Kriterion-könyv közelmúltunk győztes végvári csatájáról

A legtöbben nem is tudták pontosan kik és hol viaskodnak a mi akkori kultúránk talán legfontosabb végvárának, a Kriterion Könyvkiadónak az ostromlóival. És milyen nehézségek közepette sikerül folyamatosan győzniük, várkapitányuk, Domokos Géza kiadóigazgató vezetésével.

Kötelességemnek érzem itt, nevének első említésekor, bevallanom, hogy a kiadó vármetaforával történő említéséért Domokos Gézának tartozom utólagos köszönettel, mivel a képzettársítás tudatalattimból felszínre kerülése jórészt az ott lappangó Domokos-könyvnek köszönhető: Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda – Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000.)

A köteteket megelőző küzdelmekről valójában csak a kiadó bukaresti és kolozsvári szerkesztőségében dolgozók tudtak, s akikkel még beszélhetett, el is mondták Bartha Katalin Ágnesnek, aki gigászi munkával gyűjtötte össze H.Szabó Gyula, Kacsó Judit, Mocanu Szemlér Judit, Panait Róza, Szilágyi N. Sándor, Elena Diatcu, Gabriel Gafița, Steva Lepoiev, Franz Hodjak, Gundhardt Mária, Octavia Nedelcu, Bálint Lajos, Dávid Gyula, Egyed Péter, Mező Piroska és Szabó Zsolt vallomásait, visszaemlékezéseit, a szerkesztőségi hangulatot és mindenekelőtt Domokos Géza szerepének jelentőségét abban, hogy az indulástól (1969), a változásig, a kezdeti évek lazább, nyitásnak tűnő évei után az egyre komoruló és egyre több nehézséget jelentő nyolcvanas éveken át sikerült nemcsak talpon maradnia a kiadónak, de emelt fővel átmennie a változásba.

Legszívesebben mindenik interjúról külön írnék néhány sort, de egy könyvismertető terjedelme nem enged meg ilyen luxust, ezért röviden annyit mondanék, hogy úgy olvasható a könyv, mint egy izgalmas krimi, holott konkrét gyilkosságról szó sincs, csak a sorok közül előbukkanó szándékról, amivel szerették volna a kor szószólói ezt a csodaintézményt megsemmisíteni. Azt pedig a többet megéltek, de a fiatalabbak is tudják, hogy gyakran a szándék sokkal gyilkosabbnak bizonyul magánál a tettnél. Ám mindenik interjúból egyaránt árad, hogy a legismertebb mesterdetektíveknél is megfeszítettebb munkával Domokos Gézának és a kiadó munkatársainak, egymásba vetett hitük és bizalmuk segítségével sikerült elhárítaniuk az újra meg újra próbálkozó „megfojtásukat”. Azzal ajánlom a könyvet mindenki figyelmébe, hogy biztos vagyok, nem okoz majd csalódást, de maradandó élményeket annál inkább.