HIRDETÉS

Magyar nyelv napja: Sántha Attila írót és Dávid Gyula irodalomtörténészt díjazták Kolozsváron

Krónika 2018. november 13., 22:25 utolsó módosítás: 2018. november 13., 22:32
HIRDETÉS

Sántha Attila írót, nyelvészt és Dávid Gyula irodalomtörténészt, egykori 1956-os politikai elítéltet díjazta Kolozsváron az RMDSZ, valamint a szövetség által létrehozott Communitas és a Kós Károly Akadémia Alapítvány a magyar nyelv napja alkalmából.

Dávid Gyula irodalomtörténész a díjjal Fotó: RMDSZ

Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke úgy vélte: Sántha Attila nemcsak a 13 éven át készített Bühnagy székely szótárral, a székely tájszavak összegyűjtésével érdemelte ki a díjat, hanem versesköteteivel, esszéivel, szerkesztői munkájával és a moldvai magyar oktatás elindításáért végzett erőfeszítéseivel is.

A 90 éves Dávid Gyulának ítélt Erdélyért életműdíjról Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke beszélt a kedden este a kolozsvári Bánffy-palotában rendezett ünnepségen.

HIRDETÉS

Az erdélyi értelmiség sajátos státuszaként szemléltette, hogy sem Kós Károlynak, Bánffy Miklósnak, Domokos Gézának vagy Sütő Andrásnak nem volt szétválasztható az élete és műve.

Megemlítette: így volt ez az Erdélyért életműdíjat korábban megkapó Kántor Lajos irodalomtörténésszel, Egyed Ákos történésszel vagy Csíky Boldizsár zeneszerzővel, és így van ez Dávid Gyulával is. „Nemcsak a művünkkel, hanem az életünkkel is minden pillanatban üzenetet fogalmazunk meg” – jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ volt elnöke úgy vélte: Dávid Gyula egy életen át a minőséghez igazodott, ahhoz a közösségi és egyéni erkölcshöz, amely mindenki számára fontos kell, hogy legyen.

Sántha Attila író Fotó: RMDSZ

Dávid Gyula szerényen fogalmazta meg gondolatait a díj átvétele kapcsán a szembesítésről. „Nehéz dolog, amikor az embert szembesítik saját magával, akkor is, amikor valami rossz derül ki ebből, és akkor is, amikor az az érzése, hogy túlságosan sok a jó. Nem először állok ilyen helyzetben, és minden alkalommal az volt bennem, hogy ezekből az következik, hogy kiderül: amit ösztönszerűen, a dolgok természetességéből következően csináltam, annak volt valami értelme. Ez kötelezi is az embert. Ami még az életemből hátra van, azt ahhoz a mércéhez kell igazítanom, amit az én számomra ebben az időszakban többszörösen is felállítottak. Szeretném, ha a jó Isten megadná, hogy erre lehetőségem legyen, és amennyire tőlem telik, igyekszem ennek megfelelni” – köszönte meg az elismerést az irodalomtörténész.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS