelenség minden apró, de sorsokat eldöntő részletet lefedni, miközben a csúcstechnológia régóta a partvonal mentén melegít, és alig várja, hogy szerephez jusson, segítsen, bizonyítson.
Az első oroszországi benyomások jók voltak, hiszen a VAR (az angol Video Assistant Referee szókapcsolat rövidítése) rendszer egyértelműen segítette a pályán ténykedő játékvezető munkáját. Csakhogy hamar bebizonyosodott, hiába a képernyőt vizslató segítők, hiába a többtucatnyi kamera, a visszajátszás: egyetlen mérkőzésen több olyan vitatott helyzet adódhat, amelyben a technika képtelen százszázalékosan igazságot teremteni. Mert az „ősi” szabályokat nem a „gondolkodó” okosgépek írták, hanem a játékos emberek.
A vébé első napjaiban érezhető volt, hogy a videóbírót kezelők csak akkor „súgtak” a játékvezető fülébe, ha egyértelmű szabálytalanságot engedett tovább a sípmester. Viszont például a „75 százalékban” tizenegyesgyanús helyzetre már inkább nem figyelmeztették a pályán loholó bírót, aki ennek tudatában – döntéshozóként – rendszerint tiszteletben tartotta kamerás társainak jelzéseit.
Már az elmaradt videózások miatt is adódtak elégedetlenségek a játékosok, szövetségi kapitányok, szurkolók körében, de az igazi felfordulás akkor alakult ki, amikor a csoportkör harmadik fordulójában, a továbbjutásról döntő Irán–Portugália meccsen a játékvezető kezéből „kicsúszott” a találkozó, a VAR-rendszer kezelői pedig sorozatos beleszólásaikkal csak fokozták a sípmester összezavarodottságát. A paraguayi bíró összesen legalább 10 percet eltöltött azzal, hogy hosszasan „füleljen”, majd kiverekedje magát a reklamálók köréből, visszanézze az eseteket, és végül – Cristiano Ronaldo kiállításgyanús megmozdulásakor, illetve az iráni egyenlítő gólt eredményező tizenegyeskor – továbbra is erősen vitatható döntéseket hozzon.
Túl a vébémérkőzések felén megállapítható, hogy a videóbírós rendszer sokat segít bizonyos esetekben. Azonban immár világos, hogy a figyelő szemek látóhatára is véges, korlátolt: egy gyenge játékvezető, akit meghalad a tét, így is sok mindent el tud rontani. Azaz most úgy néz ki, hogy nagy szerelmünk, a labdarúgás a csúcstechnológia okozta válságot is túléli valahogy.
Balogh Levente
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Rostás Szabolcs
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Balogh Levente
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Balogh Levente
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Páva Adorján
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
Balogh Levente
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Rostás Szabolcs
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
szóljon hozzá!