Tizenötödik alkalommal szerkesztette és adta ki Tódor Albert a Nagyszalonta Kalendáriumot: ez már vitathatatlan hagyomány.
2018. január 03., 14:552018. január 03., 14:55
Nem csupán azért, mert egy vagy két próbálkozást ellankadni, hamvába halni épp eleget láttunk az eltelt két és fél évtizedben, hanem mert a szalontai kalendárium lelke és gerince éppen a hagyományőrzés. Biztosan vannak olyan gúnyolódó hangok, melyek szerint könnyű nekik, hiszen ott született Arany János. Így van, de sajnos nem ritkaság mostanában és régebben sem, hogy épp azok feledkeznek meg nagy szülötteikről, akikkel kertszomszédok vagy játszótársak lettek volna, ha egy időben élnek.
Határ Győző már nem élte meg, hogy örvendjen az utókor gazdag, méltó, szép megemlékezéseinek, köztük természetesen a nagyszalontaiak rendezvényeinek is a költő 200. születésnapját megszentelő emlékév során.
Arany János életműve soha ki nem fogyó értéktár: az emlékévben felszínre kerülő sok érdekes újdonság dacára a kalendáriumba is jutott, illetve ha eddig már említették is, de számomra valahogy újdonságnak ható körülmény, ami a híres Családi kör első megjelenését kísérte. Dánielisz Endre, Nagyszalonta híres Arany-tudora adja közre, hogy a verset Arany Vahot Sándor felkérésére írta, a felperzselt Losonc város lakosságát megsegíteni akaró Phönix évkönyvbe, ám megjelenés előtt Vahot sürgősen kérte, a cenzúra miatt a 11. és 12. szakasz „javítását”. Arany teljesítette a kérést, enyhítve a forradalom dicsőségére, illetve a leverés utáni nyomorúságra való utalásokon, s majd csak később jelent meg az eredeti változat.
Székely Ervin Mi vagyunk Szalonta című írását a következőképpen indítja: „Elgondolkodtam a múltkorában azon, hogy milyen lenne a világ Szalonta nélkül. Ha valamilyen szerencsétlenség miatt ez a város nem létezne. Természetesen először az jutott az eszembe, hogy mennyivel szegényebb lenne a magyar irodalom Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István nélkül. Aztán az is eszembe jutott, hogy nem lenne az égbolton Szalonta nevű bolygó Kulin György csillagász nélkül, de szegényebb lenne az orvostudomány, az építészet is.” A zárógondolata pedig: „Szalonta akkor is velünk van, ha nem akarjuk. Nem tudunk elszakadni tőle. Benne van minden »félrecsúszott nyakkendőnkben és elvétett köszönésünkben«, hiszen egy kicsit mi mindannyian Szalonta vagyunk, pontosabban belőlünk áll össze a város. Mi vagyunk Szalonta. Vigyázzunk rá.”
Tódor Albert, a kalendárium szerkesztője és kiadója ebben az értelemben köszönti, illetve a kiadvány végén így vesz búcsút az olvasóktól, ezzel is gazdagítva a nagyszalontaiak legújabb keletű, tizenöt éves, kalendáriumkiadó hagyományát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!