Noir a bérházak között

Bergendy Péter rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró ráadásul a szó klasszikus értelmében vett hősök nélkül kísérli meg a dolgot – méghozzá elég bátran még ahhoz is, hogy a történelmi időszakba helyezett történet, A vizsga valójában ne is legyen történelmi film. A korabeli környezet, a kommunizmus sötét éveinek paranoiája, az ötvenes évek Magyarországának lepusztultsága nem játszik nagyobb szerepet a filmben, mint a jelmezek és a díszletek, pusztán háttérként szolgál egy ízig-vérig „nyugati” zsáner, a noir számára.

Mert zsánerfilm ez, és mint ilyen, minden hibájával együtt nagyon is dicséretes már maga a tény, hogy készítői ezt a nehéz témát képesek az elvárásoktól eltérő köntösben, nem hőstörténetként, hanem vállaltan műfaji filmként tálalni. A korra jellemző kabátok és kalapok is új értelmet kapnak, hiszen bármelyik fekete karima alól ránk kacsinthatna Humphrey Bogart, és a ködben, a félhomályos utcasarkon feltűnő sziluett is lehetne akár Orson Welles. Tóth Zsolt kamerája előtt megszépül az általában szürkének és sivárnak ábrázolt ötvenes évekbeli városi környezet, sosem látott színt kapnak a kopott bérházfalak, sejtelmes csillogást az ócska tárcsás telefonok. S amilyen meghökkentő első pillantásra a környezet ilyen átalakulása, annyira könnyedén működik – pillanatok alatt elfogadjuk, hogy ez a „budapesti sólyom” most itt van, nem pedig valamelyik amerikai nagyvárosban. Hiszen ott és akkor is a félelem és a bizalmatlanság uralkodott: az nem tudhatták, ki a besúgó és az ügynök, kitől várható megtorlás a nem sokkal azelőtti „ellenforradalomért”, és éppúgy, mint a klaszszikus film noirokban 1957 Magyarországán (és Romániájában) a falnak is füle volt, és bizony sokszor nem díjazta, amit hall.

A vizsga másik érdekessége abban rejlik, hogy annak ellenére, hogy a kor, amelyben játszódik, szinte megkövetelné, mégsem szerepel benne egyetlen igazi „ötvenhatos” sem. Kulka János Markója, a könyörtelen tiszt és kedvenc kollégája, a Nagy Zsolt alakította Jung tanár úr, de még Hámori Gabriella bájos karaktere is a gonoszok közül való. A rettegésben élő ország vezetői ugyanis éppúgy félnek, mint mindenki más, így az ˆ’56-os események után egyfajta vizsgán döntik el, melyik kollaboránsukra számíthatnak a továbbiakban is. A történelemóra azonban itt véget is ér. A továbbiakban a legjobb zsánerhagyományok szerint kell a feladványokat megoldanunk: ki vizsgáztat kit? Ki hazudik? Ki nem az, akinek mondja magát? Gigor Attila A nyomozó című thrillere óta a legerőteljesebb magyar műfaji film A vizsga, amely már a kortárs magyar film jellemző gyerekbetegségeiből is keveset hordoz, bár aláfestő zenéből a kevesebb még mindig több lett volna. Ugyanakkor újabb bizonyíték arra, hogy megéri lemondani a világmegváltásról, és nem kell mindenáron szerzői filmet készíteni Magyarországon sem, hiszen van élet a kereskedelmi csatornák által finanszírozott rosszabbnál rosszabb vígjátékokon túl is. 

A vizsga – magyar dráma, 2011. Rendező: Bergendy Péter. Producer: Bodzsár István Szereplők: Kulka János, Nagy Zsolt, Hámori Gabriella, Scherer Péter, Balogh András. Forgatókönyvíró: Köbli Norbert. Kép: Tóth Zsolt. Értékelés az 1–10-es skálán: 8