Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
Fotó: unnepikonyvhet.ro
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük. Aztán évekkel később már közösen főzték meg. Akárcsak az emlékeket, a városokat, a mondataikat. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik legemlékezetesebb beszélgetésén Szabó T. Anna és Dragomán György egymás mellett ülve – házastársként, de külön világokból érkezve – meséltek emlékekről, identitásról, városokról, gyerekekről és szövegekről.
2025. június 29., 08:562025. június 29., 08:56
2025. június 29., 13:202025. június 29., 13:20
Amikor Szabó T. Anna Kolozsvárra érkezik, azt mondja: hazajön. De ez nem volt mindig ennyire magától értetődő a szülővárosából családjával együtt a nyolcvanas évek végén Magyarországra áttelepült József Attila-díjas költő, író, műfordító számára.
Az „itthon” és az „otthon” közötti különbségtétel finom magyar nyelvi árnyalata lett a belső visszatérés kulcsa.
Dragomán György író, műfordító nem Kolozsvártól, hanem Marosvásárhelytől búcsúzott hosszabban – fájdalmasabban. Ő 13 évesen tudta meg, hogy el fognak költözni, de csak két évvel később jött meg az útlevél. Ezalatt a várakozással teli, feszültséggel átszőtt idő alatt kezdett el „kifelé figyelni”: megjegyezte az utcákat, házakat, kapukat, mint egy belső térképet. Egy titkos játékot játszott, amelynek tétje az volt, hogy el ne felejtsen semmit. És mire végül elment, már az egész várost vitte magával – azt a várost, ami abban a pillanatban meg is szűnt, hogy ő már nem volt ott többé.
A városokról – Vásárhelyről, Kolozsvárról, Szombathelyről, Budapestről – személyes és irodalmi módon is beszéltek. Szabó T. Anna talán még adós a Kolozsvár-regénnyel, szintén József Attila-díjas férje számára Vásárhely emlékezete több regényében is jelen van – igaz, sokszor más néven, más alakban.
A családi kapcsolatok régebbre nyúlnak vissza, mint a házasság. Szabó T. Anna nagyapja volt az a nyelvészprofesszor, akinek a szigorúsága miatt Dragomán György édesanyja végül nem tudta megszerezni a doktori fokozatát. Egy másik generáció kudarca, amit a következő – akarva-akaratlanul – jóváír. A két kamasz találkozása óta együtt írnak, olvasnak, élnek. Már egészen korán érezték, hogy ez nem pusztán szerelem, hanem közös történet.
Elviccelik Dragomán maximalizmusát, leszögezve, hogy a tökéletességre való törekvés nemcsak az írásban, hanem a hagymavágásban is tetten érhető otthonukban.
A beszélgetés során apaság és anyaság kérdését sem kerülték meg. Dragomán a gyerekekkel együtt élve dolgozott – volt, hogy a sapka jelezte: most „mondatban van”, és nem szabad megszólítani. Így tanulták meg a fiúk, mikor lehet és mikor nem lehet közbeavatkozni. De ő maga is tudja, az apaságról még nem írt eleget: bár majdnem minden szövegében ott vannak az apák és fiúk, saját apjának alakját sosem dolgozta még fel igazán.
A végén még az is kiderült: van egy soha meg nem jelentett forgatókönyv is, vívós kalandregény karddal és Szondi két apródjával – valamikor gyerekregény lehet belőle. De addig is maradnak a közös történetek, a főzés, a viták, a sapka, a mondatok, és a tudat, hogy amit egyikük tud, azt a másik is.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Szövés, fafaragás, kosárfonás, fazekasság, kovácsmesterség vagy éppen cipészet – egyre többen tekintik meg a Mesterségek nyomában című videósorozatot, amely hónapról hónapra rövidfilmekben mutatja be a lassan feledésbe merülő foglalkozások világát.
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert karmester irányítja idéntől a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát. Terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a zenekar és az énekkar sajátos karakteréről beszélt a Krónikának.
A nagybányai festőiskola megalapításának 130. évfordulója alkalmából rendeznek a legendás művésztelep első száz évét bemutató kiállítást a román fővárosban, a Liszt Intézet bukaresti központjában – közölte a szervező intézmény.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás