
2012. június 25., 09:082012. június 25., 09:08
– Mennyire hozza nehéz helyzetbe a színész Sebestyén Abát a rendezőként kapott újabb díj? Merthogy akár válaszút elé is állíthatja…
– Én továbbra is színész maradok, hisz ez a főmesterségem, de attól függetlenül időnként még bele-bele vágok a rendezésbe, amire nagy kihívásként tekintek. Rendkívül izgalmas kívülről is rálátni a darabra, a produkcióra, belebújni a szereplők bőrébe. Persze ez az újabb díj kötelez, hisz ezeregy előadás készül egy évad alatt a magyar színházak életében, és a pécsi zsűri éppen a mi előadásunkról mondta ki, hogy a legjobb. Ez visszajelzés arra vonatkozóan, hogy jó úton járok.
– Mindenképpen. Egyébként a Bányavirág egyik erénye is pont az, hogy pengeélen táncol, egyszerre van benne a tragikum és a komikum. Kicsit így vagyok én is a színészettel és a rendezéssel is; szeretem a határokat súrolni, már-már a végletekig elmenve. Nem tudom, ezt meddig lehet csinálni, de mindenképpen nagy kihívásnak tartom. Lohinszky Loránd mesterem és osztályvezető tanárom mondta annak idején, hogy a lécet nem úgy kell feltenni, hogy azt bárki át tudja ugorni, hanem mindig fennebb és fennebb kell emelni.
– És mi a Bányavirág legfőbb erénye?
– Azon a bizonyos pengeélen való táncoláson kívül a frissessége, aktualitása, amivel nemcsak a szakmai kritika, hanem a nézők tetszését is elnyerte.
– Amikor elkezdte rendezni a Bányavirágot, megfordult a fejében az a sok rendezőben megfogalmazódó hátsó gondolat, hogy ebből most fesztiváldarab lesz, amit jó esetben akár díjazhat is a szakma?
– Egyáltalán nem. Annál nagyobb öngólt nem rúghat magának az ember, mint hogy úgy álljon neki egy darab színpadra állításának, hogy ezzel most egy fesztiválra megyünk, és tetszelegünk a szakmának. Az ember úgy csinál színházat – legalább is az én felfogásomban –, hogy megpróbál nyitottan, kíváncsian és érzékenyen reagálni mindarra, ami körülötte, a társadalomban történik. Amikor felfedeztem a Bányavirágot, egyből gyomorszájon vágott a történet. Ritkán érzünk olyant, hogy valamihez hihetetlenül sok közünk lenne. Nos, én így voltam ezzel a darabbal – ugyan még nem tudtam, kivel és hogyan, de azzal tisztában voltam, hogy színpadra viszem. Azáltal, hogy szüleim, nagyszüleim bányavidékekről származnak, olyannyira ismerősök voltak a Székely Csaba által vázolt élethelyzetek, mintha velem történtek volna meg.
– Mi következik ezek után, hova emeli a mércét?
– Székely Csaba trilógiájának következő részei a Bányavakság és a Bányavíz. Előbbinek már a napokban elkezdjük az olvasópróbáit, augusztus közepén pedig színpadra visszük. De addig is elvisszük a Bányavirágot a hagyományos kisvárdai fesztiválra. Remélem, hogy a Tompa Miklós Társulatnál is újabb színészi kihívások várnak, mert, mint említettem, főállásban azért mégiscsak a színész vagyok, az első szerelmem pedig természetszerűen a színészi hivatás.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.