Kós Károly munkái, életének helyszínei képeslapokon

 A kiállítás anyagát színesíti az Erdélyi Szépmíves Céh emblémája zománclapon, emellett láthatók a Kós Károly tervezte Wekerle-telep bélyegeinek emléklapjai, a fővárosi állatkert általa tervezett épületei bélyegeken, bélyegterveken és emléklapokon – ismertette a tárlat anyagát Szebeni Zsuzsanna kurátor az MTI-vel. További érdekességként jelenik meg a tárlaton Barna Elek korábban soha ki nem állított grafikája, melyen az alkotó Kós Károlyt és Bánffy Miklóst örökítette meg a Vígszínházi vendégjáték alkalmával. Sárosi István képeslapgyűjteményét Kós Katalin, a polihisztor unokája, a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Emlékház vezetője ajánlotta az OSZMI figyelmébe.

A kurátor tájékoztatása szerint a „célirányosan válogatott gyűjteményt” kiegészítette színháztörténeti dokumentumokkal, mivel Kós Károly életműve a 20. század magyar színjátszását, az erdélyi „kékmadár-stílust” vizsgálva megkerülhetetlen. A képeslapokon azok a helyek láthatók, melyek meghatározó élményt jelentettek Kós Károly, életében és hatással voltak munkásságára. Emellett építészeti munkásságának jelentősebb alkotásait, egyes írótársaival és saját irodalmi munkásságával kapcsolatos lapokat is megtekinthet a közönség. Kós Károly (1883–1977) építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus Temesváron született erdélyi szász családban. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki tanulmányait.

Még nem volt harmincéves, amikor a főváros őt és Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével, sztánai házát, a híres Varjúvárat 1910-ben építette. Építészként a kalotaszegi és székely népi építészet felhasználásával sajátos stílust alakított ki. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Ő tervezte a többi között a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről.

Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében, ő szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját, 1924-ben megalapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh elnevezésű könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931–44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Kolozsvári otthona 1977. augusztus 25-én bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt, 1997-ben posztumusz megkapta a Magyar Örökség kitüntetést.