Sok év múlva is élő közösségi térként szolgálna a Magyar Örökség díjas Teleki Magyar Ház

Mint mondta, az évek során folyamatosan alakult és átalakult az a közösség is, amelyben a magyar ház létrejött. „Amikor elindultunk, a ház egyedüli kulturális intézményként működött Nagybányán; a város kulturális kínálata szegényes volt, kevés programmal és kis, széttagolt közösségekkel. Ma már egészen más helyzetben vagyunk:

Egyébként voltak nagyra törő terveik is – például egy önfenntartó intézménymodellt képzeltek el, szálláshellyel, kulturális terekkel, vendéglővel. Egyfajta központi, nagy intézményként álmodták meg a magyar házat, amely abban az 1870-es évek végén épült nagybányai házban működik, amelyben Széki gróf Teleki Sándor József János honvédezredes (Kolozsvár, 1821. január 27. – Nagybánya, 1892. május 19.) hazatérte után, élete utolsó évtizedében lakott.

korábban írtuk

Kitartásból született ünnep: húszéves a Főtér Fesztivál Nagybányán

Húszéves évfordulóját ünnepli idén a nagybányai magyar napok: szeptember 1–7. között a város szívében újra életre kelnek a magyar közösség hagyományai, a néptánc és képzőművészet, a kézműves mesterségek bemutatói és a gazdag zenei kínálat.

„Ma már úgy gondolom, talán jobb is, hogy ez így nem valósult meg. Sokkal fontosabbnak érzem, hogy egy közösségben számos erős, működő kis közösség legyen – és ebben ma igazán gazdagok vagyunk. Nagyon sok ifjúsági és gyermekprogramunk van, a tehetséggondozástól a színjátszáson, képzőművészeten és hangszeres zeneoktatáson át egészen a cserkészetig. A felnőtt közösséget is megszólítjuk –

A Teleki Magyar Házban emellett rendszeresen szerveznek táncházakat, kézműves foglalkozásokat gyerekeknek, és évente 5-6 nyári tábort is. Ezek azok a programok, amelyek igazán élővé teszik a házat. „Jó látni, hogy sok gyerek és fiatal vesz körül bennünket. Vannak kiemelkedően népes napok a házban, sőt egyre gyakrabban fordul elő, hogy alig tudunk szabad termet találni egy-egy új programnak. Több térre és több munkatársra is szükség lenne – de igyekszünk az adott körülmények között dolgozni, és örülünk annak, amink van” – fogalmazott Dávid Lajos.

Arra a kérdésünkre, hogy a mi a legnagyobb kihívás egy ilyen közösségi intézmény vezetésében, azt felelte, 23 év elteltével ma már a legnagyobb kihívás az: hogyan tovább. „Mit tartogat a jövő, amikor mi már lassan kifutunk a nekünk rendelt időből. Mert előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor mások viszik majd tovább ezt az intézményt – talán nem ugyanúgy, ahogy most működik, de valahogy másként. Itt van egy történelmi jelentőségű épület, szinte a város szívében: gróf Teleki Sándor lakóháza, amely egykor is élő közösségi térként szolgált, és ma is az.

„Ahogy korábban is említettem, a legnagyobb gondunk most a térhiány: a sok szakkör, a gyermekfoglalkozások és a különféle rendezvények mind nagy helyigényűek, és gyakran nem tudjuk maradéktalanul kiszolgálni az igényeket. Bővítésre pedig anyagi források híján nincs lehetőség. Az alapításkor még voltak álmaink: például a padlástér beépítéséről, amely gyönyörű adottságokkal rendelkezik, és nagyszerűen ki lehetne használni. Akkoriban merészebben álmodtunk, mert a lehetőségek is tágabbak voltak. Ma más a helyzet. Nem panaszkodom – egyszerűen más körülmények között dolgozunk. Most elsősorban a napi működéshez szükséges források előteremtése a legfontosabb, és csak ezután jöhetnek szóba a legsürgetőbb infrastrukturális fejlesztések. Nagyszabású terveket, mint amilyen egy bővítés lenne, jelenleg nem merünk vállalni” – magyarázta a Nagybányán élő újságíró, művelődésszervező.

Dávid Lajos arról is beszélt lapunknak, hogy az év rendje szerint a nyári időszak elsősorban a táborokról szólt, míg ősztől tavaszig a rendszeres programjaik kerülnek előtérbe. Jelenleg épp egy átmeneti időszakban vannak: szeptemberben zajlottak a Nagybányai Magyar Napok, és ezt követően állnak át fokozatosan az őszi évadra. „Valószínűleg a jövő héttől újraindulnak a táncházaink, szakköreink, valamint a többi, már megszokott heti programunk is, amelyek beindítása minden évben elég sok előkészítő munkát igényel.