Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
Fotó: unnepikonyvhet.ro
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük. Aztán évekkel később már közösen főzték meg. Akárcsak az emlékeket, a városokat, a mondataikat. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik legemlékezetesebb beszélgetésén Szabó T. Anna és Dragomán György egymás mellett ülve – házastársként, de külön világokból érkezve – meséltek emlékekről, identitásról, városokról, gyerekekről és szövegekről.
2025. június 29., 08:562025. június 29., 08:56
2025. június 29., 13:202025. június 29., 13:20
Amikor Szabó T. Anna Kolozsvárra érkezik, azt mondja: hazajön. De ez nem volt mindig ennyire magától értetődő a szülővárosából családjával együtt a nyolcvanas évek végén Magyarországra áttelepült József Attila-díjas költő, író, műfordító számára.
Az „itthon” és az „otthon” közötti különbségtétel finom magyar nyelvi árnyalata lett a belső visszatérés kulcsa.
Dragomán György író, műfordító nem Kolozsvártól, hanem Marosvásárhelytől búcsúzott hosszabban – fájdalmasabban. Ő 13 évesen tudta meg, hogy el fognak költözni, de csak két évvel később jött meg az útlevél. Ezalatt a várakozással teli, feszültséggel átszőtt idő alatt kezdett el „kifelé figyelni”: megjegyezte az utcákat, házakat, kapukat, mint egy belső térképet. Egy titkos játékot játszott, amelynek tétje az volt, hogy el ne felejtsen semmit. És mire végül elment, már az egész várost vitte magával – azt a várost, ami abban a pillanatban meg is szűnt, hogy ő már nem volt ott többé.
A városokról – Vásárhelyről, Kolozsvárról, Szombathelyről, Budapestről – személyes és irodalmi módon is beszéltek. Szabó T. Anna talán még adós a Kolozsvár-regénnyel, szintén József Attila-díjas férje számára Vásárhely emlékezete több regényében is jelen van – igaz, sokszor más néven, más alakban.
A családi kapcsolatok régebbre nyúlnak vissza, mint a házasság. Szabó T. Anna nagyapja volt az a nyelvészprofesszor, akinek a szigorúsága miatt Dragomán György édesanyja végül nem tudta megszerezni a doktori fokozatát. Egy másik generáció kudarca, amit a következő – akarva-akaratlanul – jóváír. A két kamasz találkozása óta együtt írnak, olvasnak, élnek. Már egészen korán érezték, hogy ez nem pusztán szerelem, hanem közös történet.
Elviccelik Dragomán maximalizmusát, leszögezve, hogy a tökéletességre való törekvés nemcsak az írásban, hanem a hagymavágásban is tetten érhető otthonukban.
A beszélgetés során apaság és anyaság kérdését sem kerülték meg. Dragomán a gyerekekkel együtt élve dolgozott – volt, hogy a sapka jelezte: most „mondatban van”, és nem szabad megszólítani. Így tanulták meg a fiúk, mikor lehet és mikor nem lehet közbeavatkozni. De ő maga is tudja, az apaságról még nem írt eleget: bár majdnem minden szövegében ott vannak az apák és fiúk, saját apjának alakját sosem dolgozta még fel igazán.
A végén még az is kiderült: van egy soha meg nem jelentett forgatókönyv is, vívós kalandregény karddal és Szondi két apródjával – valamikor gyerekregény lehet belőle. De addig is maradnak a közös történetek, a főzés, a viták, a sapka, a mondatok, és a tudat, hogy amit egyikük tud, azt a másik is.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
A főként befogadó színházként működő, de azért évente egy-két saját produkciót is bemutató kamaraszínház összesen tíz nagyszínpadi és nyolc stúdióelőadást kínál a bérleteseknek: már a jövő héten egyet-egyet.
A rossz emlékű Funar-korszakot és egy közismert hollywoodi filmes figurát idéz meg ironokusan a kolozsvbári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei plakátja.
Pongrác, Szervác és Bonifác napjaihoz – május 12., 13. és 14. – a magyar néphagyományban számos időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik.
Roman Gutek lengyel forgalmazó, producer és jelentős filmszemlék szervezője kapja elsőként az idén létrehozott Janovics Jenő-díjat a kolozsvári Transilvania nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF).
A 2026 májusára tervezett, VI. UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja idén elmarad – jelentette be hétfőn a Facebook-oldalán a Csíki Játékszín.
Nemes László Árva című játékfilmjét is vetítik a június 12. és 21. között tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Az alkotást az amerikai Film Independenttel kötött partnerség keretében mutatják be.
Barátom, a vámpír – ez a címe a családi előadásnak, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyarországi MárkusZínház független bábos műhelyével együtt mutat be.
„Kérem, szánjanak több pénzt a kultúrára!” – zárta rövid köszönőbeszédét Tompa Eszter, aki a 20. alkalommal megszervezett gálán átvette élete első Gopo-díját, a Kontinental '25 című alkotás főszerepéért.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás