
2012. június 25., 09:082012. június 25., 09:08
– Mennyire hozza nehéz helyzetbe a színész Sebestyén Abát a rendezőként kapott újabb díj? Merthogy akár válaszút elé is állíthatja…
– Én továbbra is színész maradok, hisz ez a főmesterségem, de attól függetlenül időnként még bele-bele vágok a rendezésbe, amire nagy kihívásként tekintek. Rendkívül izgalmas kívülről is rálátni a darabra, a produkcióra, belebújni a szereplők bőrébe. Persze ez az újabb díj kötelez, hisz ezeregy előadás készül egy évad alatt a magyar színházak életében, és a pécsi zsűri éppen a mi előadásunkról mondta ki, hogy a legjobb. Ez visszajelzés arra vonatkozóan, hogy jó úton járok.
– Mindenképpen. Egyébként a Bányavirág egyik erénye is pont az, hogy pengeélen táncol, egyszerre van benne a tragikum és a komikum. Kicsit így vagyok én is a színészettel és a rendezéssel is; szeretem a határokat súrolni, már-már a végletekig elmenve. Nem tudom, ezt meddig lehet csinálni, de mindenképpen nagy kihívásnak tartom. Lohinszky Loránd mesterem és osztályvezető tanárom mondta annak idején, hogy a lécet nem úgy kell feltenni, hogy azt bárki át tudja ugorni, hanem mindig fennebb és fennebb kell emelni.
– És mi a Bányavirág legfőbb erénye?
– Azon a bizonyos pengeélen való táncoláson kívül a frissessége, aktualitása, amivel nemcsak a szakmai kritika, hanem a nézők tetszését is elnyerte.
– Amikor elkezdte rendezni a Bányavirágot, megfordult a fejében az a sok rendezőben megfogalmazódó hátsó gondolat, hogy ebből most fesztiváldarab lesz, amit jó esetben akár díjazhat is a szakma?
– Egyáltalán nem. Annál nagyobb öngólt nem rúghat magának az ember, mint hogy úgy álljon neki egy darab színpadra állításának, hogy ezzel most egy fesztiválra megyünk, és tetszelegünk a szakmának. Az ember úgy csinál színházat – legalább is az én felfogásomban –, hogy megpróbál nyitottan, kíváncsian és érzékenyen reagálni mindarra, ami körülötte, a társadalomban történik. Amikor felfedeztem a Bányavirágot, egyből gyomorszájon vágott a történet. Ritkán érzünk olyant, hogy valamihez hihetetlenül sok közünk lenne. Nos, én így voltam ezzel a darabbal – ugyan még nem tudtam, kivel és hogyan, de azzal tisztában voltam, hogy színpadra viszem. Azáltal, hogy szüleim, nagyszüleim bányavidékekről származnak, olyannyira ismerősök voltak a Székely Csaba által vázolt élethelyzetek, mintha velem történtek volna meg.
– Mi következik ezek után, hova emeli a mércét?
– Székely Csaba trilógiájának következő részei a Bányavakság és a Bányavíz. Előbbinek már a napokban elkezdjük az olvasópróbáit, augusztus közepén pedig színpadra visszük. De addig is elvisszük a Bányavirágot a hagyományos kisvárdai fesztiválra. Remélem, hogy a Tompa Miklós Társulatnál is újabb színészi kihívások várnak, mert, mint említettem, főállásban azért mégiscsak a színész vagyok, az első szerelmem pedig természetszerűen a színészi hivatás.
A marosvécsi Kemény-kastély ad otthont a Helikon 100 jubileumi írótalálkozónak és emlékrendezvénynek, amely méltó módon idézi fel az Erdélyi Helikon száz évvel ezelőtti indulását.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.
Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.