Román–magyar kerekasztal a műtárgykereskedelemről

Romániából tizenegyen érkeztek, ebből kilencen Bukarestből és ketten Kolozsvárról. Volt közöttük galérista, mint Diana Dochia, a Romániai Múzeumok Országos Szövetségének alapító tagja és Mihai Pop, aki Kolozsvárott és Berlinben dolgozik, Cristina Olteanu művészetmenedzser, az ArtMark Intézet igazgatója, Székely Sebestyén György, a kolozsvári Quadro Galéria és Aukciósház igazgatója és Mladen Bataniat kortárs műgyűjtő, üzletember Bukarestből. Magyarországról tíz szakember vett részt a kerekasztal-beszélgetésen.

A tervek szerint ott volt többek között Körmendi Anna műgyűjtő, Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kurátora, Einspach Gábor művészettörténész, szakértő, Rieder Gábor, a Flash Art kortárs művészeti magazin főszerkesztője és Molnár Annamária, a Kortárs Galériák Egyesületének elnöke. A rendszerváltás előtt a kelet-európai régióban a kortárs művészetnek igen csekély színtér jutott. Romániában a kulturális örökség törvénye értelmében 1989 előtt mindenkinek be kellett jelentenie művészeti javait, az állam azonban csak ritkán élt elővásárlási jogával a múzeumok részére – magyarázta a román intézet igazgatója.

Mint mondta, 1990 után hatálytalanították a műtárgyak bejelentési kötelezettségét, és rengeteg igen értékes műtárgyat vittek külföldre, míg az új, kulturális javakra vonatkozó törvény 2000-ben megszületett. Most már törvény rögzíti a tulajdonjogot és a munkák elbírálásának szabályait, a galériákat pedig szakértők alkalmazására kötelezi.

Magyarországon ugyanakkor a 90-es évek első felében sorra nyíltak meg a képzőművészettel foglalkozó magángalériák, kialakult egy nonprofit galériahálózat is, de a műkereskedelem fő helyszínei továbbra is az aukciósházak maradtak. Később új hullám jelent meg, és a galériák megnyitották kapuikat a pályakezdő művészek előtt is, majd az ezredfordulót követően ott is újabb változások kezdődtek. A tanácskozáson azt vizsgálták, hogyan néz ki napjainkban a műtárgy-kereskedelem Magyarországon és Romániában. Szó volt a hasonlóságokról és különbségekről, felhívták a figyelmet az árverések, vásárok, gyűjtők, galériák, múzeumok, kritikusok, kurátorok és művészek kapcsolatának anyagi, jogi és szakmai útvesztőire.