Lírai sors: 140 éve született Aradon a magyar irodalom legelégikusabb költője, Tóth Árpád

Tóth Árpád a magyar irodalom a legelégikusabb költője. Brauch Magda nyelvész, nyugalmazott aradi magyartanár szerint ez egyrészt a természetéből fakadt, másrészt tudatos választása volt a költőnek.

Megjelenés előtt álló könyv Tóth Árpád családtörténetéről

Tóth Árpád születésének 140. évfordulójára időzítve szerette volna az aradi Kölcsey Egyesület megjelentetni Ujj János helytörténész, újságíró, nyugalmazott aradi történelemtanár Tóth Árpádról szóló könyvét. A kiadást a városi művelődési központ által meghirdetett kulturális pályázaton elnyert támogatásból fedezték volna, mivel azonban a helyi költségvetést még nem fogadták el, a források sem állnak rendelkezésre, tehát a könyv később kerül sajtó alá.

Ettől függetlenül a szerzőt arra kértük, hogy beszéljen a megjelenés előtt álló könyvről, melynek címéhez Tóth Árpád Arad című versének sorait kölcsönözte: „Fájó büszkeségem s vigaszom, Arad” – érdekesség, hogy ez a vers a költő életében nem jelent meg kötetben.

„Tóth Árpád életének első három évét, amelyet Aradon töltött, Ficzay Dénes (néhai aradi magyar irodalomtörténész és bibliográfus – szerk. megj.) és mások is megírták már, úgyhogy avval nem volt, miért foglalkoznom. Megpróbáltam összeállítani a családfáját, hogy lássuk, honnan származik Tóth Árpád. A levéltárban kiderítettem, hogy mindkét nagyapja aradi származású volt: apai ágon Tóth Mihály ’48-as szabadságharcos, anyai ágon pedig Molnár Bálint. A két nagymama viszont nem aradi: előbbi nagyapjának a felesége a Bihar megyei Árpádról származik, anyai nagyanyja pedig kisperegi református volt. Az apai ágon a nagyszülők házassága Alsósimándon köttetett, ott született meg Tóth András is, Tóth Árpád édesapja, a szobrász, a másik oldalon viszont Aradon megtaláltam valamennyiük születési és házassági leveleit, ezekből kiderült, hogy Cs. Szabó Erzsébet, a nagymama beköltözött Aradra, itt ismerkedett meg Molnár Bálinttal, s kettejük frigyéből született Eszter nevű lányuk, aki Tóth Árpádnak az édesanyja, 18 éves korában szülte meg Tóth Árpádot” – magyarázta a Krónikának Ujj János.

„Aradon volt egy másik szobor, amely Tóth Andrásnak tulajdonítható, de azt 1905-ben alkotta, amikor már Debrecenben élt, tehát nem aradi szobrászként készítette, éspedig Darányi Jánosnak, a város egykori főorvosának a mellszobra, amely az egykori Baross-parkban állt, és amelyet az ígéret szerint ismét felállítanak a megyei kórház udvarán” – mondta a helytörténész.

A családi háttér szerepet játszhatott abban, hogy Tóth Árpád végül is az irodalom felé fordult, de Ujj János szerint biztosan nem az aradi gyermekévek hatására, hiszen nagyon fiatalon elköltöztek a városból.

A rossz pénzügyi helyzet, illetve az, hogy Tóth Árpád a saját bevallása szerint nem érezte jól magát Debrecenben, az irodalom felé terelte a későbbi költőt, aki a gimnáziumot kiváló eredménnyel végezte el, és Ujj János szerint

Ez egyébként az eredeti szülőház:

• jellegzetes parasztház, két ablaka néz az utcára, hátrafelé volt a konyha és a melléképületek – ezek közül már nem minden van meg;
• a nyílásszárókat is kicserélték, és hőszigeteléssel borították be az ingatlant kívülről.

Méltatlanul elfeledve

Az aradi emlékjelek dacára Erdélyben nem nagyon tartják számon Tóth Árpádot. „A magyar költészet egyik csúcsát jelentő Tóth Árpádot Romániában szinte teljesen elfeledték. Összesen két kis kötet jelent meg a verseivel, az egyiket a Dacia-könyvkiadó adta ki Kolozsváron 1978-ban, a másikat 2011-ben a dévai Corvin-kiadó. Mind a kettő ugyanazzal a címmel jelent meg: Lélektől lélekig. Ezzel szemben a szegedi Szukits-könyvkiadó 2001-ben kiadott egy tekintélyes vastagságú és méretű könyvet Tóth Árpád összes munkáival. Ehhez képes, amik Romániában jelentek meg, a tizedét sem teszik ki a költészetének” – sajnálkozott Ujj János, aki szerint ennek oka a magyar irodalomoktatásban is keresendő.

„Nem vagyok irodalomtanár, nem ismerem a romániai magyar tanrendet, de azért utána érdeklődtem, s kiderült, hogy nem irodalomtörténetet tanulnak, hanem irodalomelméletet, és ebbe Tóth Árpád úgy fér be, ahogy” – jegyezte meg. A készülő könyv szerzője Tóth Árpád munkássága kapcsán kiemelte: József Attilát évtizedeken keresztül proletárköltőként emlegették, Reményik Sándort, Sík Sándort vagy Mécs Lászlót egy-egy vallásfelekezet költőjeként tartották számon, de Tóth Árpád sehova nem sorolható.