Rendhagyó előadás Bartók nyomán

Az előadás alapjául Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című verse szolgált. A költemény különleges felépítésével, ritmus- és tempóváltásaival, eklektikus hullámzásával eleve nem sorolható a könnyen szavalható rigmusok közé, még bátrabbnak nevezhető hát a próbálkozás a táncegyüttes részéről, hogy ne csak a maga verbális valójában, hanem azzal a zenével és tánccal, ami a verssorok közül amúgy is kicseng, mintegy lefordítsa a verset a mozgás és a muzsika nyelvére.

Az előadás narratívája erre játszik rá, úgy, hogy közben nagyon sok mindent hozzáad: hiszen mit is jelenthetne elsősorban Bartók Béla munkássága egy néptáncegyüttes számára, ha nem a népdalgyűjtéseket? Mély tudásról és felkészültségről árulkodik az előadás felépítése, olyan zenei és táncbeli információkkal, amelyek iskolában nem tanulhatók, mégis – mint a népzene és a néptánc általában – valamilyen varázslat folytán mindig ismerősen, otthonosan csengenek. Még akkor is ha az első két rész helyszíne és ideje távoli – legtöbben sosem vettünk részt a múltat bemutató jelenetben látott táncmulatságon, csak a népdalszövegekből ismerjük valamelyest az itt végbemenő eseményeket: a legényt elviszik katonának, holtan hozzák haza, a lótolvajt kivégzik.

A második rész csiricsáré jelmezei a Szilágyi-versben megjelenő „csiribirivalcerre” utalhatnak, viselőik pedig azokra, akiknek a muzsikaszónál jobban tetszik a zongorafedél csillogó lakkja. A harmadik részben bemutatott helyzet azonban biztosan mindannyiunknak ismerős – de többet ennél nem árulok el, hadd legyen mindenkinek éppoly felemelő meglepetés a finálé, mint a premier nézői számára. n Nagy Orsolya

Bartók Amerikából – Nagyvárad Táncegyüttes. Rendező-koreográfus: László Csaba. Rendező munkatárs: Dimény Levente. Koreográfus asszisztensek: Brugós Sándor, Zaha Enikő. Zeneszerző: Lászlóffy Zsolt m.v. Zenei szerkesztő: Bartalis Botond. Zenei asszisztens: Pelbát Ilona