Vezetőváltás a Kriza János Néprajzi Társaságnál

Pozsony Ferenc alapító elnök viszszavonulása után Jakab Albert Zsoltot választotta elnökévé a  Kriza János Néprajzi Társaság. A társaság péntek délután Kolozsváron tartott közgyűlésén hozott döntéséről Pozsony Ferenc leköszönő elnök tájékoztatta az MTI-t.

Fiatalok veszik át a munkát

Pozsony Ferenc 1990-es alapítása óta vezette a társaságot. Elmondta, elérkezett az ideje annak, hogy a fiatalok vegyék át a munkát. A leköszönő elnöknek tiszteletbeli elnöki címet ajándékozott a közgyűlés. Jakab Albert Zsolt korábban is a Kriza János Néprajzi Társaság belső munkatársa volt, a társaság digitalizációs programjait vezette. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néprajz szakán szerzett diplomát, 2011-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen védte meg doktori dolgozatát. Szakterülete: a kolozsvári emlékállítás, emlékünnepségek kutatása.

A társaság alelnökévé Peti Lehelt, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet belső munkatársát és Szabó Árpád Töhötömöt, a társaság korábbi alelnökét választották. Jakab Albert Zsolt az MTI-nek elmondta: nem a változtatás, hanem a folytonosság jegyében kívánja folytatni a munkát a társaság élén. Azt mindenképpen célul tűzi ki, hogy vándorkonferenciák szervezésével tegye élőbbé a társaság munkáját. A Kriza János Néprajzi Társaság, amelynek közel 250 tagja van, a magyar néprajzkutatás egyik legfontosabb műhelyének számít.

Életműdíj P. Daczó Árpád
ferences szerzetesnek

Életműdíjjal jutalmazta P. Daczó Árpád-Lukács ferences szerzetest (bal oldali képünkön) a társaság a népi Mária-kultusz, a vallásos népszokások és az archaikus népi imádságok kutatása terén elért tudományos eredményeiért. A Kolozsváron pénteken délután tartott díjátadó ceremónián Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi docens méltatta a hamarosan 91. életévét betöltő P. Daczó Árpád-Lukácsot, a társaság alapító tagját. Mint elhangzott, Lukács atya 1973-ban került a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kostelekre, itt kezdett tudatosan foglalkozni a vallási néprajzzal, és itt találkozott a népi Mária-kultusz egyik ősrégi formájával, a Babba Mária tiszteletével.

Már az 1980-as években felhívta magára a figyelmet tanulmányaival, amelyekben a népi Mária-tisztelet addig ismeretlen vonatkozásaira – például a holdkultusszal összefüggő képzetekre – és a gyimesi hiedelemvilág ősi történeti rétegeire irányította a figyelmet. Nyugdíjaskorában a dési kolostor csendjében írta meg Csíksomlyó titka – Mária-tisztelet a néphagyományban című könyvét, amelyben a vallásos folklór adatai mellett az élő nyelv emlékeit, a helyneveket, az írott történelmi forrásokat és a művészettörténeti emlékeket is felhasználta.

Munkája  sikerkönyv lett, több utánnyomást megélt. A Hosszú utak megszomorodának – Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából című, 2003-ban megjelent kötetét, amelyet Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével szerkesztett, szintén jelentős mű. Tánczos elmondta, hogy a Székelyföldről és Belső-Erdélyből a szakma az általa gyűjtötteken kívül alig rendelkezik jelentősebb archaikus népi imaszöveggel, és ma már remény sincs arra, hogy e téren számottevő gyűjtés szülessen. P. Daczó Árpád-Lukács legutóbbi könyve, a Csíksomlyó ragyogása akkor jelent meg, amikor a szerző a 90. életéve felé közeledett.

A könyv a csíksomlyói kegyhelyen tapasztalható napkultuszról szól. A szerzetes köszönetképpen megáldotta a néprajzi társaságot. „Biztatni szeretném néprajzos testvéreimet, hogy ha hallanak valamit, ami a kereszténység előtti hagyományainkra utal, ne dobják ki, hanem elemezzék” - mondta P. Daczó Árpád-Lukács.