Legyen a színház a város kulturális központja – Horváth Hunor, a temesvári magyar társulat új igazgatója terveiről

ez irányba terelném a temesvári magyar társulatot is – ugyanerre törekedtem Nagyszebenben, ahol a Radu Stanca Nemzeti Színház német társulatát vezettem, és ahol rendezőként is dolgoztam: a klasszikus művek kortárs interpretálását tartottam szem előtt, azt, hogy a nézőt személyesen, érzelmi, egzisztenciális és intellektuális módon érintse meg egy-egy előadás.

hogy kultúrmenedzsment-tanulmányaimat kamatoztassam – a közösségi média világában Esrig nem találta az utat a fiatalság felé, hanyatlóban volt az egyetem adminisztratív szempontból is. 2015-től 2019-ig menedzserként és tanszékvezetőként vezettem az Athanor Akademie-t, marketinggel, újraszervezéssel sikerült a tizenhárom főnyi diáklétszámot 60 főre feltornászni.

hogy a társulat fiatal színészeivel dolgozzanak. Ősszel Ödön von Horváth darabja, a Kasimir és Karoline kerül színpadra elsőként, az Osztrák–Magyar Monarchia írójának darabja jól tükrözi a jelenünket: egy szerelem próbál lángra kapni, de elfojtja a politikai egymásnak-feszülés. Bár adminisztráció szempontjából nem különíthető el, de létezik egy bábtagozatunk is hat színésszel, ők jövőre gyerekelőadásokon dolgozhatnak, a következő évad első bábelőadása a Hurkabárka című produkció lesz, amelyet Rumi László rendez – amolyan tárgyanimáció ez a kisebb gyerekeknek. Én nagytermi előadást tervezek rendezni: Örkény Tóték című tragikomédiáját állítom színpadra – ez a produkció a szétszakadás témájára összpontosít, hiszen társadalmunkat családi, közösségi és minden más téren a szétszakadás jellemzi, ezt megtapasztalhattuk az idei választások kapcsán is – ezt a témát szeretném körüljárni színházi perspektívából. Amennyiben sikerül majd az ideiglenes időszak után, várhatóan januárban kiírandó versenyvizsgát megnyerni, és elfoglalni a címzetes igazgatói állást, akkor a továbbiakban is azt szeretném, hogy a színház a jelen kor kérdésfelvetéseire próbáljon válaszokat találni.

Az Osonó színházműhely tagja voltam – még a Salamon András tanár úr vezetése idején, ő generációkkal szerettette meg a színházat, de emellett a fegyelmet, szervezettséget, tiszteletet. A Bocsárdi-féle színház szellemisége indított el az egzisztenciális, kereső színház irányában. Kísérletező, modern, kortárs színház volt az, amit élő, igaz színházként éltem meg, azóta is követem az előadásait.

De az az érzésem – bár még nem ismerem mélységében ezt a közeget –, hogy itt kevésbé áll a közélet középpontjában a kultúra, mint Kolozsvár vagy Sepsiszentgyörgy esetében. De ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen változtatni.

fontos, hogy szerzőinket, íróinkat, a kultúránk képviselőit lefordítsuk, megmutassuk a más nemzetiségűeknek, érdekessé tegyük, promováljuk – így a temesvári interkulturalitás esélyt jelent számunkra is.

Tehát azt a stratégiát, amit Szebenben alkalmaztam, itt is folytatom, egy kicsit persze az itteni valósághoz igazítva. Mivel mellettünk működik német és román társulat is, olyasmit kell csinálnunk, ami alternatívát kínál.

– Májusban az UNITER-gálán elismerést vett át: Adrian Sitaru kapta az Ön által rendezett előadás vizuális, filmes anyagáért a díjat, amelyet Ön vett át társalkotóként – a Vérnász című előadást a szebeni német társulattal vitte színre. Ez az elismerés is igazolja, hogy fontosnak tartja a színház és mozgókép kapcsolatát…

– Adrian Sitaru készítette a videókoncepciót, de úgy vélte, hogy a díj nekem jár, mert ő az elképzelésem kivitelezője volt – de hát a színházban tulajdonképpen minden közös, csapatmunka. A Vérnász című előadás jól sikerült, sok szakmabeli dicséri. A mozgóképes tartalom nagyon jól tükrözi az erdélyi eklektikus világot, a régi és új közötti feszültséget. A történetben a menyasszony elrablása miatt a vőlegény és az udvarló is meghal,

látjuk, ahogy bent vannak a színpadon, majd kint, ahogyan éppen öltöznek, vagy éppen az ügyelővel vannak – mintha „kiszemelte volna” a szereplőket, akik nem tudnak menekülni... Ezt az ötletet értékelte a zsűri.

– A temesvári társulat összetételében körvonalazódnak-e változások?

– Valószínűleg igen, egyes munkatársak elmennek – általában a vezetőváltások idején átrendeződik a csapat –, helyükre ki fogunk írni versenyvizsgát. De ez nem is baj, az élet így működik, a komfortzónából ki kell lépni, mert a csere mindig új szemléletet hoz, másképp láttat dolgokat.